társasjáték
Egyszerűsíteni kell a társasjátékokat az egyre butuló emberiségnek?
A minap éppen arról beszélgettünk egy kollégámmal, hogy a mai fiataloknak egyre nagyobb problémát jelent végigolvasni egy könyvet, illetve nemcsak végigolvasni, hanem értelmezni azt. Szomorú tény, hogy az emberek figyelme egyre kevésbé fókuszált, a sikerért, győzelemért folytatott küzdelmek pedig nem arra ösztönzik már a legtöbb embert, hogy jobb legyen, hogy gyakoroljon és fejlődjön, hanem leginkább frusztrációt okoz, gyakran sértettséget, és fennáll annak a veszélye is, hogy soha többé nem térnek vissza az adott kihíváshoz, játékhoz, versenyhez. A világ egyik leghíresebb játéka, a Scrabble nem bíz semmit a véletlenre, nem szeretne az emberek csökkenő műveltsége és elszegényedő szókincse miatt anyagilag rosszul járni, ezért úgy döntöttek, „inkluzívabbá” teszik a játékot. Vagyis alkalmazkodnak az egyre butuló emberiséghez? Migránsos társasjátékkal érzékenyítik az európaiakat a bevándorlókra
Migránsos társasjátékot dobtak piacra tavaly, az unió bevándorláspárti vezetőit ismerve pedig nem meglepő, hogy az ötlet és a megvalósítás azonnal díjnyertes lett, amelyet 50 dollár körüli összegért meg is lehet vásárolni. A játékban egy szíriai, iraki, vagy afgán migránst kell Európába juttatni, aki Isztambulban tartózkodik dokumentumok nélkül, a bevándorlót pedig úgy kell a leggyorsabban Görögországba, Európába juttatni, hogy közben ki kell cselezni a rendőröket, határőröket és azokat a munkáltatókat, akik dolgoztatnák a migránsokat. A játékban az Európába vágyó bevándorlóval meg kell találni az embercsempészt, aki segít neki elhagyni a török várost és bejutni az Európai Unióba. Az utat meg kell tervezni, a személyes küldetést pedig végre kell hajtani. Mondani sem kell, a játék egy érzékenyítő tréning, mert a bevándorló az áldozat, akit mindenki hátráltat és megpróbálja megakadályozni abban, hogy Európába jusson...