Pesti Srácok

Találkozunk a Békemeneten!

Találkozunk a Békemeneten!
A CÖF-CÖKA sajtótájékoztatója a Békemenetről, a Polgárok Házában Bayer Zsolt, szerkesztő-publicista és Stefka István a Pesti Srácok tiszteletbeli főszerkesztője a Magyar Hírlap Békemenetről szóló 2012-es számával// fotó: Hatlaczki Balázs

1956. október 23-án is teljesen világos volt, hogy a második világháborút követő évtizedes uralmuk során a kommunisták kettészakították az országot. Természetesen a saját hatalmuk érdekében tették ezt, de egy ideológia szolgai megvalósításába csomagolva. És ebben a német ideológiában, mert a kommunizmus ugyebár német ideológia, aktuálisan az orosz birodalmi érdekek jelentek meg. 1956-ban is és most is birodalmi érdekek ellen kell küzdenünk. A Békemenet a nyugati birodalmi érdekek szembeni kiállásról szólt mindig is, a háború előtt a társadalmi békéről inkább, de most már egyértelműen sajnos egy háborús uszítás miatt kell felvonulnunk.

A Békemenet ma egyértelműen Magyarország és Európa békéjéről is szól, mert ma Magyarországon az alapvető társadalmi folyamatok, a politikai harcok is a béke és a háború ellentétéről szólnak. Ez abszurdnak tűnik, mert józan ésszel ki gondolná bárkiről is a körülötte élő emberek közül, hogy támogatná a háborút, pusztán egyrészt ideológiai alapon, vagy a jó és rossz közötti végtelenül leegyszerűsített különbségtétel okán, illetve azért, mert csak szimplán gyűlöli az oroszokat. De ez az őrület ma általános Európában, különösen liberális körökben. 

Békemenet
A Békemenet hosszú évek óta a legtermészetesebb érzéseinket fejezi ki. 

A Békemenet a józan ész menete

De a háborús politika mindig ügyes hazugságokra épít, elkerülhetetlennek és végtelenül igazságosnak állítja be azt a háborút, szükségszerűnek és bizonyosan győzedelmesnek, amely az aktuális hatalmi elit érdekében áll éppen. Történelmi balszerencsénkre, minden idők legalkalmatlanabb és legbecstelenebb nyugat-európai elitje, amelynek a szövetségesei vagyunk elvileg, nem csak számításból, hanem butaságból is lovalta bele magát a jelenlegi háborús hisztériába.

Tudom, hogy normális ésszel nehéz megérteni, hogy az ellenzéki szavazók jelentős része, a Tisza szavazóinak pedig erős többsége semmit nem ért a világpolitikai, a geopolitikai helyzetből, nem érti az EU-n keresztül megvalósuló birodalmi törekvéseket. Ezek az emberek annyira gyűlölnek minket, annyira gyűlölik Orbán Viktort, hogy egy, az Amerikai Egyesült Államokkal azonos erejű atomarzenállal rendelkező ország elleni háborúba való beleerőltetésünket sem tartanák nagy árnak azért, hogy valahogy eltüntethessék a jobboldali kormányt és a békepárti miniszterelnököt.

Nem számít nekik semmiféle történelmi tapasztalat, nem érdekli őket, hogy miként jártunk a történelmünk során a külföldi zsoldban álló politikai vezetőinkkel, Károlyitól kezdve Szálasin át Rákosiig és Kádárig. A rendszerváltás utáni szocialista miniszterelnökökről nem is beszélve.

Amikor Ruszin-Szendi Romulusz a sorkatonaságról beszél és ahogyan beszél róla, az teljesen egyértelműen szól arról, hogy miként váltaná „aprópénzre”, vagyis a magyarok vérére Magyar Péter jelenlegi brüsszeli támogatásának ellenértékét. És az ellenzéki szavazók egyáltalán nem törődnek ilyesmivel, nekik csak az jár a fejükben, de sajnos nem az eszükben, csak nehogy meginogjon a hitük Magyar Péterben. A háborúval kapcsolatban nem gondolnak a saját gyermekeikre, sőt a fiatalok nem gondolnak a saját sorsukra sem. Olyan fiatalokról beszélünk, akik a történelem minden fiatalsága közül a legmagasabb életszínvonalon él, a legnagyobb biztonságban. Olyan tapasztalatlan emberekről, akik talán még a háborút sem tudják megkülönböztetni a békétől.

Nagyon bonyolult világban élünk, csak egy részét látjuk át, a közösségi média zajában ott az összes őrült, az összes ostoba és az összes megfizetett ember hangja. Németországban sokan hittek a náciknak és bizony nálunk is sokan a nyilasoknak, és bizony sokan nem számításból, hanem tényleg őszintén hittek a kommunistáknak. Sose felejtsük el, milyen könnyű hinni ezekben az ostobaságokban, a liberalizmusban, a globalizmusban, az Európai Egyesült Államokban. Főleg azoknak, akik sosem gondolnak az ilyen álmok következményeire. Ha az EU nem köt békét Oroszországgal, akkor évtizedeket fogunk háborúban élni a legjobb esetben is, hiszen sokkal rosszabb forgatókönyv is lehet, és ezeknek a fiataloknak újra a „Donnál kell majd megvédeniük az európai érdekeket”.

Élet és halál kérdésében döntő választás előtt állunk. És nem csak a saját életünkről döntünk, hanem miután Magyarország, a magyar diplomácia ma gyakorlatilag az egyetlen háborúellenes hang az EU-ban, valószínűleg a kontinens egészének jövőjéről is. A Békemenet a magyar társadalom többségének békevágyát jeleníti meg ma, és példa minden olyan európai országban küzdő normális, hazaszerető párt számára, amely nem háborúban képzeli el az országa és a kontinense jövőjét.

Európa buta vezetői még tárgyalni sem akarnak a háború lezárásáról. Meggyőződésem, hogy Európát csak az térítheti le a szakadékba vezető útjáról, ha minden országban békemozgalmak indulnak, amelyek képesek tömegeket utcára vinni és a tárgyalásos rendezés felé történő elmozdulásra kényszeríteni a kormányaikat. Ma megmutatjuk mindenkinek az erőnket, itthon és külföldön egyaránt. Reméljük, hogy mások is példát vesznek rólunk.