ukrajna
Ukrán és magyar egyetlen dolgot remél: békét (Három exkluzív miniriport a háború sújtotta Ukrajnából)
"A férjem a házunk előtt állt, az utcán, amikor odament hozzá egy katona, átadott neki egy behívót, ott helyben alá is íratta vele. Három nap kiképzés után már vitték is a frontra. Hetek óta nem tudok semmit felőle. Rettegek, hogy esetleg Bahmutban van" - írta lapunknak egy munkácsi asszony. Nevezzük Katalinnak. Több mint két hónapja állunk kapcsolatban. Amikor először beszéltünk, még csak a közelükben portyáztak a mozgósítók. "Már a szomszéd faluban járnak. Félek, mi leszünk a következők" - írta akkor. Katalin ugyanúgy érzi a több száz kilométerre dúló háborút, s férje által a hadkötelezettség elkerülhetetlen fenyegetését, mint az a beregszászi édesapa, aki ugyan három gyermeket nevel a feleségével, mivel csak kettő közös. Az semmit sem ér - mondja. Tudja, bármelyik nap elvihetik. Alekszander ukrán állampolgár, aki hazájáért harcolt Bahmutban. Egy tank támadásban két bajtársa mellette halt szörnyet, amikor egy épületben a becsapódó lövedéktől rájuk zuhant egy betonlap. Ő túlélte, de megsérült a gerince, nem műtötték meg, sőt állítása szerint megfelelő ellátást sem kapott. Bár írásban kérvényezte, hogy hazaengedjék kivizsgálásra és kezelésre, nem csak, hogy minden kórház elutasítja, mivel katona, még dezertálással is vádolják. Ha visszamegy, így, sérült gerinccel, ha nem is börtönzik be, jóval kisebb az esélye az életben maradásra, mint azoknak, akik egészségesen harcolnak. Három történet, három hadköteles fiatal férfi és közös sors. Ott, ahol nem számít, hogy magyarul vagy ukránul beszélsz, hisz mindent elnyom a fegyverek zaja, mindenki a békéért imádkozik. Öt perc – Kokárdát az ukránokért!
Vágó István nehezen dolgozta fel, hogy a DK rendezvénye nem mozgatott meg komoly tömegeket március 15-én, míg Orbán Viktor beszéde igen. A kvízmester nem is tudta hova tenni, hogy a miniszterelnököt kivetítőn is közvetíteni kellett, hogy minden érdeklődő jól láthassa, hallhassa. Ferencéknél viszont erre semmi szükség nem volt. Karácsony viszont igazi forradalmat indított az Andrássyn, legalábbis ő biztosan meg van erről győződve, hiszen megújította Ukrajnának tett esküjét, amikor arról értekezett, hogy aki ma kokárdát visel, annak ki kell mondania azt is, hogy szabadságot és békét Ukrajnának! A forradalom pedig nem áll le: a hét elején a Momentum döntötte le a hatalom egy építkezés kordonjait. Mert ők lázadnak. És így tesz az akkumulátor-ellenállás is, aki ki- és lemerülhetetlenül küzdenek a Magyarországot sivataggá züllesztő akkumulátorgyárak ellen. Az ukrán nacionalistákat már a történelmi tények sem zavarják
Már március 15-ének reggelén magyarellenes, történelemhamisító bejegyzéseivel hangolt az Ukrán Kárpátalja (Українське Закарпаття) Facebook-oldal, amelynek a szerkesztői számára korábban sem jelentett problémát, hogy közel 50 ezer követőjüket többek közt azzal hergelje, hogy Ungvár, sőt, Huszt vára is ősi ukrán vár, a magyarok pedig puszta provokációból helyeztek ki a műemlékek magyar történelméről megemlékező táblákat. De ugyanez a közösségi oldal volt, amely érdekes módon a munkácsi Turul ledöntése előtt már a magyar szimbólumokat vette célba, mert azok állítólag birodalmi célok jelképeként állíttattak és nincs keresnivalójuk az ukrán Kárpátalján. A PestiSrácok.hu is megemlékezett róla, hogy március 15-e fontos dátum Kárpátalja történetében, 1939-ben ezen a napon vonult be ugyanis a magyar hadsereg Kárpátaljára és foglalta vissza az első bécsi döntéssel még vissza nem csatolt területeket. Bár a Magyar Királyság nem mondott le az igazságtalan békediktátummal elszakított területeiről és azok magyar lakosságáról, a terv az volt, hogy a Magyar Királyságon belül autonóm ruszin tartományt hoznak létre, a ruszinok pedig fel is esküdtek a magyar koronára. 1939. március 15-ről az Ukrán Kárpátalja oldal magyargyűlölő nacionalista szerzői egészen máshogy emlékeznek meg, és arról cikkeznek már második napja, hogyan támadta meg az agresszor magyar horda a független Kárpát-Ukrajnát. Hősként emlékeznek meg Avgusztin Volosinról, akit az ő állításuk szerint március 15-én választottak elnökké, sőt, még aznap kikiáltották a függetlenséget is. De kihirdettek egy alkotmányt, jóváhagyták az állami címert, valamint a kék-sárga zászlót – mindez ugye aközben történt, hogy a jelentős túlerőben lévő agresszor magyar katonákkal harcoltak éppen. Bródy András nevét is kisavazták az ukrán történelemből, akit azért vetettek börtönbe, mert magyarbarát politikus volt és népszavazással akarta eldönteni a hovatartozás kérését.