Csak az baloldali, aki az evilági megváltásban hisz
Van a baloldalnak egy óriási hazugsága. Persze számos hazugsága van, nem is ez az a felület és helyszín, ahol most végigszálaznám, hogy miben, mikor és miért hazudtak – lenne rá persze bőven lehetőség –, de esetünkben most egy valami az, ami igazán fontos: a jó emberkedés mítosza. Nem véletlen, hogy egyre több esetben már érdemesebb ezt úgy nevezni, hogy Jó Mberkedés. Így, ahogy írom, egészen pontosan. Azt mondanám, sic, ha borzasztóan modoros akarnék lenni.
Ez az a mítosz, amiből évszázadok óta élnek. Persze ez is csak bizonyos megkötésekkel igaz. Olyan megkötésekkel, amelyek nem érintik és nem tárgyalják annak jelentőségét, hogy mit jelent, ha valakiknek nem kell demokratikus úton megmérkőzniük, hanem egyszerűen azért lehetnek hatalmon, mert a hátuk mögött szuronyok és egyéb fegyverek állnak.
Ezt is kiveséztük már nem egy, nem két alkalommal, de hadd mondjam el most is: abban az esetben, ha Magyarország nem állt katonai megszállás alatt vagy éppen nem háborús felforgatók szerezhettek hatalmat az események szörnyű összecsengése miatt, akkor a XX. században egyetlen, azaz 1 alkalommal fordult elő, hogy a balosok a választópolgárok akaratából jutottak hatalomra: 1994-ben. Se előbb, se később.
Aztán a XXI. században ez megismétlődött két alkalommal, de tán nem véletlen, hogy a nyugat-európainál sokkal nagyobb és egészségesebb immunrendszerrel bíró közép-európai magyarok akkor is csak ennyi alkalmat hagytak nekik. És már 2023-at írunk, azért ez nem rossz arány ebben a woke-kal bőven fertőzött közegben, ahol az Encián túl gyakorlatilag esélytelen, hogy valóban nemzeti, valóban jobboldali erők jussanak döntő pozícióba. Teszünk is ezért eleget, nyilván. No, de lássuk a másik okot, ezt a fentebb már említett mítoszt, aminek köszönhetően számos helyen – legyünk őszinték, a fejlett világ jelentős, mondhatni, túlnyomó részén kizárólagos – hatalomban lehetnek.
Mindenki szeretne jó ember lenni. És ha már jó vagy jobb ember a maga valójában nem is lehet, hát legalább ebben a szerepben tetszelegni. Hiszen a világi javakon túl mi jobb és gyümölcsözőbb létezik annál, mintsem saját magunkkal elhitetni, hogy a létezésünk túlmutat az egyszerű biológiai törvényszerűségeken és valamit magunk után is hagyunk? Ha nem is a nevünket, de legalább a cselekedeteink egy részét, amiben őriznek minket. Talán nem személy szerint, de részesei és okozói vagyunk rajtunk túlmutató eseményeknek, folyamatoknak. És ez az az emberi bensőnkből fakadó vágy, amit a baloldal annyira jól fel tud használni. Hiszen az ajánlata soha nem az, ami itt és most előnyöket okoz, soha nem az, amit számokkal és tényekkel alá tudsz támasztani, hanem ez a sajátos, materialista megváltás: ha minket választasz, jó ember vagy! Ha minket választasz, olyan célok mellett törsz lándzsát, amelyek előreviszik a világot! Ha minket választasz, elmondhatod az ismerőseidnek, megoszthatod a közösségi oldalaidon, hogy a Jó mellett döntöttél, a Jó mellett határoztad meg magad!
A baloldal mindig evilági megváltást kínál és ez az ok, ami miatt egy valamirevaló jobboldali soha nem keveredhet ebbe a társaságba. Mi pontosan tudjuk, hogy a világ nem jó hely. Eltérhet a megítélésünk arról, hogy miért nem jó, tehet erről az eredendő bűn okozta spirál, a valóság keserű mindennapjainak megélése vagy egyebek – mondhatni, ízlés dolga –, de ha van metafizikai értelemben vett politikai eltérés bal- és jobboldal között, akkor az ennek a megítélése: létezik-e a saját földi életünkben biztosra vehető megváltás vagy sem? Eljöhet-e minden világok legjobbika a mi életünkben vagy sem? Van-e valami ezen túl, és valójában azon világ szabályrendszerének szükséges megfelelni, vagy nincs, és nekem itt és most kell megmutatni, mennyire vagyok jó? E helyütt amúgy bármiféle elítélés nélkül mondom mindezeket, szubjektív pátosz nélkül, mert ezek mindössze csupán tények. És ilyen értelemben talán egy sor dolognál fontosabbak is.
Ezekkel csak arra akartam célozni, hogy amikor a mindenkori baloldalt tiltakozni látjuk, minden mellett, minden ellen és ennek tetszőlegesen vegyes halmazaiban is megnyilvánulni, illetve az ezzel szimpatizálókat figyeljük, akkor valójában a modern ember számkivetettségét látjuk. Mert tőlük – vagy fene tudja, tőlünk – elvették annak a lehetőségét, hogy a jó emberkedést a maga valóságában élhessük meg. Elvették annak a sanszát, hogy tényleg jók lehessünk. Kiszakítottak minket a valódi, szakrális megnyilvánulási lehetőségek közül, a metafizikai alapvetések egyszerű értékeléséből, és belelöktek ebbe a modern, zavaros katyvaszba. Nincs már többé abszolútum, nincs már többé erkölcsi alapszabály, csak relativizmus és folyamatos méricskélés. És ahol minden vélemény és szabály vitatható, minden kijelentés éppen annyit ér, mint a másik – hiszen ehhez joga van bárkinek –, ott valójában semminek sincs értéke.
Hát, ennyit mára a baloldali világlátásból. Szomorú, mennyien bekajálják ezt a túlszínezett, tejszínhabbal bőven lefújt kutyaszart.
Vezető kép: az egyik Budapest Pride egyik "megkapó" pillanata. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu