Mi a feladatunk az ukrajnai háború kapcsán? A menekülteknek való segítségnyújtás. Aki hisz Istenben, annak az ima. Másnak az elmélyülés. Az adománygyűjtés. A csendben maradás, a józanság. Vezércikk.
Most, hogy a háborús témában boldog-boldogtalan okoskodik, elemez vagy ukrán zászlókkal „protestál”, most aztán igazán érdemes csendben maradni. Bár a propaganda és a vészhelyzetek haszonlesői erre a témára is rátelepedtek, már csak az ellenükben is érdemes kiállni – higgadtan, nyugodtan. A magyar sajtó és politika nyilvánvalóan Amerika által támogatott emberei (és a társutasok) természetesen összemossák Orbánt Putyinnal, ahogyan az szokás volt és maradt. Mások meg épp az orosz agressziót mentegetik – ex-szovjet ügynökből, propagandistából is maradt még elég. Mi meg ott állunk középen, némán. Szokás szerint.
De miért is kéne bárhová odaállnunk?
Elmondok egy személyes történetet. Hiszen Kárpátaljáért, az ottaniakért aggódunk leginkább. Van nekem egy távoli, rég halott rokonom: Avgusztin Volosin. Hívták Volosin Ágostnak is. A lexikonok szűkszavúan ennyit írtak róla:
„Volosin Ágost ruszin nemzetiségű görögkatolikus pap, politikus. A rövid ideig létezett független Kárpát-Ukrajna miniszterelnöke volt.”
A család egyik ága viszont teljesen „elmagyarosodott”. Nála fiatalabb, katonatiszt rokona is Volosin volt, de Nagylucskay Sándorként lett vezérkari ezredes. A második világháború kitörése előtt, 1939-ben kémelhárító főnökként vett részt Kárpátalja hegyvidéki területének visszafoglalásában. Így a pap-politikus hiába nyilvánította ki Kárpátalja függetlenségét, másnap a magyar honvédség bevonult – Nagylucskaynak ebben kulcsszerepe volt –, és Volosin kénytelen volt elmenekülni.
Avgusztin Volosin ruszin volt és maradt. Nem orosz, nem ukrán, nem magyar, ruszin. Nagylucskay Sándor magyar volt. Előbbi a terület függetlenségéért és a ruszinokért harcolt, utóbbi Magyarországért és Kárpátalja visszaszerzéséért. Melyiküknek volt igaza? Mindkettejüknek.
Aztán a háború végén Sztálin eldöntötte a vitát: Kárpátalját is elnyelte a Szovjetunió. Aztán Volosint is. A moszkvai Butirka börtönben halt meg.
Nagylucskay Sándorra egy fokkal jobb sors várt.
Bár elvették a nyugdíját és lefokozták, végül is nem ölték meg. Munkája is lett: barátja, Somogyváry Gyula író segített neki elhelyezkedni. Egy temetőben. Ez még azelőtt volt, hogy Somogyváryt elvitte az ÁVH. Ő Kistarcsára került, de nem ott, hanem a kórházba szállítás közben halt meg. Miután elvették a szívgyógyszerét. A szovjeteket mindenben kiszolgáló ÁVH emberei.
Mező nagyapám – ő Nagylucskay unokaöccse volt, édesanyja (dédanyám) Volosin Gizella – nem tudott sem oroszul, sem ruszinul, csak angolul. Már felnőtt fejjel tanult meg. S még gyerekkoromban odaadta nekem Somogyváry A Rajna ködbe vész című regényét. Ami arról szólt, hogy az író német származású alteregója hogyan lett magyarrá.
Nagyon-nagyon erős hatással volt rám. Fogalmam sem volt akkor, hogy a szerző nagyapám nagybátyjának a barátja volt, még csak azt sem kérdezhettem meg, esetleg találkoztak-e. Már nem is tudom tőle megkérdezni. Nagyapám a nagyváradi hadapród-iskolából került ki a frontra. Hátrálni. Hallgatni a lovak halálnyerítését, amit sohasem tudott elfeledni. Származása miatt ő sem volt a kommunista rezsim kedvence, csak később tudtam meg, hogy nagyon megverték az ÁVH-n.
Olyan mint egy regény, egyszer meg is fogom írni.
Azt hiszem, érthető, ha azt mondom: én nem igazán szeretem a mindenkori szovjet, orosz hatalmat. Az oroszokkal semmi bajom, az orosz irodalmat imádom, de a cárokban, a diktátorokban, az egykori KGB-s tisztekben nem bízom. Nem írtam és nem fogok írni rajongó sorokat Putyinról.
Igaz, Trumpról vagy Bidenről sem. Mert az, hogy nem kedvelem az egyiket (a Medvét), nem jelenti azt, hogy megbízom a másikban (Amerika kapitányban). De nekünk nem kell választanunk. Nem kell gyűlölködnünk. És nem kell békejellel vagy ukrán zászlóval páváskodnunk sem azért, hogy elhitessük másokkal: szeretjük a békét. Mert az normális. Azon nincs mit hirdetni.
Mi a feladatunk? A segítségnyújtás. Aki hisz Istenben, annak az ima. Másnak az elmélyülés. Az adománygyűjtés. A csendben maradás, a józanság.
Ha elegünk lett az uszítókból és a nyerészkedőkből, hallgassuk meg Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versét. Ahogyan Gáti Oszkár szavalja. És ha már túl vagyunk a dühön és a síráson, hallgassunk Babits Mihályt (Húsvét előtt). Ne okoskodjunk, ne ítélkezzünk, inkább maradjunk meg: embernek.
Az sem kis feladat mostanában.
Feri
2022-03-01 at 19:01
Köszönöm az írást. Nagyon aktuális. 👍👍👍👍👍👍
“…Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– – Csak egy éjszakára küldjétek el őket.”
De ne engedd Uram soha vissza többet!!!
/a Költő után szabadon/
Levendula
2022-03-01 at 18:49
Maximálisan egyetértek. Csak azok a világot machináló nagyok, akik tele vannak egóval, becsvággyal, hatalomvággyal ezt nem értik. Nem értik és nem is értékelik. Ott a pénz a lényeg. Pedig az ember pelenkával születik és pelenkával távozik az életből. Lehet gyermetegnek nevezni az imát, a hitet.. de akinek volt már megtapasztalása.. az pontosan tudja, hogy mit jelent Isten. Őt a csendben lehet hallani, nem a zajban.
Talán annyit tennék hozzá: ha mi magyarok április 3-án nyilváníthatjuk demokratikusan véleményünket és kiállhatunk a normalitás mellett, amelyet Magyarország Kormánya képvisel. Az Isten, haza, a hagyományos család mellett. A gyermekeink mellett. Remélem, leszünk elegen.. erre talán felkapja a fejét ez az őrült világ… talán elkezdődik egy visszarendeződés mind nyugaton, mind keleten a béke irányába.
Palmimi85
2022-03-01 at 16:55
https://www.youtube.com/watch?v=tMd71UIw1CE
Palmimi85
2022-03-01 at 16:53
Remélem átjön a hozzászólásomban ez az apró kis Video:
George Friedman megdöbbentő nyilatkozata az USA valódi geopolitikai stratégiájáról – 2015 február – YouTube
Mellékletek terület
YouTube-videó (George Friedman megdöbbentő nyilatkozata az USA valódi geopolitikai stratégiájáról – 2015 február) előnézete
De ha mégse, javasolnám: ez nem a mi háborúnk, nem a mi problémánk, maradjunk ki belőle! Elég volt Hazánknak az a sok [email protected], amibe eddig beleléptünk/beleléptettek minket, elég volt! Térdre imához a BÉKÉÉRT!
Orientál
2022-03-01 at 02:21
Többek között a német hadiipar is beszállt a nagy háborús nyerészkedésbe. Az tökmindegy hogy ők közvetlenűl vagy közvetítőn át adják ukránoknak a háborús eszközöket.
Pandora
2022-02-28 at 16:10
Köszönet.Emberséges,szép írás.Bár sokkal többen olvasnák !
Orientál
2022-02-28 at 15:59
Ne hagyjuk hogy Bidenék Sorosék az USA-ból von der Leyenék eu-s központból Gyurcsányék Márki-Zayék Fekete-Győrék is minket politikai fegyvereikbe töltényekként használjanak fel a maguk kicsinyes minket háborús terveik ,céljaik megvalósításukhoz ,tehát ne használjanak fel. Mint 1956-ban balos és jobbos hazafiaknak közösen gátat kell vetnünk ezeknek a balliberális zöld gyilkos és pedofil gépezetnek idén április 3-ád is.
vélemény
2022-02-28 at 15:09
Gratulálok, kedves Mező Gábor!
Vladtepesch
2022-02-28 at 14:07
Ha az ukrán politika nem változott volna meg és fordult volna teljesen szembe a nemzeti kisebbségeivel, akkor most itt aligha lenne olyan, aki az oroszok mellett vagy legalábbis semlegesen nézné a háborút.
Lényegében Ukrajna mellett állnánk.
Csak hát Ukrajna mára USkrajna lett.
Amelyik a náci Németországot megszégyenítő módon nyomja el a más nemzetiségűeket.
És a legalávalóbb hazaáruló módon szolgálja ki tartótisztjét, a világcsendőr USA-t.
Lehet normális ésszel egy ilyen rezsim mellé állni???
ERZSI
2022-02-28 at 13:45
Aki hisz Istenben, annak az ima. Másnak az elmélyülés. Az adománygyűjtés. A csendben maradás, a józanság.
Pontosabban: Mindenkinek az elmélyülés, az adománygyűjtés, a csendben maradás, a józanság.
Bagaméri
2022-02-28 at 13:15
Nagyon szép írás. Köszönöm!
György Balogh
2022-02-28 at 12:12
Kedves Gábor azthiszem ha az ön írásait olvasom teljesen megnyugszom. Nagyon köszönöm. 🙏👏
Etel
2022-02-28 at 12:05
Csak egy éjszakára küldjük el Fekete Győrt a körbevett Kijevbe, ha visszajön inni fogom a szavát, mely már a hitelesített forrásból bugyog elő.
Angie
2022-02-28 at 11:54
Köszönjük Gábor!
Eva 75
2022-02-28 at 10:41
Köszönjük! A személyes történet jól megvilágítja az ottani helyzet bonyolultságát!
Imádkozzunk a békéért!
hidegzuhany
2022-02-28 at 10:07
Egyetértek Mező úrral. Utálom a magyarországi orosz propagandát, ugyanakkor nagyon unalmas már a Nyugat sztárolása is. Ha nem szimpatizálunk a Nyugattal, nem kell egyből az oroszok karjaiba rohanni. És fordítva is ugyanígy. Nem kell a birodalmi függés állandóan!
Mindkét oldalon hatalommániás, pénzmániás, imperialisták uralkodnak, évszázadok óta. Ami az oroszoknál a Pravda, az RT, az a nyugatiaknál a teljes mainstram sajtó a CNN-től az Indexig. Ami egyik oldalon cári/KGB oligarcha, az a másikon a “központi támogatású” Bill bácsi, Mark bácsi, Gyuri bácsi, Elon bácsi. Egyik sem jobb a másiknál. Fogalmunk sincs melyik oldal hozta össze a Covidot, de az egyik – kiegészülve a távol-keleti oligarchákkal – biztos benne volt.
Legyen vége a háborúnak! Már az sem érdekel, hogy melyik nyeri meg, csak fejezzék be.
gyurcsányiviktor
2022-02-28 at 10:02
Gratulálok Gábor !
Királytigris
2022-02-28 at 09:41
” Csak egy éjszakára” Na ezt kellene ezeknek a hibbant sorosi sameszeknek élükön Makiszarral, meg Fegyőrrel megszívlelniük!
Makiszar magyar katonákat küldene, ahelyett, hogy ő saját maga menne az orosz-ukrán frontra, ha már annyira szimpatikus ez neki, Fegyőr meg fegyvereket küldene, és ezzel lefegyverezné a Magyar Honvédséget, mint annak idején Károlyi Mihály és csürhéje.
G. A.
2022-02-28 at 08:27
A Békemeneten meg mellőzni kell az orosz és ukrán zászlókat.
A Békemenet a kormány melletti kiállás, egyúttal demonstrálása, hogy EZ A KORMÁNY TESZ MEG MINDENT A BÉKÉÉRT, ami szakmailag, diplomáciailag, hivatalból es magánemberként lehetséges.
A KORMÁNY MARADÁSA SZÓ SZERINT ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE.
Torockó
2022-02-28 at 08:26
Már idéztem a 6. versszakot a ballibsi vezérek csaholása, magyarokat háborúba sodorni akaró szándékai kapcsán.
Hogy induljon el a 45 kiválasztott a frontra, ott vitézkedjenek a 6. és 7. versszak szerint…
“Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– – Csak egy éjszakára küldjétek el őket.”
G. A.
2022-02-28 at 08:20
2004-ben, amikor Gyurcsány és hordája őrjöngve tombolva kampányoltak a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen, Bubik Istvánt interjúvolták a TV-ben, hogy mi a véleménye a gyűlölet kampányról, miszerint tömegesen jönnének a határon túli színészek.
Bubik azt válaszolta: – “Jöjjenek. Megosztozunk”.
És akkor szavalta el a tévében Gyóni versét.
Két hét múlva meghalt.
odu
2022-02-28 at 08:02
Bizony kedves Gábor ezt meg kell írni /emlékül/ és az ifjoncoknak el kéne olvasni, hogy ne internet hőseik legyenek.Lássák a borzasztó tizenkilenc/huszadik századot, ami mindig visszaköszön/felfeslik valahol.
Antónia
2022-02-28 at 07:43
10/10
“Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…”
Nagyi
2022-02-28 at 06:43
Szívemből szólt Kedves Gábor!Nincs is ehhez mit hozzátenni.
Köszönöm szépen.