A kispályás kézilabdát csak az ’50-es évek végétől játsszák elterjedtebben, ezért a játék kiérlelődése, fejlődése rögtön éles nemzetközi verseny közepette történt. Ebbe a fejlődésbe a magyar kézilabda is beletette a magáét, és ugyan a férfi válogatottunk sokáig csak üldözte az élmezőnyt, a női szakág kezdettől a legjobbak között vitézkedett. A ’80-as években aztán a férfiak vitték a prímet, a rendszerváltás óta pedig az ezredforduló éveiben volt egy erős időszakuk a nőknek, ám mindkét fronton jó ideje kiszorultunk az elitből. A többi csapatsportágunkban is megszokott magyaros kreativitás önmagában már nem elegendő, mert közben a világ sem állt egy helyben. De mit kezdhetünk ezzel az adottságunkkal, segíthet-e visszazárkózni a legjobbak közé, és mi kell még a visszazárkózáshoz? Zsiga Gyula mesteredzővel, a Magyar Kézilabda Szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatójával jártunk utána.
Forrás: Pesti TV
Facebook hozzászólás
TS
2021-12-17 at 12:58
Hát a vb legjobb meccse, az űrkézilabda norvég-holland nem éppen a mondottakat erősíti. Ott épp az volt a cél, hogy a tökéletes támadójátékban mennyit hibáznak a csapatok. Mennyi is lett a vége? 37-34? Nem mondanám, hogy meg lenne fektetve a “lőjünk több gólt, mint a másik” filozófiája. Valószínűleg észre sem veszik ezt a magyar szakemberek (?), sőt az ellenkezőjét látják annak, ami a fejlődés útjára visz, aztán csodálkozunk, hogy lemaradunk.
Beobachter
2021-12-16 at 22:36
Zsiga úr, akit én nagyon tisztelek nem merte kategorikusan kijelenteni, hogy a magyar fifikát a mai modern kézilabdázás megfektette, és el kell felejtenünk, mert nincsen helye. Ugyanakkor az egyéni képességeket és fizikai tulajdonságokat kell előtérbe kell helyezni, már a kiválasztásnál is!
Beobachter
2021-12-16 at 22:29
A magyar szállóigét, miszerint az a lényeg, hogy eggyel több gólt dobjunk, meg kell változtatnunk! Az legyen az új szállóige, hogy eggyel kevesebb gólt kapjunk, mint az ellenfél. Ez látszólag ugyanarról szól, de mégsem, mert a hangsúlyt áthelyezi a védelemre. Tudom, hogy ezt egy magyar lélek és mentalitás nehezen fogadja el, mert a hagyományt kínkeserves dolog megváltoztatni, de mégis muszáj lesz, ha sikereket akarunk elérni a kézilabdában.