Csinált válság

A politikai válságok alapvetően kétfélék. Vannak spontán válságok, amelyek nem érzékelt, nem átlátott, nem megértett folyamatok következtében alakulnak ki és teszik lehetetlenné a hatalomgyakorlás addig megszokott módját, esetleg változtatják meg hirtelen és radikálisan a mindennapi élet rutinjait. És vannak válságok, amiket a politikusok csinálnak. Az Európai Unió jelenlegi válsága ilyen.

Az EU bizonyos vezetői és elitcsoportjai sokkal nagyobb hatalmat akarnak, mint amivel eddig rendelkeztek és ennek érdekében kihasználták a csak részben a szándékaik szerint bekövetkező 2015-ös „migránsválságot”, hogy befejezzék az EU már elkezdett birodalommá alakítását. A „válságcsinálók” mindig azt hiszik, hogy ellenőrzik a folyamatokat. Mindig meg vannak győződve róla, hogy tudják, milyen erőket szabadítanak el, milyen következményekkel kell számolniuk és természetesen biztosak benne, hogy győzni fognak. Az átlagemberek által hozott áldozat nagyságától függetlenül bizonyosak benne, hogy a sorsot, a világszellemet, a szükségszerűséget, a kikezdhetetlen logikát, a fejlődést képviselik. Őrültség!

Az elmúlt bő száz évben a nagy „összeurópai” európai válságok erősen hasonlítanak egymásra. Németország túlerősödik, a franciák meggyengülnek, az angolok ideglenesen kiszállnak éppen a játékból, az amerikaiak és az oroszok meg éppen nincsenek annyira játékban, hogy könnyen beavatkozhassanak. Persze a folyó sosem ugyanaz, csak a sodrása hasonló, minden válságban vannak különbségek. Az első világháború fő oka talán a későn egységesülő és a nemzetállami létet csak később átélő németek kimaradása a gyarmatosításból, míg a másodiké az akkor éppen nemzeti érzületekkel legjobban felkorbácsolható németek megőrülése, amit lehet, hogy csak tényleg egy különleges tehetségű elmebeteg ámokfutása vitt el a végletekig. A mostani összeurópai válság oka az, hogy egy primitív ideológia meghódította a politikai és gazdasági elit jelentős részét, mert a gazdasági és a politikai körülmények megfelelőek voltak ehhez. Az európai társadalomfejlődés minden pozitívumát a liberalizmusnak tulajdonítják, teljesen tévesen természetesen. A negatívumait pedig nyilván a konzervativizmusnak. Pedig a valóság az, hogy a konzervatív gondolkodási mód és annak egyik kifejeződése, a kereszténydemokrácia, akadozva, válságokkal ugyan, lassan, de előre vitte a világot. A kényszeres progresszió pedig az első világháború óta válságból válságba vezeti az európai nemzeteket. Mindig akad egy vagy egy csoportnyi őrült, aki nagy ugrást, radikális változást akar. Amire azért nem egyszerű rávenni a többi embert, országot.

Macron francia elnök imázsfotója (Facebook)

Hitler is provokációkkal, apró terjeszkedésekkel kezdte, hogy aztán egyre többet, majd mindent követeljen. Akivel nem lehet egy lényeges kérdésben kompromisszumot kötni, arról végül mindig kiderül, hogy mindent akar. És a minden ebben az esetben tényleg a mindent jelenti.

A migránskvóta, a jelentős számú muszlim, arab és fekete, illetve ázsiai bevándorló befogadása elvileg tényleg csak egy olyan követelés, ami szinte semmi mást nem érint, mint a teherelosztás kérdését. Valójában azonban mindent érint. A jövő teljességét, a teljes kultúrát, a mindennapi élet minden aspektusát, a közbiztonságot, a vallásszabadságot, a nők és férfiak egyenjogúságát, az egész európai fejlődés minden pozitív következményét zárójelbe teszi, a múltba helyezi. Ha belemegyünk, eltűnik az európai jövő. Eltűnünk. A gyermekeink már megtűrt kisebbségek lesznek csupán, ha egyáltalán, a miénkhez képest semmi szabadsággal.

És ezt sokan azonnal tudják. És az európai emberek is kezdik észrevenni. Az életösztön nagy úr. A liberális politikai elit, élén egész véletlenül megint egy hibbant német kancellárral, azelőtt akarja visszafordíthatatlanná tenni az európai változásokat, mielőtt az európai emberek ráébrednek, hogy éppen eltüntetik őket (radikálisan felgyorsítják az eltűnésüket).

A csinált politikai válság elfedi a társadalmi, demográfiai, közbiztonsági válságot. Egészen a legutóbbi időkig az a retorika, amely szélsőjobboldalinak bélyegzett mindenkit, aki a szélsőliberálisoktól jobbra állt, elégségesnek bizonyult, némi választási csalással (Ausztria) és egyéb trükkökkel sikerült fenntartani azt a látszatot, hogy a liberális pártcsaládok (kommunisták, zöldek, szocialisták, liberálisok, és most már a Néppárt is) a demokráciát és a szabadságot védelmezik. 2015 után azonban már olyan eszközökhöz kellett nyúlniuk, amelyek kontraproduktívnak bizonyultak. A valóságértelmezésük egyre jobban ellentétbe került az emberek mindennapi tapasztalatával, a közbiztonság, az integráció lehetségessége, a szólásszabadság, a szabad sajtó tekintetében. 2018-ban már a liberális pártok szavazói is tudják, hogy nagyon nagy bajban van az országuk.

Ilyen helyzetben az akcionista, radikális változtatásokra hajlamos ideológiát képviselő politikai erők mindig a válságcsinálás eszközéhez nyúltak. Az első apróbb válságokat aztán egyre nagyobbak és vészesebbek követték, egészen a háborúig.

A Lengyelország és a Magyarország elleni politikai agresszió célja egy olyan politikai válság kirobbantása, amely alapjaiban befolyásolja az Európai Parlamenti választások végeredményét. Védekezésbe akarják kényszeríteni a nem liberális erőket, hogy a kampány ne a migrációról, hanem azok demokráciaellenességükről és náci voltáról szóljon. Az időzítés átlátszó, és a liberális ideológia és az azt képviselő pártok meggyengülése miatt elkésettnek is tűnik. Mindent elmond a migrációpárti liberálisok vezetőjéről, Merkelről, hogy egy Macronnal kényszerül harcolni az európai vezető szerepért. Arról nem is beszélve, hogy Merkel fő ellensége láthatóan egy Németországhoz ezer szállal kötődő közepes ország miniszterelnöke, Orbán Viktor.

Nem túlzás most már azt állítani, hogy a liberális mestertervet Európa teljes átalakítására Magyarország akadályozta meg. Pontosabban Orbán Viktor azon felismerése, hogy ha a migránsválság eszkalálódik 2015-ben és utána, akkor Európa a mai formájában azonnal elvész.

Szerintem a liberálisok és a Néppárt szélsőliberálissá lett politikusai még tovább folytatják és fokozzák a Magyarország és a Lengyelország elleni támadásokat. Csábító az a lehetőség, hogy egyszerre, egy folyamatban alkalmazzák a 7. cikkely szerinti eljárást a két ország ellen, kiiktatva azt a lehetőséget, hogy egymást a vétójukkal megvédhessék. Jogi érvekre a mostani szavazás során alkalmazott jogi csalások után nem is érdemes hivatkozni, a liberális törvényesség szinonimája a szocialista törvényességnek.

A csinált válságok jellegzetessége, hogy a kiagyalóik csak a közvetlen célokra, jelen esetben Magyarország és Orbán Viktor kiiktatására koncentrálnak, és nem veszik figyelembe a nem szándékolt következményeket. A migránsválság már egyébként is rég elszabadult, Nyugat-Európában semmi remény arra, hogy a jelenlegi keretek között a következményei kezelhetőek lesznek. Úgy támadják most Magyarországot, hogy a saját országaikban már népmozgalmak vannak a bevándorlás ellen. Magyarország elítélése ezeket ugyebár nem kezeli. Viszont a migránspárti pártok szavazóit még jobban elgondolkoztatja.

Chemnitz, 2018. szeptember 1.
Szélsőjobboldali tüntetők német zászlókat lengetve vonulnak a szászországi Chemnitzben 2018. szeptember 1-jén. Az Alternatíva Németországnak (AfD) bevándorlásellenes párt és a Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen, a Pegida német tömörülés is tüntetést hirdetett Chemnitzben, miután a városban augusztus 26-ra virradóra egy iraki és egy szíriai bevándorló agyonszúrt egy 35 éves német férfit. (MTI/EPA/Martin Divisek)

Az is egyértelmű, hogy a közép-európai országok nem fognak befogadni fiatal muszlim férfiakat százezerszám, tehát ez a konfliktus eszkalálódni fog, és Magyarország és a magyar kormány el fog menni a végsőkig. Merkelék és a többi néppárti liberális komolyan azt gondolja, hogy gazdasági szankciókkal, esetleg erőszakkal elérheti, hogy Magyarországra tömegesen migránsok jöhessenek? Komolyan azt gondolják, hogy ehhez asszisztálni fog a többi kelet-európai ország? Tudva, hogy pillanatokon belül ők is sorra fognak kerülni? Persze lesznek még ötleteik, mint például legújabban az, hogy az EU átveszi (elveszi) a határőrizetet jogilag és fizikailag is peremországoktól, például Magyarországtól és Olaszországtól. Vagyis csapatok jönnek. 

Ha a migránspártiak nyerik az EP választásokat, az gyakorlatilag közvetlenül elvezethet az EU széteséséhez. Az nemcsak Közép-Európában okozna nehezen kezelhető társadalmi és gazdasági hatásokat, hanem Nyugat-Európában is.

A demográfiai katasztrófa és a muszlim beözönlés önmagában is egy nagyon komoly valóságos válság, amely romba döntheti az európai civilizációt. Ennek súlyosbítása olyan gerjesztett politikai válságokkal, amely potenciális szövetségeseket idegenít el egymástól, sőt, azokat meg is próbálja gyengíteni, nem egyszerűen politikai rövidlátás, hanem minősített ostobaság. A Sargentini-jelentés megszavazása az első komoly lépés az EU szétverése felé. Persze a megszavazói nem Európai Uniót akarnak, hanem egy olyan birodalmat, amelyet az őket fizető és pórázon tartó nagyvállalatok, média és értelmiségi elitek irányítanak. De ahogy a politikai elitjük, úgy a gazdasági és értelmiségi elitjük is elszakadt a valóságtól; nem értik meg, hogy aki mindent akar, az általában végül mindent elveszít.

Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna