Messze vagyunk még a vízügyünk helyes mederbe terelésétől, de legalább már helyenként van párbeszéd az érintettek egy része közt. Nem mintha rengeteg vesztegetnivaló időnk lenne ez ügyben, de a kis eredménynek is örülni kell az eddigiek fényében. A fenntartható tájgazdálkodásért és táji vízmegtartásért küzdő Zöld Gerilla Mozgalom és a vízügy kommunikációja egyelőre leginkább közérdekű adatigénylésben és az arra adott válaszban merül ki, ám a Zöld Gerilla múltkori sajtótájékoztatóján már a szóvivők személyes találkozása is megvalósult. Az alkalmat kihasználva mi is kérdésekkel fordultunk a vízügyhöz, amelyekre megérkeztek a válaszok. Ezekből leginkább az látszik kirajzolódni, hogy értik a probléma lényegét, de valamiért nem tudnak vagy akarnak átfogóan tenni a megoldásért.
A víz- és tájépítő mérnökökkel, környezetmérnökökkel, geográfusokkal, ökológusokkal, valamint zöld civilszervezetekkel és számos gazdálkodóval együttműködő Zöld Gerilla Mozgalom olyan tájgazdálkodási és vízkormányzási gyakorlatok bevezetését szeretné, amelyek a régmúltban bizonyítottak, illetve amelyeket a modern tudomány és jelen idejű kísérleti területek egyaránt igazoltak. Ezekkel ugyanis – Kulcsár László szóvivő elmondása szerint – nemcsak visszaállítanánk a tájban a kellő vízmennyiséget és a természeti rendszerek megfelelő működését, hanem a klímaváltozás helyi szélsőséges hatásait is jelentősen enyhíteni lehetne. A Zöld Gerilla közérdekű adatigénylésére érkezett válaszokból Kulcsár szerint az olvasható ki, hogy megkezdődött a szükséges paradigmaváltás, de messze nem elégséges a léptéke. Mint mondta, az OVF teljes mértékben betartja a jogszabályokat, ám a jogszabályokat is a természettel összhangba hozandó működéshez kell igazítani, továbbá a vizeink feletti széttagolt felügyeletet is egységesíteni kellene. Utóbbival arra a furcsaságra hívta fel a figyelmet, hogy
a felszíni vizeink a Belügyminisztérium által felügyelt OVF-hez, míg a felszín alatti vizeink és a vizet hasznosító mezőgazdaság az Agrárminisztériumhoz tartoznak.
A Zöld Gerilla sajtótájékoztatóján megjelent OVF-szóvivő, Siklós Gabriella kiemelte, hogy már nem több köbkilométert kitevően negatív az ország éves vízmérlege a bejövő és kifolyó vizek tekintetében, továbbá a korábbi éveknél annyival több vizet tároztak be a Tiszán tavaly, hogy a rendkívüli öntözési igényeket is teljesíteni tudták. Elismerte ugyanakkor, hogy ez persze csak a szántóföldek azon kis töredékét érinti, ahol van öntözési infrastruktúra, továbbá azt, hogy
a visszatartott víz a tározókban áll, nem jut ki a tájba, márpedig utóbbinak a megoldásán szavai szerint az OVF is dolgozik.
Hosszabb kérdéseinkkel a megegyezés szerint írásban kerestük meg az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, amely a válaszuk szerint ismeri a tavaly ősszel, az Agrárminisztériumban tartott Vízválasztó konferencia szakmai tartalmát, és vizsgálja az ott megfogalmazott javaslatok lehetőségeit.
A tavaly szeptemberi Vízválasztó konferencián elismert kutatók, egyetemi tanárok tárták fel egész napos szakmai előadássorozat keretében hazánk természeti, vízháztartási, klimatikus, talajtani állapotát, ökológiai rendszereink és ártereink állapotát, és vázolták a megoldási javaslatokat. A környezeti ügyek mellett közgazdasági és jogi vetületeket is érintettek, tehát a teljesség igényével járták körül a kérdéskört: miként lehetne megmenteni a pusztulástól és újra egészségessé tenni az ipari szemléletű gazdálkodással tönkretett környezetünket?
Igen, de nem
Megtudtuk az OVF-től, hogy egyetértenek a vízvisszatartás és az ártéri víztározás gondolatával, ami egyúttal a süllyedő talajvíz gondját is orvosolhatná, hiszen az egykori árterekbe kieresztett víz egy része beszivárogna a talajba, feltöltve a felszín alatti vízkészleteket.
Oldalirányú vízkivezetés terve a mélyárterek és a háttértározók felé, nagyvíz idején a Tiszán (forrás: Koncsos László modellezése)
A Vízügy válasza mindenképpen figyelemre méltó, főleg annak fényében, hogy minden érintett fél részéről érezhető a közeledési szándék. A Zöld Gerilla Mozgalom sajtótájékoztatóján is elhangzott, hogy a vízügynél megvan az a kiváló mérnöki tudás, tapasztalat és eszköztár, amire a vízközpontú tájgazdálkodás megvalósításánál is szükség van. Az OVF élőben és írásban adott válaszaiból eközben leginkább az szüremlik ki, hogy értik a probléma lényegét, talán a megfelelő megoldás sem lenne ellenükre, csak éppen valamiért mégsem látnak hozzá.
„Az egyes szakterületek megállapításaival egyetértünk, és a lehetőségek szerint akceptáljuk”
– olvasható a sejtelmes válaszuk, majd felsorolták a kifogásaikat. Tudomásuk szerint a konferencián nem voltak ismeretében minden vízgazdálkodási peremfeltételnek, például a medrek süllyedésének, ami miatt rövidebb az az időszak, amikor gravitációsan kivezethető a víz a mederből az ártérbe. A szervező Vízválasztó Mozgalom tagjai ezzel szemben számos alkalommal beszéltek már (így a nevezett konferencián is) a partvédelemmel gúzsba kötött folyó bevágódásának problémájáról, amivel a mélyülő medrű folyó esetenként a talajvíztesteket is kiszippantja.
Emiatt például a Budapesti Műszaki Egyetem Dunát vizsgáló szakértői is a partvédő művek elbontását, oldalágak kialakítását és a folyók kiegyenesítésének megszüntetését javasolják, ahol csak lehet.
Ugyancsak ellenvetésként jelezte az OVF, hogy a klímaváltozás miatt rövidebbek és kisebb vízhozamúak az áradásos időszakok, ezért nem is vezethető ki annyi víz az árterekbe, amennyi megállítaná a talajvízsüllyedés trendjét. Ez kétségtelenül így van, azonban az, hogy nem állna helyre pillanatok alatt a megfelelő működés, hanem a regeneráció évekig tartana, még nem indok arra, hogy neki se kezdjenek. A klímaváltozás éppen azért érinti ilyen súlyosan Magyarországot, mert kiszárító vízgazdálkodással súlyosbítjuk.
Ha az árvizeket szétterítenénk oldalirányban a meglévő természetes árterekben (tehát nem kibetonozott, mesterséges víztározókban!), akkor először csak lassítaná a talajvíz süllyedését, az ártéri vízfelületek párolgása pedig hőszabályozó és csapadéknövelő hatással lenne.
Aprólékosan tudjuk, hova folyna ki a víz
Ez az eljárás az, amelyről a Vízválasztó Mozgalom tagjai hosszú évek óta mondják, hogy azonnal elkezdődne a pozitív hatása, amelyet néhány év múltán már meg is éreznénk. Koncsos László vízépítő mérnök, a BME tanára az egész Tisza-völgyre lemodellezte az oldalirányú vízkivezetés folyamatát, a használható mélyártereket és háttértározókat, a víz mennyiségét és szétterülését nagyvíz és kisvíz idején, talajba szivárgását és ennek hatását a talajvízre, illetve a kutakra.
A valós mérések által visszaigazolt modellt bemutatta az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága meghallgatásán, ahol a jelenlévő Nagy István agrárminiszter is őszinte elismeréssel adózott az aprólékos és pontos anyagnak.
Az OVF szintén kapcsolatban áll Koncsos Lászlóval, így ők is ismerik a szóban forgó modellt, ám nekünk küldött válaszukban úgy fogalmaztak:
„A vízkivitelezési szándék megvalósításához még nem látjuk megoldottnak a befogadó területek (korábbi mélyárterek) rendelkezésre állását, amihez megfelelő művelési ág, és a működéséhez szükséges működő támogatási rendszer szükséges.”
Elárasztásra alkalmas, épített infrastruktúrával nem ütköző mélyárterek és háttértározók a Tisza völgyében, aprólékosan felmért és rögzített jelenlegi felszínborítással, talajminőséggel, vízgazdálkodási talajtulajdonságokkal és várható vízmélységgel (forrás: Koncsos László modellezése)
A tervezett vízborítottsághoz kell tehát igazítani a művelési ágakat, és ehhez kell szabni az agrártámogatási rendszert is, ám a vízügy mindezt gyakorlatilag eltolja magától. Itt már kétségtelenül agrárminisztériumi, illetve jogalkotási hatáskörökről beszélünk, tehát előjön az a probléma, hogy a vízügy nem az agrártárcához tartozik. Erre számítva kérdeztük az OVF-től azt is, hogy az intézmény ad-e szakmai jelzéseket a politikai döntéshozók, valamint felettes szerve, a Belügyminisztérium felé az ügyben, hogy hatékonyabb összehangolást és irányítást tenne lehetővé, ha a vízzel kapcsolatos összes szektor (felszíni vizek, talajvizek, szennyvíz-kezelés, gazdálkodás és öntözés, tájvédelmi területek és környezetvédelem) egy minisztérium alá tartozna.
„A vízgazdálkodás optimális összehangolását annak figyelembevételével kell megvalósítani, hogy az ország fejlődése érdekében a társ szakpolitikák megvalósulását is szolgálja. A szakpolitikák összehangolt megvalósítása a kormányzati feladatellátás részét képezi.”
Így szól a válasz, ami gyakorlatilag úgy értelmezhető, hogy a szakmai jelzéseket firtató kérdésre nincs válasz, a döntéseket pedig a kormányzat hozza. Ezzel azonban megúszósra vette a figurát az OVF, hiszen a szervezeti és működési szabályzata szerint részt vesz a belügyminiszter döntéseit megalapozó koncepció, stratégia elkészítésében, valamint a belügyminiszter hatáskörébe tartozó, vízgazdálkodással kapcsolatos jogszabálytervezetek szakmai előkészítésében. Ha tehát bele nem is szólhat az agrárium ügyeibe az OVF, feltehetően jelezhetné a BM-nek, hogy olyan ügyekkel találkozik, amelyekhez papíron semmi köze, pedig kéne, hogy legyen.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS