Dr. Németh Zsolttal, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével készített interjút szomszédságpolitikáról, a kisebbségi magyarság életlehetőségeiről, nemzetpolitikánk céljairól és eredményeiről a Hajónapló.ma.
A vasárnap zajló romániai választások kapcsán Dr. Németh Zsolt úgy fogalmazott: a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a külhoni magyarok kérdése minden felmerült probléma közül a legnagyobb súllyal befolyásolta a rendszerváltozás folyamatát. A második kérdés érdekes módon a zöld kérdés volt – Bős-Nagymaros, az erőmű kérdése, a Duna-kör tevékenysége –, de a külhoni magyarság problémái elementáris erővel törtek föl a rendszerváltozás idején. Emlékeztetnék arra, hogy 1988 júniusában százezren gyűltek össze a Hősök terén a román falurombolás ellen tiltakozva, és aztán 1989 decemberében az egész ország egy emberként ült a tévé előtt, illetőleg ült be az autójába és indult el Erdély felé, amikor a Tőkés László nevéhez köthető romániai forradalom kitört.
Németh kitért arra is, hogy a nemzetpolitika már a formálódás időszakában is fontos kérdés volt a Fidesz számára. Mint fogalmazott: a Fidesz világos irányként kezdett foglalkozni a külhoni magyarokkal. Létrejött a Fidesz Kisebbségi Csoportja, amelynek alapítója volt, majd ebből kinőtt a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, illetve az a mozgalmi jellegű munka, amely elvezetett a tusványosi nyári szabadegyetemhez és más hasonló programokhoz, a Csángó bál megszervezéséhez vagy különféle lap- és könyvkiadói kezdeményezésekhez.
A nemzetpolitikai munka sarokpontjaira vonatkozó kérdésre Németh úgy válaszolt: a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, és ebből nagyon sok feladat adódik részben a Magyarországnak a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája, részben Magyarország szomszédságpolitikája, részben pedig általában a nemzetközi politika tekintetében. A munka eredménye kapcsán pedig azt mondta: a Kárpát-medence magyarságán belül ma már az a szemlélet uralkodik, hogy mi egy nemzet vagyunk, közös a múltunk, közös a jelenünk és közös a jövőnk. Ez a felismerés általánossá vált, és ez nemcsak a külhoni magyarok szempontjából nevezhető fontosnak, hanem még inkább a tízmillió magyarországi magyar szempontjából. Ebben a harminc esztendőben mélyreható tudati átalakulás zajlott le, megszabadultunk a kommunista múlt nemzettagadó szemléletétől. Ma már százezerszámra vesznek részt honfitársaink a Csíksomlyói búcsúban, ma már nem pár tucat egyetemista visz a hátizsákjában bibliát és élelmiszert Erdélybe, mint a nyolcvanas években, hanem általános nemzeti üggyé vált a külhoni magyarokkal való azonosulás.
Annak kapcsán, hogy a határontúli magyarok körében milyen viszhangja van a bizottság munkájának, úgy fogalmazott: a demokratikus átmenet önmagában is biztosította azokat az általános szabadságjogokat, amelyeknek birtokában a külhoni magyarságnak egyáltalán esélye lett a megmaradásra.
A konkrétumokat nézve elmondhatjuk, hogy az intézményépítésben volt igen sikeres ez az időszak. Különösen fontosnak tartom – az összes határon túli közösségen belül – az oktatási vertikum kiépülését, még akkor is, ha a például a románok nem adták vissza az állami finanszírozású magyar egyetemet. A hiányt az első Orbán-kormány idején pótoltuk: létrehoztuk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, amely kiegészülve a már korábban létrehozott Partiumi Keresztény Egyetemmel biztosítja az erdélyi magyar felsőoktatás legfőbb kereteit. Ugyanebben az időben létrejöhetett a felvidéki Selye János Egyetem, majd néhány évvel később a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Délvidéken is történt előrelépés, ilyen a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar vagy az újvidéki Európa Kollégium. Nagyon nagy lendületet adott az intézményépítésben az, hogy 2010 után a magyar államnak kiszélesedtek a gazdasági lehetőségei és az egész oktatási-nevelési intézményrendszereket tudtunk finanszírozni, külön hangsúlyt helyezve az óvodákra és a bölcsődékre is. A harmadik Orbán-kormány időszakában ez az intézményépítés kiterjedt a gazdaságfejlesztes területére is és végre az anyaország gazdasági lehetőségei megengedték, hogy például a tavalyi támogatás már tízszerese volt 2010-es keretösszegnek. Nagyságrendi fordulat következett be, amely lehetővé tette, hogy a családi, polgári egzisztencia-teremtés területén is hozzájáruljunk a magyarság gyarapodásához
– mondta Németh, az egyházak kapcsán kiegészítve azzal: az egyházak kettős funkciót töltenek be a külhoni magyarok körében. A hitélet döntő szerepet visz a közösség megmaradásában, de a nyelvi önazonosság megőrzése szempontjából is sokszor egyedülálló szerepet játszanak egyházaink. A szomszédságpolitika kapcsán Dr. Németh Zsolt úgy fogalmazott: most olyan helyzetben vagyunk, hogy hét ország közül öt szomszédunknál az előrehaladás, ha nem is látványos, de folyamatos.
Van azonban egy ország, amiről ezt nem tudjuk elmondani, és van egy, amelyben sajnos a visszalépés nehézségeivel kell küzdenünk. Románia tekintetében nagyon sok nyitott kérdésünk van és sokszor helybenjárásnak érezzük, amikor ugyanazok a problémák öt-tíz éves ciklusokban újra és újra előjönnek. Nem tudunk előre haladni a szimbólumhasználat kérdésében, az állami finanszírozású magyar egyetem ügyében vagy az egyházi/közösségi ingatlanok/javak visszaadása is megtorpant, sőt, van némi visszalépés is ezen a területen. Az anyanyelvi, nyelvhasználati jogok vonatkozásában is folyamatos a vitánk, de soha nem szabad feladni reményeinket
– fogalmazott Németh. A vasárnap esedékes romániai választások kapcsán hozzátette:
Lehetünk bizakodóak! A magyar képviselet jobb állapotban van, mint korábban. Kialakult egyfajta magyar egyetértés, létrejött az erdélyi magyar összefogás és reményeim szerint a vasárnapi választáson látható lesz ennek az eredménye. Már az önkormányzati választáson megmutatkozott, milyen nagy erőt jelent ez az együttműködés. Mint mondta, abban is bízik, hogy olyan hatalmi konstelláció alakulhat ki Romániában, amelyben az egyes hatalmi szervek nem oltják ki egymás szándékait, amelyben az elnök, a törvényhozás vagy az igazságszolgáltatás akarata egyfelé mutat. Esetleg az RMDSZ kormányra kerülése is előbbre tudja vinni a magyarság ügyét. Hosszabb távon talán a románok számára is világossá válik, ami számunkra evidens: nagyon sok közös érdek van a két ország életében. Az infrastruktúra-fejlesztés, az energetika, a digitális kérdések, a Duna-stratégia, a mezőgazdaság közös európai képviselete áttörést hozhat a román-magyar viszonyban, s ez talán elvezethet ahhoz is, hogy az érzékeny kérdésekre is megoldást tudjunk találni.
Arra a kérdésre vonatkozólag, hogy melyik szomszédunkkal a legrosszabb a jelenlegi viszonyunk, úgy reagált: az ország, ahol visszalépést tapasztaltnak a kisebbségi jogok tekintetében, Ukrajna. Először az oktatási törvény, majd a nyelvtörvény elfogadásával, most pedig a durva rendőri-titkosszolgálati erőszakkal, ahogy rátámadtak Brenzovics László elnök úrra, illetőleg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség intézményeire, a főiskolára, a KMKSZ székházára, a gazdasági alapítványra, mind-mind azt jelzi, hogy nagyon súlyos problémák vannak Ukrajnában. A magyar-ukrán kapcsolatok jelenlegi állapota aggodalomra ad okot. A százötvenezres magyar közösség azt várja az anyaországtól, hogy védje meg őket a harmincöt-negyvenmilliós többséggel szemben, ahol állítólag teljesen abszurd módon ők jelentik a legnagyobb veszélyt Ukrajna szuverenitására és integritásra.
Ez már önmagában nevetséges, de nevetni nem tudunk, mert a kárpátaljai magyarok igen tragikus napokat élnek. Az a rengeteg erőfeszítés, munka, amit a közösségük megmaradásáért az elmúlt harminc évben elvégeztek, most veszélybe került. Márpedig ezt Magyarország nem hagyhatja. Minden eszközt megragadunk annak érdekében, hogy megvédjük őket. Megvédjük a magyar iskolákat, megvédjük a nyelvhasználatot
– jelentette ki. Annak kapcsán, hogy támaszkodhatunk-e barátainkra, európai partnereinkre vagy akár az észak-atlanti szövetségeseinkre a kárpátaljai magyarság érdekvédelme kapcsán, Németh Zsolt úgy reagált: a nyugati hatalmak részéről sajnos nagyon kevés segítségre számíthatunk ennek a problémának a kezelésében. Amikor Szijjártó Péter a NATO külügyminisztereinek értekezletén jelezte a problémát, a NATO-főtitkár közölte: nem akarnak foglalkozni ezzel a kétoldalú üggyel, oldjuk meg, ahogy tudjuk. Most nem kedvez a nemzetközi diplomácia a kisebbségvédelemnek. A kilencvenes években ugyan volt egy felfelé ívelő időszak, elfogadtuk a Nemzeti Kisebbségi Keretegyezményt, a Nyelvi Chartát, beértek a helsinki folyamat gyümölcsei, sőt, még az Európai Unió felvételi kritériumai között is hangsúlyosan kezelték a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt években, különösen az elmúlt tíz esztendőben ennek az iránynak a jelentősége csökkent. Mint mondta, ennek a változásnak a hátterében állhat például, hogy a migránstömegek európai megjelenése erősen csökkentette a toleranciát a kisebbségek iránt.
A kisebbségekre mostanában sokan sütnek rá mindenféle bélyeget – mint azt Ukrajnában látjuk –, de Romániában is vannak komoly problémák: ott, ahol egyenesen terrorizmussal vádolnak kézdivásárhelyi fiatalokat, Beke Lászlót és Szőcs Zoltánt. Persze alaptalanul. Miközben Európa kohéziója és identitása is megrendült. Így az európai kisebbségvédelem ügye is hullámvölgybe került
– tette hozzá. A nyomasztó helyzetre hozható válaszaink közül Németh kiemelte, hogy támogatjuk például azokat az értékes polgári kezdeményezéseket, mint amilyen a Minority SafePack vagy a Székely Nemzeti Tanács régiós kisebbségekkel kapcsolatos aláírásgyűjtése.
Elismerés illeti a polgári kezdeményezés mögött álló szervezeteket, így az RMDSZ-t és a FUEN-t, az Európai Népcsoportok Föderális Unióját, amelyek ennek a kezdeményezésnek az élére álltak. Megjegyzem: az ötszázmilliós Európában több, mint ötvenmillió embert képvisel ez a szervezet. Az Európai Bizottság hamarosan elkészíti az Európai Parlament számára a Minority SafePack kapcsán a határozattervezetét. Várjuk, mi fog ebben szerepelni. De bármiképpen is alakuljanak európai ügyeink, nekünk, magyaroknak nincs más választásunk, mint az, hogy a magyar nemzetpolitika ezirányú célkitűzéseit minden körülmények között képviseljük
– mondta Németh Zsolt.
Forrás: Hajónapló.ma; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
YouTube
RSS