A 444.hu-n megjelenő Drogriporter blog foglalta össze a németországi marihuánalegalizációval kapcsolatos tudnivalókat. A legalizációt egyértelműen pozitív lépésként bemutató összefoglaló állításait érdemes árnyalni vagy cáfolni, hogy az olvasók reális képet kapjanak a folyamatról – hívja fel a figyelmet a Drogkutató Intézet.
Mint kifejtik, a szerző (Sárosi Péter) már a cikk elején arról ír, hogy „a társadalmi vita során azonban a tervek sokat változtak”. Az igazság azonban az, hogy az első olvasatban tervezett kannabiszboltok szembementek minden EU-s jogszabállyal és azokkal a nemzetközi egyezményekkel is, amelyeket Németország is aláírt. Így ezeket még az EU legerősebb tagállamának számító Németország sem tudta átnyomni a vele szemben egyébként teljes mértékben lojális brüsszeli apparátuson. Így a cikkben is említett úgynevezett kétpilléres legalizáció második pillére, a for-profit cégek és boltok beengedése nemhogy halasztást szenvedett, hanem egy az egyben lekerült a napirendről.
Az elemzés kitér arra is, hogy az elfogadott szöveg szerint a legálisan előállított szer tiszta THC-tartalma maximum 15 százalék lehet, míg a feketepiacon kapható terméknél ugyanez az arány átlagosan 25 százalék körül mozog. A járulékos költségek pedig az árat emelik meg, aminek következményeként olcsóbb és erősebb anyagot tud vásárolni a szerhasználó a dílertől, ami pedig nem a feketepiac visszaszorulását vetíti előre.
Az egyéb részletszabályokról is nagyon kétkedően, sőt, elítélően nyilatkozott a tervezet vitája alatt a német rendőrség és a legfelsőbb bíróság képviselője is. A rendőrségnek nincs kapacitása, hogy a fogyasztás esetén ellenőrizze, hogy betartják-e az előírt 100 méteres távolságot az iskoláktól, játszóterektől. Arról nem is beszélve, hogy a 21 éven aluliak esetében engedélyezett maximum 10 százalékos tiszta THC-tartalmat ugyanúgy lehetetlen az utcán ellenőrizni, mint az általánosan engedélyezett 15 százalékot; ilyen eszköz a rendőröknél nyilvánvalóan nincs. A bíróság képviselője szerint pedig a legalizáció nemhogy csökkentené a bíróságok leterheltségét, de a sok kétes határeset miatt az csak nőni fog.
Az adóbevétel és a gazdasági haszon érve is ingatag lábon áll. Most tegyük félre azt az erkölcsi dilemmát, hogy az Európai Unió egyik tagállama a gazdaságát kábítószer-értékesítésből kívánja kicsit megerősíteni, de ha összeszámoljuk az összes ide vonatkozó költséget, az egészségügyi, rehabilitációs járulékos költségeket vagy az állami ellenőrzések költségét, a remélt haszon gyorsan elillan
– írják. A legalizációt már-már sikerként bemutató cikk is elismeri, amit sokáig tagadtak, hogy a marihuánahasználat is függőséget okozhat. A rendszeres használók mintegy 15 százaléka lesz fizikai függő, pszichés függőség ennél jóval nagyobb arányban alakulhat ki. Erre szerintük a következő a megoldás: „A törvény számol a kannabisz fogyasztásának kockázataival, így a függőséggel is, és intézkedik a megelőzésről. Így például egy olyan digitális prevenciós platformot hoznak létre, ahol a fogyasztók számára közérthetően tájékoztatnak a kannabisz hatásairól, kockázatairól, az ártalomcsökkentésről, illetve a kezelési lehetőségekről a függők számára.”
Felmerül a kérdés, hogy ha mindenhonnan, így a jogalkotó nyilatkozataiból, valamint a legalizáció tényéből magából is az sugárzik, hogy a marihuána semmilyen veszéllyel nem jár, vajon miért olvasgatna egy kannabiszklubba éppen most lelkesen belépő tag prevenciós oldalakat? Amikor meg már kialakult a függőség, bizony az ezzel kapcsolatos információs oldalak nem segítenek, ott a hosszadalmas és drága kezelés és rehabilitáció a megoldás.
Konklúzió: A Bundestag döntése tehát nemhogy nem dicséretes és örömteli, de éppen ellenkezőleg, nagyon aggasztó és veszélyes. A káros hatásaira pedig fel kell készülnie nemcsak a német, de a magyar hatóságoknak és szakembereknek is. Ez akkor is igaz, ha szerencsére a magyar kormány álláspontja szilárd, és semminemű kábítószer-legalizálásról szó sem lehet hazánkban
– írja végül az elemzés.
Forrás: Drogkutató Intézet; Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
Facebook
Twitter
YouTube
RSS