Pesti Srácok

Szenzációs felfedezés: bioüzemanyagot nyernek a közönséges vízijácintból

Szenzációs felfedezés: bioüzemanyagot nyernek a közönséges vízijácintból

A közönséges vízijácint egy Dél-Amerikában őshonos vízinövény, ami az 1900-as évek elején jelent meg először Afrikában, a tudósok korábban a világ legrosszabb vízi gyomjának nevezték, mivel eltorlaszolta a gátakat és folyókat, mára azonban kiderült, hogy ez lehet az ország legfőbb bioüzemanyag forrása – írja a The Guardian.

A Victoria tó tökéletes hőmérséklettel rendelkezik ahhoz, hogy a vízijácint elterjedjen, és bár a halászok és hajósok nem kedvelik, azonban a helyiek számára igazi kincs. Az úszó növény ugyanis magas szén-nitrogén aránnyal rendelkezik, ami a vízijácintot egy rendkívül hatékony bioüzemanyaggá teszi. Mindössze négy kilogramm szárított növény elegendő ahhoz, hogy egy család napi energiaszükségletét fedezni lehessen.

2018-ban Dungába telepítettek két biogáz emésztőt, aminek köszönhetően a vízijácint és a tehéntrágya keverékéből hasznos biogázt lehet előállítani, valamint olyan anyagot, amit további háztartási munkáknál, például a víztisztításnál is lehet hasznosítani. A két emésztőből származó biogáz a falu lakosságának 60 százalékát képes ellátni. Ezzel csökkentették a helyiek tűzifa igényét, amiért sokszor naponta akár tíz kilométert is meg kellett tenniük, miközben a fa égetéséből származó káros anyag kibocsátás is mérséklődött.

Jelenleg mintegy 50 ilyen biogáz emésztő működik Kenyában, amit a kenyai Biogas International vállalat telepített az AstraZeneca gyógyszergyárral és a Cambridge-i Egyetem Fenntarthatósági Intézetével közösen.
A projekt során azt vizsgálják, hogy a biogáz megfelelő alternatívát jelent-e a tűzifára és a faszénre a kenyai vidéki közösségeknél. Bár csak pár hónapja indították el, a halkereskedők már most hatékonynak tartják, mivel nem kell naponta órákat vesztegetniük tűzifa beszerzésre, és így több pénzt tudnak keresni.

PestiSracok facebook image

Kanyiva Muindi járványtani és légszennyezettség-kutató a nairobi Afrikai Népesség- és Egészségügyi Kutatóközpontban elmondta, hogy

A Biogas International vezérigazgatója szerint a biogáz emésztők és az abból felszabaduló gázt használó kályhák azonban megfizethetetlenek a közösségek számára – áruk 750 dollár (22 ezer forint) –, azonban az árak mérséklésével széles körben lehetne elterjeszteni, és így milliók életét változtatná meg az afrikai kontinensen, miközben csökkenne a környezetre gyakorolt negatív hatás is.

Forrás: The Guardian, fotó: AFP / BIOSPHOTO/PAULO DE OLIVEIRA

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.