Pesti Srácok

Áder János szerint hosszú távon nem fenntartható a jelenlegi fogyasztási kultúra

Áder János szerint hosszú távon nem fenntartható a jelenlegi fogyasztási kultúra

A világ minden pontján a dobd el kultúra a jellemző, ami nem fenntartható – mondta Áder János köztársasági elnök a fenntarthatósági témahetet megnyitó tanórán hétfőn Budapesten. Megfogalmazása szerint a dobd el kultúra magában foglalja azt, hogy a nyersanyagokból terméket gyártanak, amit aztán rövid ideig használnak, majd eldobják, és mivel a rendszerben nincs helye az újrahasznosításnak, a hulladék mennyisége egyre csak nő.

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a budapesti Piarista Gimnázium diákjainak tartott, A vízválságtól a fenntartható fejlődésig című előadásában Áder János hangsúlyozta: ha továbbra is felesleges termékeket vásárolunk, akkor a lakosság ellátásához szükséges víznek is előbb, utóbb híján leszünk. Hozzátette, a lakosság ellátása mellett a mezőgazdasági műveléshez, az állattartáshoz és az ipari termeléshez is jó minőségű vízre van szükség. A mostani túlfogyasztás miatt azonban a világ több pontján is hamarosan fel kell tenni a kérdést, hogy a lakosság, a mezőgazdaság vagy az ipar vízellátását biztosítsák, mert mindháromra nem fog jutni. A köztársasági elnök szerint magánszemélyként is van mód és lehetőség a fenntarthatósági szempontok érvényesítésére. Ilyen terület szerinte például az ételpazarlás, amelynek következtében főként a fejlett országokban a megtermelt élelmiszer egyharmada a szemétben végzi. Ezzel az emberek a pénz mellett energiát és vizet is pocsékolnak. Áder János arról kérdezte a fiatalokat, kit milyen pálya érdekel.

A mérnöki pályára készülőknek azt mondta, rájuk vár például a fenntarthatóság szempontjából olyan fontos problémák megoldása, mint a nap- és a szélenergiát hosszú távon, környezet barát módon és olcsón tárolni képes rendszerek kidolgozása, vagy annak kitalálása, hogyan lehet energiát szállítani nagy távolságra jelentős hálózati veszteség nélkül. Az informatikai pálya iránt érdeklők figyelmébe pedig egy olyan rendszer kidolgozását ajánlotta, amely adatok segítségével pontos képet tud adni a környezet és azon belül a talaj nedvességtartalmának változásáról, az invazív fajok (állatok, növények) megjelenéséről. Az idén hetedik alakalommal rendezik meg a fenntarthatósági témahetet, amelynek ez évi kiemelt témái a víz, az egészségvédelem és a felelős fogyasztás.

Forrás: MTI ; Fotó: MTI/Bruzák Noémi

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.