Fröcsögés, hisztéria, a demokratikus választás eredményeinek el nem fogadása jellemzi a Facebookot április 8. óta. Nemrég egy 22 éves lány panaszkodott arról, hogy Magyarországon szerinte nem lehet megélni, több másik elégedetlenkedő pedig repülőjegy-vásárlással fenyegetőzött. Szerencsére, egy demokráciában mindenkit megillet a véleménynyilvánítás joga, így a PestiSrácok.hu munkatársa, a szintén 22 éves Ambrus Petra is megüzente a Facebookon, mit gondol erről. Ez nem tekinthető az online nyafogásokra adott válasznak – csupán arról van szó, hogy egy szintén 22 éves, a hazáját szerető, a jövőben bizakodó egyetemista a legmegdöbbentőbb őszinteséggel fejtette ki, minek kell örülnünk az életben. Az április 8-a után a közösségi médiát elárasztó fekete profilképekkel kapcsolatban kifejtette: a gyász nem itt kezdődik, az azzal járó fájdalmat pedig nem kívánja senkinek, és azt szeretné, ha ezt az érzést nagyon soká tapasztalnák meg azok, akik most azt hiszik, ez már az. Petra a Facebookon tette közzé a sok megosztást szerző gondolatait, de unszolásunkra hozzájárult, hogy azokat közzétegyük.
22 éves vagyok.
Emlékszem még, bár nagyon fiatal voltam, az MSZP kormányok alatt egy hónapig nem volt más a hűtőnkben, mint egy üveg uborka. Örültünk, ha kölcsön kaptunk szüleim barátaitól ötezer forintot, hogy kenyér és zöldség legyen otthon
– írta Facebook-bejegyzésében kollégánk, Ambrus Petra, aki őszintén beszél legszemélyesebb élményeiről, miközben optimizmust, reményt és a jövőbe vetett bizakodást hirdet.
22 éves vagyok.
Apukám elment 18 éves koromban, ketten maradtunk anyukámmal. Mindig is apukám volt a családfenntartó, anyukám amikor megszülettem otthagyta az állását. Ketten kellett akkor talpra állnunk úgy, hogy abban az évben kezdtem el egyetemre járni. (…) A gimnáziumot elvégezve rögtön elkezdtem dolgozni, hostessként, irodai asszisztensként, bolti eladóként. Éreztem a terhét annak, hogy bár még nem tehetem meg, hogy külön költözzek, anyukámnak legalább ennyivel tartozom.
Nem lenne baj, ha ez az üzenet a lehető legtöbb fiatalhoz eljutna, hiszen Ambrus Petra története intő példa arra, hogy ne a politikában keressük veszteségeink és személyes tragédiáink okát, hiszen munkával, szorgalommal igenis képesek vagyunk boldogulni. Ugyanakkor egy percre sem szabad megfeledkezni a jövőbe vetett hitről, a hazaszeretetről és a közösségünkért való felelősségvállalásról.
22 éves vagyok.
Szeretnék majd gyereket, és MAGYAR hazámban fogom megszülni. Számomra megnyugtató, hogy a CSOK-nak is köszönhetően ilyen mértékű támogatást kapok majd a családalapításra a magyar államtól. Megnyugtat, hogy egy békés, európai, keresztény országban fogom őket felnevelni, amit az otthonomnak hívhatok.
Ambrus Petra egy másik fontos üzenete az, hogy vállaljuk fel önmagunkat, ne maradjunk csöndben, még akkor sem, ha másoknak nem feltétlenül tetszik, amit gondolunk. Az igazság ugyanis mindig győz, még akkor is, ha az ember csendes többségbe kényszerül, ha nem akar nap mint nap kiszolgáltatva lenni a fröcsögő, demagóg, erőszakos nyomásgyakorlásnak.
22 éves vagyok.
Sokáig nem mertem felvállalni a politikai nézeteimet. Ennek több oka is volt, az egyik az, hogy a korosztályomban sajnos ma menő ellenzékinek és lázadónak lenni. A másik pedig, tapasztalataim alapján akárhogy, akármilyen formában fejeztem ki a véleményem, mindig megkaptam a gyűlölködő, ostobázó, kiröhögő üzeneteket.
22 éves vagyok és már máshogy látom.
Vasárnap az emberek véleményt mondtak. Az én korosztályom is. Titokban, nem kikürtölve ország világ elé a véleményét, egymagában a szavazófülkében. Elmondhatatlanul büszke vagyok rátok, hogy nem engedtetek a nyomásnak. Megértem, ha nem akartok fröcsögő, demagóg, erőszakos nyomásgyakorlást. De ne szégyelljétek. Ne szégyelljétek ha máshogy gondolkodtok, mert vasárnap TI voltatok a csendes többség.
Kolléganőnk amellett, hogy lelkesít, biztat – tükröt is tart a generációja elé. Bejegyzésében kifejti, mélységesen sajnálja azokat a tízen-huszonéveseket, akik az ország elhagyását látják opciónak ahelyett, hogy itthon maradva, kemény munkával jövőt teremtennéek egyszer maguknak. Úgy gondolja, nem igaz, hogy nem lehet ilyet tenni.
Mert NEM IGAZ, hogy nem lehet. Tudom, hogy minden sors más és más, mindenkinek megvan a saját története. De kérlek titeket, próbáljátok meg. Végül pedig iszonyúan rossz látnom a fekete profilképeket, mert ezek szerint ti nem tudjátok milyen az igazi gyász. A gyászolás nem itt kezdődik, az azzal járó fájdalmat pedig kívánom nektek, hogy nagyon soká tapasztaljátok csak meg.
A teljes írás ITT olvasható.
PS
Baggio10
2018-04-17 at 21:10
PETRA!Hozzám jössz?
ZonLinux
2018-04-12 at 16:53
Én is kinéztem egy 20 milliós full extrák Audi A6ost…sajnos nem tudom megvenni, DE nem hagyom el a Hazámat!
Szívesen felajánlok egy szuper kávéfőzőt a pályát kezdő óvónőnek…
Jelentkezz!
Öreg Nem-Momentumos
2018-04-12 at 09:44
2000-es években 2 diplomával pályakezdőként füvet nyírtam a gazdagoknál, hogy legyen pénzem.
Egy percig eszembe sem jutott, hogy elhagyjam a hazámat.
Nem elmenekülni kell, hanem küzdeni.
Sohasem értettem azokat a korombeli ismerőseimet, akik elmentek csaposnak, vagy mosogatni Londonba. Mind visszajött, pénzt is alig gyűjtöttek, angolul sem tanultak meg.
matt999
2018-04-12 at 09:39
Egyik ismerősöm is reagált a 22 éves “óvónő” írására:
“Ezt most úgy érzem muszáj megírnom. Óvónő vagyok. Én 21 éves voltam, amikor végeztem. Eszembe sem jutott, hogy külföldre menjek dolgozni. Még azon a nyáron – Istennek hála, sikerült elhelyezkednem. Szerettem a munkám, mégha kemèny is volt. Végig küzdöttem a gyakornokságot, a minősítést. Ezért magasabb lett a fizetésem. Szültem egy kislányt és normális gyedet kapok. Szeretnénk még több gyermeket is. És úgy érzem, ezzel a kormánnyal bevállalhatjuk. Mert egy biztonságos jövőt ígérnek. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy Istenben bízok! Mert Ő minden vezetőnél hatalmasabb! És reményteljes jövőt szán nekünk! Imádkoztam a választásokért, hogy az Ő akarata legyen meg! Keresztyén vagyok! Nem gyűlölök senkit! De tudom miről szól az iszlám vallás. Ők gyűlölnek engem, mert keresztyèn vagyok. Jézus szeret! Téged is!!!!”
https://www.facebook.com/adamibob/posts/1788003387887852
Binder László
2018-04-12 at 07:04
Egy április 9-i életkép: Ma is, mint szerencsére gyakran máskor is két unokánkra fordítottuk időnket. Ebből egyértelműen következett egy gyors váltás a választási eufória világából a legszűkebb magánéletbe éspedig percről percre. Az elmúlt éjszaka a választási győzelemé volt, ami ma fél kilenckor azonnal háttérbe szorult, amint lányunk fél kilenckor átadta két lány unokánkat (3 év 2 hónap ill. 2 év) és tűzött tovább sokféle dolgát végezni. Az egész nap a ritka jó időnek is köszönhetően nagyon jól ment, mígnem este hat óra felé már közeledett a búcsúzás pillanata. Ekkor éppen kettesben maradtam idősebbik unokámmal a kertben, ami az aznapi programban sok szempontból főszerepet játszott. Már csak néhány perc maradt anyára és az elvárásra várva. Egy magnóliafa alatt álltunk és hirtelen a földön egy elszáradt tobozra esett a pillantásom. Nem egészen tudatosan 3 éves unokámnak szegeztem a kérdést? – Zselyke, tudod-e mi ez? És akkor meglepetésemre azonnal jött a hibátlan válasz: – Ez egy toboz. Néztem magam elé, nem akartam elhinni, hogy egy 3 éves kislány számára ez a kérdés nem kérdés. És akkor az a hiteles videó felvétel is megjelent előttem, amikoris két eltés diáklány a riporternek arra a kérdésére, hogy Csehországnak melyik tenger mossa a határát hosszas gondolkodást követően azt a választ tudta kinyögni, hogy „passz”. Sokak számára talán túl merész egymás mellé állítani ezt a két esetet, de én mégis azt a következtetést vontam le ebből, hogy érdemes továbbra is bizakodni a jövőben, de ezt nem feltétlenül a budapesti belvárosi értelmiségre kell alapozni.
kyokuto01
2018-04-12 at 08:08
Egyetértek, de nekem van olyan eltés diák rokonom, aki tudja, hogy Csehország partját akkor mosta tenger, amikor német gyarmat volt. Persze kollégista.
Barni
2018-04-12 at 00:24
Köszönjük a cikkhez adott illusztrációt.
Morvai Attila
2018-04-11 at 23:59
Nekem huszonéves fiaim vannak, remélem majd hasonlóan gondolkodó lányokat találnak maguknak. Sajnos nem gyakori “jelenség”. A cikk témájára visszatérve. Én gyakorlatilag azóta nem számítok 3 gyerekesnek, amióta Fidesz kormány bevezette a 3 gyerekesekre vonatkozó adókedvezményt. Így soha nem tapasztalhattam meg azt amit egyik kollégám. Nevezetesen, hogy gyakorlatilag nettóban viszi haza a bruttó fizetését. Mégsem jutna eszembe ezt a tényt letagadni, mint néhányaknak azok közül, akik szintén ilyen kedvezményben részesülnek. Csak azért, mert Orbán fóbiások.
Kékesi Raymund
2018-04-12 at 01:49
Nekünk szintén három gyermekünk van, s valóban hihetetlen sokat számít a havi 100.000 Ft. adó-és járulékkedvezmény, amit ráadásul a házaspár együtt érvényesíthet, hiszen családi adókedvezmény. Ezt eltagadni badarság, mégis sokan megteszik. Mi is szeretjük a hazánkat, s gyermekeinket is úgy akarjuk nevelni, hogy itt élned, halnod kell. Hazánk Magyarország, azaz a Kárpát-medence, s azt akarjuk, hogy gyermekeink otthon érezzék és érezhessék magukat Kassától Budapesten át Szabadkáig, s Székelyudvarhelytől Szegeden és Sopronon át Kismartonig. Tudják, tanulják s érezzék, hogy testvérük minden magyar, s hazájuk csak egy van, és az nem a nagyvilág.
Gabi
2018-04-11 at 23:31
Drága Petra!Megszólalásodból,az egyik legnagyobb magyar államférfi, gróf Teleki Pál hitvallása jutott eszembe:”MAGYARNAK LENNI, BÜSZKE GYÖNYÖRŰSÉG!”Köszönöm ezt a megszólalást,és szeretettel ölellek!
nem senki
2018-04-11 at 20:45
Ezért szavaztál Gyurcsányira.
Bejla
2018-04-11 at 20:38
hej babar!
dugd az orrmányodat a szaros seggedbe
v. qrd magad orrmányba
😀
Ragnar
2018-04-11 at 19:42
Örvendetes, hogy vannak még küzdeni képes hazaszerető fiatalok.
Héja
2018-04-11 at 19:33
Fiam 21 éves egyetemista. Neki és barátainak nem volt kérdés, hogy a fideszre szavazzon. Ahogy barátaink gyerekeinek sem.
Pen
2018-04-11 at 19:30
Gratulálok, drága Petra, nagy öröm, hogy nem hiába dolgozunk, nem hiába élünk és nem hiába halunk, mert van folyt.köv?
kata
2018-04-11 at 19:26
Kedves Petra!
Nekem is huszonéves lányom van,és neki sem volt kétséges egy pillanatra sem,hogy
kire szavazzon.Amit a divatról írtál,teljesen igaz,mert az egyetemen nem csak a
diákok egy része,hanem az oktatók nem kis hányada is a baloldali propagandát
hirdette.Nagyon jó látni,hogy egyre több fiatal látja át a hazugságokat,és szavaz
saját hazája mellett.Nagyon sok sikert kívánok Neked!
Bejla
2018-04-11 at 19:01
hajrá Petra!
he lenne fb-m, lájkolnám az írásodat
jobber üdvözlettel: Bejla
Strasser Éva
2018-04-11 at 18:52
Te már csak tudod.
Strasser Éva
2018-04-11 at 18:51
Szép vagy és okos. Meg nagyon bátor.
Kankalin
2018-04-11 at 18:35
Kedves Petra!
Olvastam a másik 22 eves lány bejegyzesét is…
Az én lányom is 22 éves, neki sem volt kérdés a vasárnapi szavazás ?
Itt vagy te is ezzel a kiváló írással ?
Szóval, ez is 2/3 ? megvagyunk ?
Gratulálok, édesanyádnak is!
Mikó Zoltán
2018-04-11 at 18:13
Petra jó látni,hogy a korosztályod nem egyenlő a momentummal
vektortér
2018-04-11 at 18:19
Ez eddig is nyilvánvaló volt.
csakafidesz
2018-04-12 at 00:48
A momemtumos lányok (Tessék, hogy fiúk? Furcsa, de még lányoknak is nyamvadtak) nem kapnak túl sok szimpátiát a saját korosztályuk egészséges egyedeitől.
Benkő László
2018-04-11 at 18:13
Azon röhög az ország, hogy a sorossimicskakomcsik vasárnap este 9-ig azt hitték, hogy az ő szavazóik rejtőzködnek milliószámra, ugyanis ezt olvasták, nézték, hallgatták, ezt hitették el velük a sorossimicskazsoldosok már egy éve. Aztán 9 után szembejött a képernyőkön a rejtőzködő kétharmad, és átgázolt rajtuk, mint Botkán a Kunhalmi.
Kispista
2018-04-11 at 18:34
Saját médiájuk szopatta meg őket!
luxjan
2018-04-12 at 01:30
a dolog sinen volt!!! s,a vonat se késett!!!!!!!!!!!!