
Sokkoló, megdöbbentő könyvvel (A hálózat pénze) jelentkezett Borvendég Zsuzsanna történész, amelyről már hónapokkal ezelőtt izgatottan mesélt nekünk. A lényeg: Rákosi, majd Kádár elvileg kommunista külkeresei gond nélkül üzleteltek azokkal a náci németekkel, akik korábban Hitler meghatározó emberei voltak. És ez rendszerszerű volt. Feltűnik a Bródy-klán, Bródy Sándor írónak a leszármazottai, akik közül többen jelentős szerepet játszottak ezekben a játszmákban. Az oldalági rokon, Bródy János zenész apja közben a Magyar Népköztársaság egyik futtatott közgazdász-szakírója volt. Borvendég interjúnkban elmondja: őt magát is megrázta, ahogyan lépésről-lépésre kiderült, milyen hálózat játszott össze. Benne volt Amerika, a szovjetek, a nácik és a kommunisták. „Utat nyitott olyan pénzügyi köröknek, amelyeknek egyetlen célja az ország gazdasági erejének az elszívása volt, de ez nem pusztán anyagi kérdés. A sikerükhöz kellett a nemzet védekező képességének a leépítése is, a nemzeti érzés kipusztítása. Ezt már Rákosiék elkezdték, de a pontot a kádári kultúrpolitika tette ki. A szocialista internacionalizmus remek lépcsőfok volt a későbbi globalizmus felé.”
Az olvasót, a kutatót, a történészt egyaránt sokkolja a könyved. Azt azért eddig is láttuk, hogy a kommunizmus és a nácizmus nagyon is közel állt egymáshoz, de azt így ilyen szinten összerakva nem nagyon. Tulajdonképpen az egész múlt században ez folyt. Felteszek egy hatásvadász kérdést: volt benned olyan érzés, amíg kutattál vagy írtál, hogy néha megálltál levegőt venni? Te jó ég – vagy valami ilyesmit gondolva?
Igen, voltak ilyen pillanatok. Sokszor és sokan elmondták már, hogy a nácizmus és a kommunizmus egy tőről fakad: hasonló ideológia, hasonló eredménnyel. De ennyire konkrét történeteken keresztül látni ezt az elvtelen és aljas együttműködést, megrázó volt. Nem volt kis munka feltárni, hogy a könyv szereplői mit csináltak, kik voltak 1945 előtt.
És amikor kiderült, hogy azok a nácik, akik 1945 után jól szituált üzletemberként léptek elő és kommunista „elvtársaik” támogatásával monopóliumokat kaptak a magyar termékek forgalmazására, nem sokkal korábban még deportáltak, zsidó emberek legyilkolásában vettek részt, akkor nehéz volt higgadtnak és objektívnak maradni. Az együttműködést kiépítő kommunisták között olyanok is voltak, akik munkatáborból, vagy koncentrációs táborból szabadultak a háború végén, vagy családtagjaikat, szeretteiket veszítették el a holokauszt borzalmában. Először felfoghatatlan volt ez az egész.
És hozzáteszem, a baloldal számára mind a mai napig az egyetlen legitimációt a fasizmus és a nácizmus elleni harc jelenti, ennek tükrében azt mondom, hogy semmi erkölcsi talapzatuk nem maradt.

Vas Zoltán agitál. Fotó: Fortepan.hu; adományozó: Bauer Sándor
Könyved egyik kulcsszereplője Bródy István, Bródy Sándor egyik fia. Aki a frankfurti kereskedelmi képviseletet vezette. Mit kell tudnunk róla?
Ő az egyik szereplő, akit nehéz volt beazonosítani a források szűkössége miatt, de szerencsére hagyott maga után néhány fogódzót. Bródy István újságíró volt, Bródy Sándor író fia. A kommün alatt a Vörös Hadseregben harcolt, de valamilyen konfliktusa támadt, így dezertált és átállt Horthyék oldalára.
A két világháború között Berlinben is élt, ami a Komintern pénzügyi központja volt ebben az időszakban. Nem tudom pontosan, mit csinálhatott ekkor, de az biztos, hogy 1945 után a moszkovita és Komintern-vezér Vas Zoltán embere volt. Vas küldte őt 1947 tavaszán Németország angolszász övezetébe, hogy megkezdje a gazdasági tárgyalásokat. Három emberrel egyeztetett ekkor, mindhárom magasrangú náci tiszt volt a háború alatt Budapesten, kettő az ország gazdasági kiszipolyozásában vett részt, a harmadik a deportálások megszervezésében és biztosításában is közreműködött, ez utóbbit Karl Werkmeisternek hívták.
Bródyt nevezték ki 1949-ben a frankfurti kereskedelmi kirendeltség élére, egy ilyen pozíció betöltése titkosszolgálati feladat volt, ő kezdett hozzá annak a rendszernek a kialakításához, amely aztán évtizedekig működött.
Ugye nemcsak ő, az egyik testvére is fontos szerepet játszhatott. Hogyan?
Bródy András szintén újságíró volt, de róla még kevesebb információ lelhető fel. Az államvédelem adatai szerint a szovjeteknek dolgozott közvetlenül: a negyvenes évek második felében a nyugatnémet területeken a szovjet hírszerzés rezidense volt, ez azt jelenti, hogy titkosszolgálati hálózatot irányított, amelynek az iratok szerint a testvére is a tagja volt.
Bródy és a többi, azért nagyon jellemzően zsidó származású magyar külkeres volt nácikkal üzletelt. Erről zömmel tudtak is. Voltak közöttük olyan emberek, akiknek a családja a holokauszt áldozata lett. Nem beszélve most azokról, akiket nem faji, hanem baloldali elkötelezettségük miatt zártak lágerekbe. Hogyan magyarázták meg ezt önmaguknak?
Ez a legmegdöbbentőbb.
Nem tudom, hogyan számoltak el a lelkiismeretükkel, de legyen világos: ezeknek az embereknek a tetteit elsősorban nem a zsidóságuk határozta meg, hanem a bolsevizmushoz való kötődésük, a szándék, hogy a kiépülő kommunista rezsimet kiszolgálják. Kommunista funkcionáriusok voltak, akik – engedjük meg nekik – esetleg valóban hittek ebben az embertelen ideológiában, ráadásul a kor emberének közeli élmény volt Sztálin és Hitler kollaborációja, ha hithű kommunista volt valaki már a harmincas években is, nem volt teljesen idegen számára a nácikkal való együttműködés. Hajthatta őket a bosszú is, bár ez csak a kommunistává válásra ad magyarázatot, a népirtó nácikkal való együttműködésre nem.
Bródy István egyébként egy 1947-ben megjelent újságcikkében már magyarázkodott. Azzal mentegette tettét, hogy pragmatikus válaszokat kell adni az élet kihívásaira, az a nép, aki nem így reagál, belehal a hősiességébe vagy az érzelmeibe.

Hoffmann, az egyik kulcsszereplő. Forrás: A hálózat pénze, ÁBTL
Beszélhetünk Bródy-klánról? A mi szabadságharcosunk, Bródy János apja az egyik legbefolyásosabb közgazdász volt. Az ő neve nem bukkan fel? Nem vett részt az üzletben?
Abban az értelemben, hogy Bródy Sándor fiai valamilyen szinten mind érintve voltak, akár a klán szót is használhatod.
Volt még két fiatalabb testvér, Illés és János, ők is részei voltak mindennek. János szintén Vas Zoltán embere volt, a fia – akit Vas Zoltán küldött az Egyesült Államokba – a világ egyik legnagyobb marketingcégének az elnöke lett később. A kádári kultúrpolitika kegyeltjeként zenei karriert befutó Bródy János oldalági rokona a könyvben szereplő Bródy fivéreknek.
Az ő édesapja, a közgazdász Bródy András marxista alapokon nyugodott, szintén nem volt a szocialista rendszer kitaszítottja, de ezekben az iratokban nem találkoztam a nevével.
Az biztos, hogy a Népköztársaság egyik legismertebb közgazdász-szakírójának számított, mesterének Lukács Györgyöt nevezték. Ha már a Kádár-diktatúra. A függöny előtt végig antifasizmus, később náci-ellenesség volt a jelszó. De tudjuk, a kutatásaidnak hála egyre pontosabban, hogy az üzlet mindent felülírt. Mondhatjuk, hogy ez az országok, a nemzetek, az átlagpolgárok rovására ment?
Hogyne, és nagyjából ebben a sorrendben, ahogy mondtad.
Az a külkereskedelmi gyakorlat, amelyet ezek az emberek kialakítottak még a negyvenes években, sértette az ország gazdasági érdekeit, kárt okozott, bár nyilván volt pozitív hozadéka is, hiszen nyugati kapcsolatokat épített, nem engedte, hogy kiessünk a világ vérkeringéséből. De nem a mi érdekünkben működött a rendszer, ez a vérkeringés többet vitt el, mint amennyit hozott. Hosszabb távon pedig olyan következményekkel járt, amit még ma sem tudunk pontosan felmérni. Utat nyitott olyan pénzügyi köröknek, amelyeknek egyetlen célja az ország gazdasági erejének az elszívása volt, de ez nem pusztán anyagi kérdés.
A sikerükhöz kellett a nemzet védekező képességének a leépítése is, a nemzeti érzés kipusztítása. Ezt már Rákosiék elkezdték, de a pontot a kádári kultúrpolitika tette ki. A szocialista internacionalizmus remek lépcsőfok volt a későbbi globalizmus felé. És végül ott van az átlagpolgár, akire bűnbakként ráterhelték mindennek a felelősségét: túl nagy a szád, többet eszel, mint amit megtermelsz, szégyelld magad, hiszen ennek köszönheti még az unokád is, hogy nyögi az eladósodás terhét – mondták Kádárék. Orbitális hazugság! A magyar ember saját magát kizsákmányolva termelte meg, amit elfogyasztott.
Kőkeményen, tényekre építve írsz erről a remekül felépített csoportról. „A lobbi tagjai a kereskedelmi vállalatok és a pénzintézetek egyes vezetőiből, a KKM néhány tisztségviselőjéből, valamint az őket támogató titkosszolgálati háttérből kerültek ki, ez utóbbit elsősorban a katonai felderítésen, az MNVK-2-n belül kialakult szűk csoport alkotta.” Ez maga a hálózat, igaz?
Pontosítanék: ez a hálózatnak az a része, amit látunk.
Ne feledjük el, hogy ezek az emberek külső érdekeket szolgáltak ki, egy nyugati hálózat helyi ágensei voltak, ezért megkapták a fizetségüket, amely persze a mi fogalmaink szerint jelentős vagyon lehetett, de elenyésző töredéke annak, amit nemzetközi erőterek, pénzügyi csoportok profitként elkönyvelhettek. Az általam leírtak hidegháborús viszonyok között történtek, ekkor titkosszolgálati részvétel nélkül mindezt nem lehetett volna kivitelezni, de ezt se úgy képzeljük el, hogy az egész szervezet ezeknek dolgozott.
Nyilván a hálózatnak voltak emberei a hírszerzésnél olyan pozíciókban, ahonnan tudták úgy manipulálni a dolgokat, hogy segítsék a hálózat működését. A katonai hírszerzés, vagyis az MNVK-2. az eddig feltárt iratok alapján valóban súlyosabban érintett volt ebben a mechanizmusban.
Hihetetlen figurák bukkannak fel a könyvedben. Egy rakás magát átmentő náci, akiknek üzleteléséhez mind a Nyugat, mind a Kelet jórészt asszisztált. Emil Hoffmann valamikor Goebbelsnek dolgozott, aztán közvetve Moszkvának. Vagy ott van a szintén ex-náci Karl Bickenbach. Melyik története fogott meg leginkább?
Emil Hoffmann egy elképesztő kalandor lehetett mindenféle erkölcsi vagy ideológiai gátlás nélkül. Szinte nem volt olyan valamirevaló hírszerzés, akiknek ne dolgozott volna, ezzel nagyon nagy szívességet téve nekem, hiszen az ő történetére felfűzve lehetett összeszedni ezt a gyomorforgató kollaborációt.
Sok nyomot hagyott maga után, mert a célja szerintem egyszerűen a magamutogatás volt, szerette elhitetni a környezetével, hogy ő egy igazi James Bond, így felhasználta minden titkosszolgálat. Komoly szolgálatokat tett Kádáréknak is, szerepe volt a „gulyáskommunizmusról” alkotott hamis kép kialakításában, de erről a következő kötetben fogok írni. Karl Bickenbach pedig a mintapéldánya ennek a velejéig romlott közegnek. A háború alatt az elrablott zsidó vagyonok értékesítéséből szerzett magának pénzügyi alapot ahhoz, hogy 1945 után „üzletemberré” válhasson. Jó kapcsolatai voltak a magyarországi kommunistákkal, monopóliumot kapott egy csomó impextől.
Az 1956-os forradalom után az egyik legfontosabb elrendezendő feladata Fekete Jánosnak és a mögötte álló köröknek az volt, hogy a kiesett forgalom miatt kárpótolják az ex-náci kereskedőt. A magyar nemzet a vérével áldozott a szabadságért, a huszadik század legtisztább, legfelemelőbb és egyben legreménytelenebb háborúját vívta, közben ezek meg azzal voltak elfoglalva, hogy a náci barátaikat hogyan kompenzálják a „kellemetlenségekért”.
Folytatjuk a második résszel. Borvendég Zsuzsanna már most sikerlistás könyve itt megrendelhető.
Kando Karoly
2020-12-22 at 19:47
“A tanú”: Egy banda maguk mind! Ne is tagadják!!
Scorpicer
2020-12-16 at 20:40
Bródy 5. fiának a keresztény Hunyady Margittól született Hunyady Sándornak végrendelete. Három kofferben elfért minden vagyona.
Az elhunyt Hunyady Sándor végrendelete öccséhez szól és a kevetkezöket tartalmazza:
„Jancsikám! 2.000 pengőt juttassatok Hunyady Józsefné öreg színésznőnek, aki legutóbb Nagyváradon lakott. Ha nem volna életben, úgy idős színészek jóléti intézményének adjátok a pénzt. Összes irodalmi müveim jövedelme, a kiadási jog és a tantiémek az Újságírók Szanatóriumi Egyesületét illeti. Miért ne jöhetne meg ezeknek a müveknek is valaha a konjunktúrájuk. A kolozsvári Óváry-családnak adjátok át legforróbb ölelésemet. A többi pénzemről (a Royal-szálló pénztárszekrényében még van 2400 pengőm) és ingóságaimról ugy döntsetek, ahogy jónak látod.“
Scorpicer
2020-12-16 at 20:11
Egész világosan áll előttem a helyzet, eléggé jól fizetett napszámos vagyok, aki, ha két hétig dolgozni nem tud, Korányi ingyen klinikájára, vagy a szemétre kerül. Nem vagyok sorsommal elégedetlen. Az édesanyám, aki 89 esztendős korában, csak néhány esztendeje, hogy meghalt, egyetlen egy fekete ternóruhát hagyott rám, mint összes örökséget, a ruha zsebjében, a temetés után megnéztem, benne volt mindén vagyona, egy fekete keretes szemüveg s az én utolsó levelem. Nekem tetszik a gondolat, hogy én utánam se maradjon más, minte gy szál frakk, abban valami naiv leánynak az utolsó levele Stílusának kell lenni az embernek, és azt hiszem, hogy nekem volt. Keveset tanultam, kéveset tudtam, nem sokat dolgoztam, igazán rosszat nem cselekedtem és kevés hiányzott ahhoz, hogy jó költő legyek.
— Mi lesz belőlem, ha meghalok? Mi vagyok én? Magyar származású zsidó iró, anyja Blau Katalin, apja Bródy Jakab … Ennyi az egész …
Bródy Sándor.. Hatvanhárom éves. Zsidó. Született Egerben.
Született Egerben, meghalt Budapesten.
Halála után marad:
1 télikabát.
1 ruha.
4 hálóing,
3 ing,
6 gatya,
6 harisnya,
1 nyakkendő, piros,
1 szemüveg,
1 levéltárca, benne anyja utolsó levele.
1 meggyfabot.
Zsidó imakönyv.
Poroszlai Róbert
2020-12-16 at 07:03
HM!
Theo
2020-12-15 at 23:29
Remelem ez van az altalanos iskolai tortenelem konyvekben!?
Mert kulonben csak mi tudjuk meg ujfent!
Koszonjuk Borvendeg Zsuzsa!
fixit
2020-12-15 at 22:53
Mért is nem lep meg, hogy mekkora puszipajtik voltak a magyar kommunisták az alkoholista Junkerrel akinek az apja …
Mintha az ember valami rossz hollywoodi filmet nézne…
TS
2020-12-15 at 18:22
A mózeshitűek között sok a homunculus. Nemhiába a gólem legendája is köztük született. Miből vétetett az ember? Porból, agyagból. Mit is kell a gólem homlokán lévő üregbe berakni? Egy papírt, kaballisztikus varázsigével. Mi van a Bródy-féle pasasok papírján?
1. Pénz! Azért mindenre képesek.
2. Bosszú! Még ha nácikkal is kell együttműködni, akkor is! Mennyi pénzt szivattyúztak ki a magyar nép zsebéből? 3-4-500 milliárd dollárt?
Gáspár Anette
2020-12-15 at 16:26
Éppen ideje a Bródy Sándor utcát is átkeresztelni.
Gáspár Anette
2020-12-15 at 16:18
Tetű Bródy “Tini” még mindig ezeknek a szekerét tolja.
Hányás.
Hans Landa
2020-12-15 at 13:03
csakafidesz:10/10. A háború a legnagyobb üzlet.Az usa-ból a két világháború (1914-45)-egyesek a második harminc éves háborúnak nevezik,az indokínai háborúkat most hagyjuk-csinált világhatalmat.
“Pecunia non olet :Vespasianus”
akárki
2020-12-15 at 12:51
10/10,mert jó a kérdés!…
Janos Karovits
2020-12-15 at 12:48
https://legacy.ghi-dc.org/fileadmin/user_upload/GHI_Washington/Publications/Supplements/Supplement_9/bu-supp9_115.pdf
csakafidesz
2020-12-15 at 10:58
Királytigris 2020-12-15 at 10:43
A II. világháború nagyon nagy üzlet volt. Tessék, hogy belepusztult itt Európában huszonötmillió ember? ‘Business as usual’ áldozatokkal is jár. A nyereséget valaki megfizeti. (Túlzásnak hangzik, de gyakorlatilag minden halotton keresnek. Még békeidőben is hasznot hoz a halálod a papnak, a temetkezési vállalkozóknak, virágkertészeknek és -durva kimondani- az örököseidnek.)
csakafidesz
2020-12-15 at 10:50
Európában Nyugat Németország volt az a hely ahol a legnagyobb gazdasági potenciál miatt is minden ország beépítette a titkosszolgálatát. Az NDK dobogós helyen végzett ezzel a feladattal. Egyszer egy endékás azt mondta, hogy a nyugati vasfüggöny csak a hétköznapi embereknek van, a fejesek (NDK-s pártfejesek) úgy járkálnak át, mintha nem is létezne belső német határ. Az NDK-sok pedig mind Moszkvában kaptak kiképzést. Nos az “európai egység” -nem mindenki előtt nyitottan- valahogyan megvolt, és ebben a közegben a terrorista Baader Meinhof csoport is úgy járkált kelet és nyugat között, mint a körúti villamos Pestről Budára.
Királytigris
2020-12-15 at 10:43
A pénznek nincs szaga. Persze főleg az illegális dohánynak!
Karoly
2020-12-15 at 10:19
Bródy Sándor az édesapjuk 1924 Ben halt meg.
1919 ben milyen volt a kapcsolata Lukács György tanácsköztársaság funkcionálisaval?
Lehet a hálózat tagja volt?????
Ehetetlen Odó
2020-12-15 at 10:11
No, egy találós kérdés:
A “magyar” külker holotúlélő tagjai melyik országokban szerettek leginkább külszolgálatot teljesíteni?
Ehetetlen Odó
2020-12-15 at 10:10
Werkmeister-harmóniák…
Szőke ciklon
2020-12-15 at 09:34
Hogy mennyire összecseng a két vélemény!
Bródy István: pragmatikus válaszokat kell adni az élet kihívásaira, az a nép, aki nem így reagál, belehal a hősiességébe vagy az érzelmeibe.
Soros György: „A tranzakciós piacgazdaságban mindenkinek a saját érdekét kell szem előtt tartania, így az erkölcs, a lelkiismeret csupán teher. Akik nem törődnek a többiekkel, sokkal jobban érvényesülnek. Korunkban az új szemlélet a sikert tartja a legfőbb célnak, és ehhez bármilyen eszközt megenged, és jogosnak tekint. Az üzletkötésen alapuló társadalomban az egyén mindenek felett áll, nem kell feltétlenül becsületesnek lennie, ez inkább hátrány.
Ezt nyögi a világ! De különösen azok az országok, ahol túl sok van belőlük!
Greggson
2020-12-15 at 09:24
Ez nem akármi, amire itt fény derül.
biciklisávkirály
2020-12-15 at 09:16
a napokban olvastam el, tényleg jó könyv.
csakafidesz
2020-12-15 at 08:37
Nehéz kérdések sora. Kezdjük talán Vas Zoltánnal aki anno a Tervhivatal vezetője volt és Moszkvából hazatért zsidó. Vas (Weinberger) Zoltán szinte Nagy Imre jobbkeze volt, és pont Nagy Imre megbízásából napi kapcsolatban állt Andropovval is. Bár őt is elvitték Snagovba, gyakorlatilag teljesen kihagyták a Nagy Imre perből, és “íróként” élt haláláig. Több titka volt, mint a Benedek Marcell vezette szabadkőműves nagypáholynak. Vas Zoltán arról volt híres, hogy gyakorlatilag a semmiből tudott pénzt csinálni, és minden kritikus helyzetbe rábízták a közellátást. Mondjuk ki tökéletes elvtelensége volt az “üzlet” címszó alatt. Neki teljesen mindegy volt, hogy tömeggyilkossal vagy szent emberrel üzletelt, csak jó bolt legyen. Kádár sem szerette őt, igyekeztek mellőzni. Nos Vas Zoltán tanítványai voltak azok akik a legelképesztőbb bizniszeket kötötték. A magyar érdek sem jelentett nekik semmit, vagy pénzforrást. Tipikus globalista pénzügyérek, akiknek a pénz forrása teljesen mindegy volt. (Soros György is hasonlóan gondolkodik.)