Pesti Srácok

Egy héten belül megoldást kell találnia a szlovák állami ércbányavállalatnak a Sajóba szivárgó szennyeződés kiszűrésére

Egy héten belül megoldást kell találnia a szlovák állami ércbányavállalatnak a Sajóba szivárgó szennyeződés kiszűrésére

A Sajó szlovákiai szakaszán történt szennyeződést vizsgáló szlovák környezetvédelmi felügyelet (SIZP) elrendelte, hogy a szlovák állami ércbányavállalatnak egy héten belül megoldást kell találnia a folyóba szivárgó szennyeződés kiszűrésére – jelentette a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség a szlovák hatóság közlésére hivatkozva csütörtökön.

A Sajó szlovákiai szakaszán először február közepén észlelték a folyó vizének vöröses elszíneződését. Az ügyben indult vizsgálódás során kiderült, hogy a szennyeződést az egykori Siderit üzem telephelyéről, az alsósajói vasércbányából a folyóba kerülő szennyezett víz okozza – írta a szlovák hírügynökség.

Az ügyben vizsgálatot indított a szlovák környezetvédelmi felügyelet, amely miután a héten helyszíni szemlét tartott a folyó érintett szakaszán elrendelte, hogy az állami ércbányavállalat egy héten belül álljon elő a Sajóba folyó bányavíz tisztítására vonatkozó műszaki megoldással, valamint ez alatt az idő alatt folyamatosan biztosítsa a víz összetételének elemzését.

A szennyeződés miatt a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) által végzett vízvizsgálat kiderítette, hogy a Sajó szlovákiai szakaszán a víz vastartalma tizenkétszeresen meghaladta a felszíni vizekben 2 milligramm/literben meghatározott határértéket, továbbá a vízben más fémek – főként a mangán és a nikkel – értékei is magasabbak a megengedettnél.

PestiSracok facebook image

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szerdai közlése szerint az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság külső akkreditált laboratóriumot kért fel a szennyezőanyagok pontos meghatározására a határszelvény térségében, Sajópüspökinél. Vizsgálatuk szerint a magyarországi folyószakaszon a vízből mért toxikus fémek mennyisége mind határérték alatt van.

A Siderit bányaüzem 1975 és 2008 között működött, majd csődbe került. A szlovák állami ércbányavállalat közlése szerint a csődbe jutott társaság a kitermelés leállítását követően nem tett eleget a bánya likvidálására vonatkozó kötelezettségeinek, így az "elengedhetetlenül szükséges" intézkedéseket maga az ércbányavállalat végezte el még 2012-ben.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/Komka Péter

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.