Egy lépcsőfokra a Mennyországtól – Klopp és a Liverpool dicsérete

Nincs lehetetlen. A Liverpool bebizonyította a leeresztett lufihoz hasonló Barcelona ellen, hogy a futballban minden megtörténhet. Jürgen Klopp élete harmadik Bajnokok Ligája-döntőjére készülhet. Ha van igazság, ezt most már megnyeri. Egy elképesztő feltámadás története.

Minden túlzás nélkül leírhatjuk, hogy történelmi párharcot játszott a Liverpool és a Barcelona a Bajnokok Ligája elődöntőjében. A spanyol-katalán együttes úgy győzött 3–0-ra az odavágón, hogy könnyen lehetett volna 3–2, 4–3, 4–0 vagy akkor 5–3 a meccs végeredménye. A három-null viszont három-null, nincs mit rajta magyarázni; nem véletlen, hogy sokan esélyt sem adtak az angol csapatnak a visszavágó előtt.

Aztán jött a Liverpool vasárnapi bajnokija, amelyen legjobbjuk, a nagy meccseken eddig szerencsétlen Szalah agyrázkódást szenvedett. Az egyiptomi klasszis tavaly élete formájában volt, amikor a Real Madrid elleni döntőben az alattomos Sergio Ramos kikészítette. Könnyek között cserélték le, a Pool kikapott, Ramos ünnepelt, Szalah éppen csak fel tudott épülni a világbajnokságra, ahol esélye sem volt a kiugró szereplésre.

Múlt szerdán Barcelonában veszélyesen játszott, de hatalmas helyzetben csak kapufát lőtt, így vastagon benne volt a sima vereségben. Erre pár nappal később lesérült. Nemcsak ő, a rettegett csatártrió másik tagja, Firmino, az „ész” sem játszhatott, így egyedül az ösztönös klasszis, Mané lépett pályára kedden.

Csatártársa így a szezonban szinte végig kispados Origi volt; mekkora történet, hogy második góljával éppen ő ejtette ki a Barcelonát. Vagy milyen csoda Wijnaldumé, aki Origihez hasonlóan duplázott? 4–0, a végén azzal a zseniális, pofátlan szöglettel. Nemcsak legyőzték, de megsemmisítették a Barcelonát, amely egy leeresztett lufihoz hasonlított.

„Biztosan állítható, hogy ez volt a legnagyszerűbb teljesítmény a klub történelmében – írták a Daily Mirrorban. – Ez mindent felülmúlt. Jürgen Kloppnak sikerült a lehetetlen. Ez pedig csak az Anfielden történhetett meg. Csak ezzel a táborral, csak ezzel a csapattal volt ez elérhető.”

Bár nem titkoltan a Barcelonának szurkolok, ha meg kellene mondanom, ki a kedvenc edzőm, akkor Kloppot mondanám. A nikotinsárga-szakállú, néha már-már egy hajléktalanra hajazó német zsenit akkor kedveltem meg, amikor európai szinten is meghatározó együttest épített a csődöt éppen csak túlélt Dortmundból. Fanatizmusa, tudása, szélsőséges, mégis szimpatikus egyénisége, őszinte nyilatkozatai lenyűgöztek.

Nagyon szomorú voltam, amikor a Dortmund kikapott a Bayerntől a Bajnokok Ligája döntőjében, mert Klopp nagyon megérdemelte volna azt a győzelmet. Ugyanezt az érzést éreztem tavaly, amikor a Pool a Real Madrid ellen is alulmaradt. Bármilyen furcsa, ezért tudok valamennyire örülni a keddi eredménynek. Most végre valóra válthatja az álmát.

Ha van csapat és edző, aki megérdemelte ezt a győzelmet, az éppen a Liverpool és Klopp. Fél lábon állva, lekezelve, a kőkemény Premier League-szezon végén, teljesen kizsigerelve mutatták meg, hogy nincs lehetetlen. A csapatszellem, a közönség, a közösség és a hit mindenre képessé tesz. Nem véletlen, hogy a rivális Manchester Cityhez képest kisebb költségvetéssel, vékonyabb kerettel is a végsőkig harcban vannak az angol bajnoki címért, amely csak az utolsó fordulóban fog eldőlni. Nehéz elképzelni, hogy ne nyerjen a City a zárómeccsén, de ki fogadna most a Liverpool ellen?

És akkor a Barcelonáról. Akkora pofont kapott a klub és a világ talán valaha volt legjobbja, ami után mindenki csak keresi a szavakat.

Nem véletlen, hogy Rakitic és Coutinho is nullás (!) osztályzatot kapott a katalán Sport napilaptól. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy nagyjából a meccs közepén vettem észre Rakiticet. Az egyik kedvenc játékosom, de olyan semmilyen teljesítményt nyújtott, amit eddig csak a kilencvenes évek bohócligás magyar bajnokijain láttam.

Ha egyszer megtörténik egy ilyen kiesés, akkor arra azt mondjuk, pech, blamázs. De mi van akkor, ha egymás után kétszer? Az már rendszerszerű. Az már mentális probléma.

Tavaly a Roma ejtette ki a csapatot egy sima Barcelona-győzelem után. Sokan már akkor elküldték volna Valverdét, akit érkezése óta keményen kritizálnak – mint mindenkit Guardiola óta. Most szinte biztos vagyok abban, hogy kirúgják.

Boldog vigyor, még a meccs előtt… Ernesto Valverde és Jürgen Klopp. Fotó: MTI/EPA

Ez ugyanis az ő felelőssége. Sokan mondják, hogy öreg a csapat, már nem jó, de ez egész egyszerűen nevetséges. A spanyol bajnokságot olyan fölénnyel nyerte meg a Barcelona, amely a legszebb időket idézte. Messi csúcsformában van, Valverde óvatos, a fölényes labdabirtoklásnak gyakran búcsút intő taktikája eddig végig működött, csak éppen a szezon – eddigi – legfontosabb meccsén mondott csődöt.

Egyszerre minden és mindenki. Messi hiába kapart és ment, átlagos napjain két gólt lőtt volna ennyi lehetőségből, így ő is benne van a kudarcban.

A legrosszabb válasz az lenne, ha hirtelen nagybevásárlásba kezdene a klub. Ha újabb százmilliós igazolások lennének azután, hogy a két legutóbbi százmilliós igazolás komoly mellényúlásnak tűnik. Coutinho néhány villanástól eltekintve egy duplanulla, Dembelé nem, viszont a fél szezonban sérült volt – most is –, és amúgy az első meccs végén elhibázta az év helyzetét, amellyel szinte biztosan lezárhatta volna a párharcot. Most már látjuk, hogy csak szinte biztosan.

A Barcelona vezetése akkor dönt a legjobban, ha elküldi Valverdét, és újra lehetőséget ad egy olyan edzőnek, aki érti és érzi a klub filozófiáját. És végre beépíti a csapatba az olyan saját neveléseket, mint amilyen Alena vagy Riqui Puig. De kit érdekel most a katalán klub rajtunk, szurkolókon kívül?

Ezek a napok és hetek a Liverpoolról szólnak. Jöjjön az Ajax vagy a Tottenham, ennek a BL-döntőnek most már a Pool az esélyese. Kiderül, hogy Klopp megteszi-e végre azt az utolsó lépcsőfokot. Hogy Szalah vagy valaki más belép-e a legnagyobbak közé.

Fotó: MTI/EPA