Vasporral kevert, nyitott jégfelületen kezdte, A-csoportosként zárta különleges pályafutását Vas János, vagy ahogyan a jégpályák környékén mindenki ismeri, Jankó. Bár a különleges karriertörténet Hollywoodba illő, a főszereplő korántsem „celeb”. Egy végtelenül szerény, példaértékűen alázatos, kiváló jégkorongozó vonult most vissza, méghozzá igazán stílszerűen, hiszen a világ legjobb válogatottja, Kanada ellen lépett jégre utoljára, igaz, már civilben.
A Vas-család gyermekei a sport bűvöletében éltek, és Dunaújvárosban hamar a jégpályán találták magukat. A dunaújvárosi – akkor még nyitott – jégpálya világviszonylatban is egyedülálló tulajdonsággal rendelkezett: a közeli vasműből olykor levegőbe kerülő finomszemcsés vaspor nem egyszer rózsaszínesre változtatta a jég színét. Ez sem tartotta azonban vissza a magyar jégkorong megújításának apostolát, Kercsó Árpádot, hogy szívvel-lélekkel és a rá jellemző kemény kézzel dolgozzon, és klasszisok egész sorát nevelje ki a magyar hoki számára.
Vas János a sok ügyes Kercsó-bébi között is kiugróan tehetségesnek bizonyult, hiszen még ifjúsági korú játékosként Svédországba hívták játszani. Malmöben járta végig a szamárlétrát és olyannyira megállta a helyét, hogy 2002-ben, mindössze 18 éves korában draftolta őt egy NHL-es csapat, mégpedig az akkortájt virágkorát élő, 1999-ben NHL-címet is nyerő Dallas Stars. A texasi gárda a játékosbörze második körének harminckettedik helyén lefoglalta a magyar balszélső játékjogát. Ilyen csoda magyar játékossal nemigen történt korábban, csupán Gröschl Tamás (1999 – Edmonton) és Szuper Levente (2000 – Calgary) lett Vas János előtt kiválasztva az NHL hivatalos draftján.
Ekkor már túl volt a felnőtt válogatottban való debütálásán (2001) is, amelynek egészen tavalyig állandó tagja volt és maradt. Miután éppen ez a két évtized tekinthető a magyar jégkorongsport felemelkedő korszakának, elmondható, hogy – társaival együtt – Vas Jankó valamennyi emlékezetes sikerben oroszlánrészt vállalt.
A szapporói világbajnokság döntőnek is beillő mérkőzése volt az Ukrajna elleni párharc. Vas János szerezte válogatottunk vezető gólját (a videón 00:43-tól) és a 4-2-es győzelem A-csoportba jutást ért csapatunknak! Forrás: YouTube
A tizenhat világbajnokság között, amelyen küzdött a válogatott sikeréért, ott van a feledhetetlen szapporói diadal, az első A-csoportos vb-szereplés, valamint Krakkó és Ljubljana csodája is. Mivel a szapporói hősök közül már csak egyedül Vas János volt ott a tavalyi, ljubljanai feljutás alkalmával, így – igazi sporttörténelmet írva – ő az egyedüli magyar jégkorongozó, aki háromszor is kivívta az A-csoportba jutást.
Amint azt a portálunknak adott tavaly májusi interjújában is nyilatkozta, csak a válogatottól vonult vissza, klubjában, a DVTK-ban még továbbra is szerepet vállalt. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy tudása lényegében semmit nem kopott, hiszen az Erste Ligában pont/meccs átlaggal zárt, amellyel csapata második legeredményesebb játékosa lett. Mindezek fényében némileg meglepő volt a napokban tett bejelentése, miszerint végérvényesen, immáron klubszinten is befejezi a játékot. Hivatalos búcsúztatása a tegnap lejátszott Magyarország-Kanada mérkőzésen került sor, ahol az MVM Dome közel tizenötezres publikuma vastapssal honorálta mindazt, amit Jankó a százhetvenegy válogatottsága alkalmával produkált.
Vas János csak a játéktól búcsúzik, a jégpályától nem. Ahogy a zrikálásra mindig kapható hokisok fogalmaznak, átáll a „sötét oldalra”, hiszen a továbbiakban edzőként folytatja. Utolsó aktív klubja, a DVTK U21-es akadémiájának vezetője lesz. Az biztos, hogy az ott pallérozódó tehetségek keresve sem találhatnának maguknak jobb mentort, akitől nem csupán a hokitudást, de a sportág iránti elkötelezettséget, alázatot is megtanulhatják.
Mi mást is kívánhatnánk Jankónak, mint azt, hogy a játékos-pályafutásához hasonló sikerek kísérjék majd ténykedését a „sötét oldalon” is.
******
Kercsó Árpád: “Éppen korcsolyát éleztem, amikor Jankó négyévesen belépett a dunaújvárosi öltözőbe!”
Portálunk a kiváló hokis nevelőedzőjét, Kercsó Árpádot kérte fel egy kis múltidézésre, Vas János visszavonulása kapcsán.
Számos történet jut eszembe Jankóval kapcsolatban. Már a megismerkedésünk is különleges volt, mert éppen a korcsolyákat éleztem, amikor belépett az öltözőbe egy apuka a két kisfiával, Marcival és Jankóval. Utóbbi ekkor mindössze négyéves volt. Kérdeztem őket, hogy nincs-e kedvük korcsolyázni, hokizni. Volt. Onnantól kezdve a csapatom tagjai lettek. Két évvel később az egyik gyakorlatnál nem megfelelően koncentráltak a srácok, de Jankó – aki mindig a nagyokkal edzett – ügyes volt. Én meg jól leteremtettem a társaságot: nem szégyellitek magatokat, hogy egy óvodás jobban csinálja a gyakorlatot, mint ti? Jankó bátortalanul odasúgta, hogy “Árpi bácsi, már első osztályos vagyok!” Mindössze tizenhat éves volt, amikor Svédországba hívták játszani. Tehetségét és mentalitását jól példázza, hogy a próbajáték első napján még mondtak a szülőknek egy horribilis összeget, amennyiért maradni tud a gyerek. Pár nap múlva már csak egy kevés költségtérítésről esett szó, majd a próbajáték végén közölték a Vas-szülőkkel, hogy egyetlen koronát sem kell fizetni, csak hagyják náluk Jankót. 2001-ben szövetségi kapitány voltam, és a franciaországi B-csoportos vb-n szerepeltünk Grenoble-ban, amikor a mindössze tizenhét éves Jankót betettem a csapat első sorába Palkovics és Ocskay mellé. Megilletődöttség nélkül, nagyszerűen játszott. Mivel a következő évben draftolta őt a Dallas és Svédországban, valamint Amerikában játszott évekig, kissé elszakadtunk egymástól, de a kölcsönös tisztelet és megbecsülés a mai napig megmaradt. Nemrégiben felhívott, hogy találkozzunk, mert szeretné bemutatni nekem a kisfiát. A nyáron biztosan sort kerítünk erre a találkozásra. Mint egykori nevelőedzője, csak azt tudom mondani, hogy minden edzőnek olyan tanítványt kívánok, mint amilyen Vas Jankó volt. Gratulálok a pályafutásához és nagyon sok sikert kívánok neki az edzői pályán!
Vezető kép: MTI/Czagány Balázs
Facebook
Twitter
YouTube
RSS