Tranzitdíj
Beszedtük a tranzitdíjat, a pénzszállító vezeték pedig sajnos meghibásodott, és nagyon sokáig tart kijavítani – ez az elterjedt vélekedés a Magyarországon az ukrán pénzszállítók csütörtök esti lekapcsolása után. Persze izgalmas kérdések sorakoznak még itt, amelyekre sokan kíváncsiak vagyunk, de addig is, amíg válaszokat kapunk, élvezettel nézzük a progresszív ügynökmédia pampogását. Szerintük nemcsak hiba volt a magyar hatósági intézkedés, hanem törvénytelen is, hiszen a Raiffeisen teljesen szabályosan küldözgeti a készpénzt Ukrajnába. Végül minden esemény Orbán és a Fidesz felé billenti a dolgok állását.
A pénzszállítók elfogásával szembeni fő panasz szerint háborús körülmények közt különösen fontos Ukrajna készpénzellátása, amit ezek a szállítmányok szolgálnak. De mi történt a hrivnyával?! A háború elején még azt ünnepelték a magyarországi hazaáruló körök és médiájuk, hogy a hrivnya erősödik is a forinthoz képest, amely így lám, milyen hitvány, hiszen magyar. Orbán! Azóta az ukrán pénznem fokozatosan gyengül a forinthoz képest (ez természetesen nem olyan fontos hír a mindenszarista ügynökmédiában, mint az erősödése volt), de súlyos pénzügyi összeomlásról szó sincs.
Nincs megmagyarázva egyelőre, hogy miért van szükség óriási dollár- és euróhalmokra a hrivnyát használó Ukrajna készpénzforgalmának fenntartásához.
Nem beszélve az aranylapokról! Végül mégse lesz igaza az indián törzsfőnöknek, mert úgy tűnik, az utolsó fa kivágása és az utolsó folyó megmérgezése után a pénz és az arany is ehető, ha ilyen ütemben fogy Ukrajnában. Szembeötlő viszont az az idegeskedés, ami beindult a TEK fogása után. Kijev felől fokozódnak az emberkedő fenyegetések, és a magyarországi ügynöksajtónak is láthatóan fontos az ügy. A vezetékes gázunkból korábban lopó, a szerződésekben garantált olajellátásunkat egyoldalúan elszabotáló Ukrajna most lopást és szabálytalan eljárást emleget, ami külön rendkívül vicces. Az legalább beigazolódott, hogy a náci eszmék mellett a híres merevségüket nem tudták odaexportálni a németek, hiszen az ukránok valódi ízes kelet-európai humort villantottak ezzel a tiltakozással.
Kikristályosodik a hazafiak és a hazaárulók közti különbség
Az Európai Unió irányából ugyanakkor nagyon óvatosak a megnyilvánulások. Pedig az is felmerült egy ukrán forrásból, hogy ez valójában nem Ukrajna, hanem az uniós viperafészek pénze, és Orbán ezzel nem is Ukrajnára csapott le, hanem az Ukrajnát meg Horvátországot ellenünk heccelő nyugatiakra. Aztán már eltelt másfél nap, és Ursula még mindig nem küldött egy sms-t se, hogy hát akkor az övé lenne ez a csekély szállítmány. Ugyanígy a többiek is hallgatnak, csak Sikorski lengyel külügyér habzott egyet, de ő habzik a magyarok ellen, ha van rá ok, ha nincs, úgyhogy ez nem sokat számít.
Egyszer talán azt is megtudjuk, melyik EU-s vagy német vagy francia vagy brit főseggfej(ek) ölelgette(ék) volna meg Zelenszkijt ezért az apanázsért. A bizonyosság eléréséig ez marad a Sean Penn-sejtés.
Addig is élvezhetjük azt a vergődést, amit leművelnek idehaza a médiaügynökök a felettes énjeik célba nem ért pénze miatt. A hazai baloldal az, amely vezényszóra elfelejtette, hogy az „ukrán” melléknévhez a népnyelvben leggyakrabban társuló főnév a '90-es évek óta a „maffiózó” – talán nem ok és előzmény nélkül. Ezek a szolgalelkű figurák bármit elszínészkednek, bármit hazudnak, bármit elfelejtenek, ha olyan parancsot kapnak. Kitörölhetetlenül fog visszhangzani a fülünkben egy darabig a párt bloggeréből elnökké felemelt momentumos hülyegyerek szónoklata a tüntetésen, miszerint adjunk meg mindent az ukránoknak, mert megérdemlik. Fenyegeti, zsarolják, elnyomják és vágóhídra hordják a kárpátaljai testvéreinket, agresszíven követelik a pénzünket meg a fegyvereinket, katonai támadással fenyegetik Magyarországot, életveszélyesen fenyegetik a miniszterelnökünket, elzárják a gázunkat, elzárják az olajunkat, mi pedig nyalogassuk őket. Ilyen gondolati felépítése van a magyarországi ellenzéknek.
Ennyi rövidtávú előnye feltétlenül van a húzós történelmi idők beköszöntének: nem lehet úgy maszatolni, mint korábban, ezért kikristályosodik a hazafiak és a hazaárulók közti különbség.
Minden Orbánnak kedvezően alakul
Úgy látszik, a magyar állam viszont nem feltétlenül olyan hülye és béna, mint amilyennek a hazaárulóink hirdetik, és amilyennek talán néha mi patrióták is hajlamosak vagyunk elhinni. A fogás után ugyanis hamar kiderült, hogy a korábbi szállítmányokat is ismertük, és azt is tudtuk, hogy ez fájdalmas lesz azoknak, akik Magyarországot kóstolgatják már egy ideje. Ez nem főcsapása az ukrán olajblokád ügyének, hanem egy mellékes kis üzenet, hogy a 90 milliárd euró blokkolásán és az áramellátás leállításán túl is lehetnek kreatív ötleteink. A főcsapásban Magyarország blokkolja a 90 milliárdot, és belengette az áramellátás leállítását, Szlovákia pedig leállította az áramellátást, és belengette a 90 milliárd blokkolását.
Szépen leosztotta a szerepeket egymás közt Magyarország és Szlovákia: egyikük a rossz zsaru, a másikuk pedig a rossz zsaru.
A jövő zenéje, hogy meddig megy el Ukrajna a keménykedésben; beválik-e Orbán Viktor előrejelzése, miszerint ők hamarabb fogynak ki a pénzből, mint mi az olajból? Az kétségtelen, hogy belpolitikai fronton egy hónappal a választás előtt úgy fordultak az események és a témák, hogy végig Orbán Viktornak volt igaza az eddigiekben, külpolitikai színtéren pedig belekényszerült az EU-s vezetés abba az utcába, hogy most már kelletlenül rá kellett szólnia a szíve csücske Ukrajnára a gyűlölt, ám mégiscsak EU-tag Magyarország érdekében. Úgy is értelmezhető a helyzet, hogy Orbán Viktor célegyenesbe fordult.
Ha pedig teljesen elgurulna a gyógyszere Ukrajnának, és valóban ránk támadna, ahogy ígérgeti egy ideje, akkor vajon hogy fog vélekedni a progresszív-globalista nyilvánosság? Ukrajna lesz az agresszor és slussz, vagy esetleg számítani fognak a támadás előzményei is?
