Háború. Egy szó, amelyben ott rejlik az emberiség legsötétebb óráinak visszhangja. A csataterek véráztatta földje, a bombák robbanása, az ártatlanok kétségbeesett sikolya – ezek az emlékek nem csupán a történelem lapjain élnek, hanem minden emberi szív mélyén is. Miért van szükségünk arra, hogy újra és újra szembesüljünk ezekkel a borzalmakkal? Miért nem választhatjuk inkább a béke útját, ami reményt és jövőt ad mindannyiunknak?
A háború sötét árnyéka újra és újra eléri a világot, magával hozva a pusztítást és a szenvedést. A civilek, akik biztonságos távolságban élik mindennapjaikat, gyakran nem értik meg teljes mélységében a háború borzalmait. Az, amit a hírekben látunk, csak töredéke mindannak a rettenetnek, amit a katonák és az érintett lakosság nap mint nap átél. A nemzetközi konfliktusok, szövetségek és katonai műveletek egyre elmélyülő válságot eredményeznek, amit érdekes módon a hazai ellenzék nem ismer fel, sőt, a DK nagyágyúi szerint a háborút csak Orbán Viktor vizionálja, amúgy nincs is. Nyilván nem is küldenének magyar katonákat Ukrajnába, hogy életüket áldozzák egy idegen országért, ami még ha igaz is lenne, biztosan nem az. Már meg sem lepődünk a valóságtagadásban jártas balliberálisokon, akik lezüllesztették a honvédelmet. A semmiből kellett modern haderőt építeni az elmúlt 14 évben. Még szerencse, hogy a Fidesz–KDNP kormányzat felismerte: a védelmi képesség fejlesztése a túlélés záloga.
Persze, azt a legvadabb álmában sem gondolhatta senki, hogy a gyurcsányista gittegylet szerint nemcsak haderőre nincs szükség, de még saját katonáinkat is lazán feláldoznák egy idegen ország érdekében. De miért kellene bárkinek is meghalnia egy olyan országért, amely nem az otthona? Minden egyes élet egyedi, pótolhatatlan és végtelen lehetőségekkel teli. Amikor arra kérünk valakit, hogy áldozza fel magát egy idegen országért, lényegében azt kérjük tőle, hogy mondjon le minden álmairól, reményeiről és lehetőségeiről…
A háború helyett a béke a megoldás a világ számára, ezt az álláspontot képviseli a magyar kormány. Elkeserítő, hogy a NATO-tagállamok közül szinte egyedüliként.
Fiatal katonák, akik soha nem érhetik meg felnőttkorukat. Gyermekek, akiknek ártatlan pillantásai örökre elhalványulnak a harcok közepette. Családok, amelyek darabokra törnek, szívek, amelyek soha nem gyógyulnak meg. Minden egyes elvesztett élet egy elvesztett lehetőség, egy ki nem mondott szó, egy meg nem élt álom. Hogyan igazolhatnánk valaha is ezt a végtelen fájdalmat és gyászt? Barátok és szomszédok válnak ellenségekké, családok szakadnak szét. A bizalom és az összetartás helyét a gyanakvás és a félelem veszi át. Azok a közösségek, amelyek egykor virágoztak, most romokban hevernek, és évekbe, évtizedekbe telhet, mire újraépülnek. A társadalmi szövet megbomlása hosszú távon is érezteti hatását, és az újjáépítés rendkívül nehéz feladat.
A háború nem csupán az embereket pusztítja el, hanem mindazt is, amit építettünk. A városok, ahol egykor gyerekek játszottak, romhalmazzá válnak, az iskolák, ahol egykor a tudás fényében nevelkedtek, üresen állnak, falai omladoznak. A mezők, amelyek valaha az életet jelentették, most csatatérré váltak, tele veszélyekkel. A gazdasági rombolás évekre, évtizedekre visszaveti az országokat, és a sebek soha nem gyógyulnak be teljesen. Persze háborúk mindig is voltak, nemzetek harcoltak területért, hatalomért, és gyakran olyan eszmékért, amelyek végül semmi mást nem hoztak, csak szenvedést és pusztítást. Ma, amikor a világ technológiailag fejlettebb és összekapcsoltabb, mint valaha, különösen fontos lenne, hogy a háború helyett a béke útját válasszuk.
A béke nem csupán a háború hiánya. A béke a stabilitás, a biztonság és a jólét alapja.
Az országok vezetőinek és diplomatáinak együtt kell dolgozniuk a viták békés rendezésén. A nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, fontos szerepet játszanak a békefenntartásban és a konfliktusok megelőzésében, most mégis úgy tűnik, mintha mindez már semmit sem számítana. Mert a háború biznisz is. Hiszen amit leromboltak, újjá kell építeni… semmit sem adnak ingyen. És ennek útjában áll Magyarország.
Orbán Viktor kormánya nem csupán az illegális migrációt állította meg 2015-ben, de gyakorlatilag blokkolja a harmadik világháború kitörését. Súlyos kijelentés, kemény gondolat. De nézzünk szembe a tényekkel: ha a magyar kormány engedné a NATO-csapatok számára, hogy Ukrajna területére szárazföldi csapatokat vezényeljenek, annak olyan következménye lenne, ami akár az egész világra kiterjedő konfliktussá válna. Persze a fejlett nyugaton már elkezdték a társadalom érzékenyítését egy esetleges háborúra Oroszországgal, amit állítólag “jól fogadtak”. Néha tényleg az az érzésem, hogy a világ nagy része megkergült. Érthetetlen, hogyan lehet egy társadalmat olyan szinten befolyásolni, hogy ne fogják fel: a saját életükkel, gyermekeik jövőjével hazárdíroznak.
Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak “Háború” van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, és ők az áldozatok. (Fekete István)
Háború mellett csak az kampányol, aki nem élte át, milyen folyamatos rettegésben élni, aki még nem járt harctéren és nem kellett megküzdenie senkivel az életéért. Tőlünk néhány száz kilométerre két éve tart az iszonyat, megrázó képsorokat láthatunk naponta, ahol halomra ölik egymást az emberek. És tudják, mi a legborzalmasabb? Hogy még csak fel sem kapják a fejüket egy-egy ilyen hír hallatán. Az emberekhez csak az jut el, hogy valahol már megint öldökölnek, megint meghalt “ennyi vagy annyi katona” és civil áldozat is van – de abba már nem gondolnak bele, hogy ők is valakinek az édesanyja, a testvére vagy a szerelme volt. Hogy jutottunk el idáig? Milyen vészcsengőt kell megnyomni ahhoz, hogy felfogják végre Európában: a háborús politikának véget kell vetni, mert az egyenesen a halálba visz?
Bízom benne, hogy a vasárnapi EP-választás eredménye az lesz, hogy végre leválthatjuk a háborút favorizáló eszement politikusokat. És ez most tényleg csak rajtunk, szavazókon múlik.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS