Pesti Srácok

A működésképtelen-tőke-beáramlásról

A működésképtelen-tőke-beáramlásról

Férfiember legyen a talpán, akinek nem gyűlik össze néhány szégyenlős könnycsepp, mikor olvassa, hogy az illiberális Magyarisztán tengerén kormányzati ellenszélben hánykolódó kis demokratikus bárkákat Őfelsége, I. Orbánbasi vezénylő fejedelem kalózai megint zaklatni kezdték.

Valahol, valakik, valamiért egyszer kitalálták, hogy a létező ellenzék nem az igazi ellenzék, mert bénák, amatőrök, ügyefogyottak, hiszen a haladó sajtót olvasva az a benyomása támadhatott az embernek, hogy Orbán megbukik, legkésőbb 2011-ben. Ez elkerülhetetlen, a sorsa meg van írva, az pedig olvasható bármelyik IMF belső levelezésben. Aztán valahogy mégsem így alakult, és ez nem magyarázható mással, mint a létező ellenzék korlátoltságával, így hát meg kellett alkotni az igazi ellenzék fogalmát, akiknek eredményességét nem holmi kormányra kerülésben kell mérni, hanem - mit tudom én - izgalmas közéleti hazugságok kitalálásával és közbeszédbe való sikeres elhelyezésében.

A sorosista álcivilekként definiált sorosista NGO-kba tömörült aktivisták elleni hirtelen, látszólag minden előzményt és indokot nélkülöző kormányzati sürgölődés izgalmas kérdéseket vet fel. Rögtön itt van az, hogy minek? Régi vicc, ha Orbán kifogna egy aranyhalat, akkor nem is lenne három kívánsága, csak egy: maradjon meg ilyennek az én ellenzékem - a hivatalos és az igazi - örökké. Érdekes, hogy Sorost, és közvetlen tanácsadóbrancsát mindez nem nagyon zavarja. Ők boldogan és rezzenéstelenül fizetik az orbáni társadalomban üzemelő orbánellenes ellenzéküket (havi cigi, ilyesmi), akik mintegy oltásként, a véráram 1%-át kitéve örökké emlékeztetik a maradékot, kiket ne akarjon soha többé hatalomra szavazni.

PestiSracok facebook image

Fogalmunk sincs, mi lehet sorosék célja ezzel, de csak így tovább!

Mert mi oka lenne kormányzatnak, akit állítólag csak a hatalomban való megragadás érdekel, hogy minden idők legimpotensebb parlamenten kívüli ellenzékét szopassák? Zavarja őket az a daliás egy-két százalék, amit összeszorgoskodnak választásról választásra az általuk felemelt, majd tökéletesen lejáratott messiások? Mert mondhat bárki bármit a befolyásra való törekvésükről, az csak törekvés maradt. Sorosnak soha nem voltak még rosszabb megtérülési aránnyal befektetett aranytallérjai, mint amit a TASZ-ba, a helszinkiekbe, az akármicsodákba tolt. Még Hillaryvel is többet elért, abból még lehet New York polgármestere.

Persze az is tény, hogy emberijogi, humanista tevékenységet ezek a szervezetek nem nagyon folytatnak, ők Gyurika öregkorára összeszedett személyiségzavarainak (antikapitalista kapitalista) vámszedői, és mint ilyenek, tulajdonképpen csodálatra méltóak. Valamit visszaszereznek az emberiségnek, amit Soros ifjabb korában ilyen-olyan spekulációkkal elrabolt tőlük. Innen nézve igazi Robin Hoodok.

Nyilván nem a mi tisztünk beleszólni, Soros úr mire költi adózott (haha) magánvagyonát, de felesleges hirdetésekre aztán végképp nem kéne. Ehhez kapcsolódva érdekes amúgy az irracioniális rettegés ennek a démoni világnak legfőbb fórumától, a kifejezetten érdekesen üzemelő Facebooktól. 7 éves tagság után például a tökéletességig finomított algoritmusa annyit tud megállapítani a nemliberális, nembuzi emberről, hogy csak érdekelni fogják a liberális-buzi tematikájú fizetett hirdetések. Félelmetesen ördögi egy rendszer ez, bár talán a papíralapú kartotékokon tevékenykedő kommunisták 1952-re csak összekapartak annyi információt bármelyik nemkommunistáról, hogy az nem különösebben kommunista.

Az egyetlen olyan dolog, amit a terhükre tudunk róni, hogy elkezdték diverzifikálni a feleslegesen elköltött pénzeik forrását. Soros Gyuri Nyílt Társadalom Alapítványa, a számtalan hazai egyéni adakozó (hahahahaha) mellé odakerült az Európai Bizottság is, mint pénzfa, amit lehet rázogatni. Megint ott tartunk, mint a Norvég Alapnál, a pántlikázott pénzeknél, amit nem lehet másra költeni, mint buzi- és genderpropagandára, pedig lennének ötleteink.

Lehet, a felesleges és sokszor visszataszító kormányzati nyomulás találni kellene egy buzeráns gázszerelőt, aki aztán magához magnetizálná ezeket a forrásokat? Akkor mindenki megnyugodhatna, a sorosisták meg tovább pumpolhatnák az elhülyült nagypapát világmegváltó projektjeikre.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.