Pesti Srácok

Tényleg nem a terrorizmustól kell félnünk!

Tényleg nem a terrorizmustól kell félnünk!

A múlt hétvégén magányos elmebetegek sora hajtott végre elszigetelt eseteket Londonban, és ebben már semmi rendkívüli nincs. Átlagos szombat este a csodás, fejlettnyugati, multikulturális városokban.

Nyugodt szívvel a sport elé illeszthetnék a híradók műsorrendjében a terrorrovatot, amiben csinos műsorvezetők számolnának be a napi eseményekről és végeredményekről, hogy hol és hány civilből lett véres csík az aszfalton, valamint hány dzsihadista pukkantotta el magát a sikeres integrációja fénypontjaként. Így mulat a fejlett Nyugat, rendre ki is állnak a vívmánynak tartott etnikai és vallási zűrzavar mellett, és csak mintegy apró, felületi problémaként érzékelik a néhanapján előforduló mészárlásokat.

Vicces, de igazuk van azoknak a baloldali megmondóembereknek, akik szerint mi, magyarik jobban félünk a terrorizmustól, mint azok, akik napi szinten élnek együtt vele. Ők már csak úgy vannak vele, mint az öntudatos részeg, miután két szék között a földre rogy: “én így szoktam leülni, bazdmeg”.

PestiSracok facebook image

Mert ugye ha kimondanák, hogy baj van, akkor valamit cselekedniük is kellene.

Tulajdonképpen ebben semmi meglepő nincs, mert a nálunk örökké viszonyítási pontként emlegetett fejlettnyugaton akkor sem változna semmi, ha nagyon megijednének és nagyon akarnának valamit csinálni. Ugyanis nincs mit tenni (van, de ugye a holokauszt utáni diskurzusba ez nem fér bele), ezek a csodálatos, ivarérett mohamedán férfiak, akik időnként magányosan elszigetelt eseteket hajtanak végre, bizony örök időkig a nyakukon maradnak, fizethetik a feleségeik és kismillió kis abduljaik, mohamedjeik után a szociális juttatásokat, egészen addig (ez 50-100 év távlata), míg megalakul a brit, a németalföldi és francia kalifátus, ahol meg olaj híján majd polgárháborúzni kezdenek magukkal. Mert ugye emlékezhetünk Magyar Bálint pedagógusátképzési elképzeléseinek hátulütőire: ahogy 10 millió biztosítási ügynök feleslegesen árul egymásnak kötvényeket, úgy az egymásnak csípősmehetet kínálgató 40-60-80 millió kebabos sem éppen az a fenntartható fejlődés.

Persze a mindennapos terrorizmus képét is érdemes árnyalni egy picit. Mert abban is van ám igazság, hogy ételmérgezésben és fürdőszobai balesetben többen halnak meg évente, mint elmetszett nyakakkal egy kevésbé szerencsés kocsmaválasztás után.

A multikulturális társadalmak nem a terrorizmus miatt elviselhetetlenek.

Részemről és magyariként én már az orbáni homogenitásban előforduló heterogenitást is kurva nehezen viselem. Most nem a kisebbségekre gondolok, hanem az emelt szintű marxista tipológia szerinti kulturális untermenchsekre. Nincs szükségem nekem arra, hogy a bringám helyére a kecskéjét kötöző arabbal vitatkozzak a körfolyosón meg a büdös ételeket főző indiaiakkal keljek birokra, hogy az utca felé szellőztessenek. Nekem bőven elég az a bunkó, aki hétvégén kalapál, éjszaka meg ütvefúr és legfőképpen ő is büdös ételeket főz, vagyis fáradt olajban süti ki a panírozott csirkemellét.

Mert ugyan nálunk nem sűrűn robbantanak fel járókelőket meg disneyhercegnő-rajongókat, de bőven akadnak elviselhetetlen faszkalapjaink, akik vasárnap hajnalban villamosokkal verekednek a nyugatinál. Illetve jobbat mondok: tele vagyunk olyanokkal, akik képtelenek nem büdösek lenni nyaranta meg alkalmatlannak bizonyulnak úgy közlekedni az (gyalogosan) utcán, hogy ne üssék el a szembejövőt. Zárójel: régóta szorgalmazom, hogy önvezető autók helyett önvezető exo-skeletonokra fordítsuk erőforrásainkat.

Ha emellé még idehoznánk a nyugaton látott borzalmakat is, tényleg nem maradna más, mint kimenni az erdőbe lakni valami barlangba. Akiknek a saját retardáltjaink nem jelentenek elég kihívást, azok inkább költözzenek a fejlett nyugatra, lehetőleg valamelyik színes külvárosba, ne az itthoni (határ)nyitást szorgalmazzák.

Ne féljenek a terrorizmustól, az ételmérgezés és a fürdőszoba több áldozatot szed!

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)