Az öt legnagyobb, egyúttal legviccesebb álprobléma, amiért rajonganak a haladárok

Az öt legnagyobb álprobléma, ami a migrációhoz hasonlóan meghatározza közbeszédünket, a hazai és nemzetközi libnyaf igyekszik címlapon tartani, miközben az égadta világon semmi értelmük. Ez természetesen a legkevésbé sem zavarja őket, de minket sem. Rajongjunk mi is!

Egy kósza Karashdian segg nem futott akkorát a kortárs popközéletben, mint mostanában az ideggyengeség jeleit mutató Kunhalmi Ágnes könnyed álproblémázása 2015-ben, midőn mohamedán felebarátaink felfedezték magukban az ultramarathonistát és gyalogszerrel kísérelték meg Európa felkeresését némi agykutatás céljából. És hogy itt is megvalósítsák azokat a gyönyörű társadalmakat, melyek otthonukat egytől egyig bűzölgő szarkupaccá varázsolta. Mivel a hazai és nemzetközi libnyaf egyöntetűen ütődött, hosszú ideig magukénak vallották a Kunhalmi-tételt, azaz hogy Európának szüksége van az olyan kulturális finomságokra, mint a gyermekházasság illetve a buzik tetőről való lehajigálása, és Orbánék kerítése pusztán belpolitikai célokat szolgál, semmi szükség nincs igazából rá.

Mivel ezzel évekre kinyírták magukat, nem maradhat el hálánk. Összeszedtünk cserébe öt valódi álproblémát, hátha esetleg, egy távoli jövőben újra az értelem talaján szándékoznak politizálni, vagy esetleg létező jelenségekről írni az olyan szellemi műhelyekben, mint a 444 füstborította szerkesztősége, akkor ezeket kerüljék el.

1, Melegek jogai

Legapróbb gyermekek is tudják, a melegek pont ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel bírnak, mint a heteroszexuálisok. Adót fizetnek, szavaznak, ahol van még, ott katonáskodnak. Valamiért mégis folyamatosan harcolnak a jogkiterjesztésekért, ami tulajdonképpen nem szolgál más célt, mint hogy rajtuk kívül is legyenek buzik. Mert – szomorú vagy sem – a világ népességének normál esetben láthatatlanul vékony rétegét képviselik az ún. saját nemükhöz vonzódók. A hollywoodi filmekre érvényes buzikvótától kezdve az előbújás napjának csicsája mind-mind arról szól, hogy van pár magányos buzi. Talán érdemesebb lenne egy társkereső szolgáltatást létrehozni vagy egy melegklubbot. Ja, ezek vannak, csak alig használják? Hát ilyen az élet, ez a szomorú valóság. Viszont senki nem bántja őket, bizonyos korlátok figyelembevételével nagyon szeretjük őket, csak hát nem fogunk összefeküdni velük. Ez van.

2, Négereket intézményesen elnyomják az Egyesült Államokban

Amerikában meg verik a négereket – válaszolta a szocialista embertípus az állítólag legtökéletesebb elmélet legtökéletlenebb gyakorlatának bírálatára, most pedig ugyanezt a végső érvet a szocialista embertípus amerikai változata kaparta elő, mivel okot keresett önmaga létezésére. Mindezt akkor, mikor az Egyesült Államok elnöke konkrétan egy kenyai néger volt, ami minden, csak nem a rasszista üvegplafon jele az óvodában. Arról nem is beszélve, hogy emellé olyan (néger)kvótákat határoztak meg Hollywoodtól kezdve az államigazgatáson át az egyetemi évfolyamokig bezárólag, aminek betöltésére a feketék számaránya egyszerűen nem ad lehetőséget. És persze ez olyan tréfás epizódokat is eredményezett, mint amikor bizonyos alkotásokban néger legionáriusok néger vikingekkel harcolnak, a hátérben pedig szász négerek fenekednek kajánul a legyengült, megsebzett győztesekre. Mindezt azért, hogy az egységes amerikai öntudatot apró kis identitásokra bontsák, amiket majd meg lehet védeni az elnyomó többséggel szemben. A kiváló terv ott Trumptól kapott egy sallert ugyan, de ez nem bátortalanította el híveit, inkább magasabb fokozatra kapcsoltak, és gyakorlatilag egy nap sem telik el úgy, hogy valaki nem akarna egy szobrot ledönteni, egy könyvet betiltani a feketék elnyomása és a rabszolgaság rosszemlékű intézményére hivatkozva, miután egy néger rendőr lelőtt egy néger bűnözőt. Apropó, a rendőri túlkapások mögötti okokat nem ott kell keresni, ahol a teljes amerikai mainstream média megtalálta. Egy komoly (találják ki, kitől!) pénzekkel kistafírozott „civil” szervezet országos lefedettségben dolgozik azon, hogy bizonyítékokat találjanak a rendőri rasszizmusra. Hallgatják a rendőrségi rádióforgalmat, és mikor fekete gyanúsított leírása elhangzik, azonnal a helyszínre sietnek, hátha összejön valami. Mondjuk százezer igazoltatásra egy túlkapás.

3, Bezárják a CEU-t

Utoljára a középkorból említenek hasonló tömeghisztériákat, akkoriban rendre előfordult, hogy egy-egy település teljes lakossága halálba táncolta magát ismeretlen eredetű révületében. Ma a haladó baloldal próbálta magát halálra táncolni az Oktogonon, de érdeklődés hiányában inkább feladták. Hogy ez baj, vagy sem, arról inkább nem nyilatkozom – büntetőjogi felelősségem teljes tudatában. De sajnos a hisztéria nem korlátozódik pusztán a kifogásolható mentál- és sima higiéniával rendelkező demokraták körére, a Látószög blogon olvashattuk, régi barátnők is képesek összeveszni a CEU nemlétező bezárásán. Applebaum kisasszony olyan hévvel védelmezi szerencsétlen gender- és egyéb nemannyiratudományok elefántcsonttornyát, mintha nemcsak egy hétköznapi papírt kellene beadniuk, hanem legalábbis egy SS különítmény ásta volna be magát a szomszéd utcákba, és zárta volna el őket hermetikusan a külvilágtól.

4, Listázzák a civil szervezeteket

A CEU-ügyhöz hasonló mérföldkő ez a magyar közéletben. Hosszas küzdelmek, kétségbeesett sikolyok és elmaradhatatlan nemzetközi tiltakozások ellenére a parlament megszavazta az ún. civil törvényt, majd jól nem történt semmi. Kiderült, hogy bizonyos szervezeteket bizonyos nemzetközi NGO-k finanszíroznak, másokat pedig nem. Ezt eddig is tudtuk, de legalábbis sejtettük. Miután a teljes magyar ellenzék különböző kutyaalapítványok és vidéki hímzőkörök érdekében kezdett totális mozgósításba, most szépen kénytelenek lesznek ráírni a saját kiadványaikra, hogy OSI. Ez jelenti ma a terrort Magyarországon.

5, A férfielnyomás

Talán a legviccesebb történés az elmúlt hónapokból. Kipattant a döbbenetes hír, miszerint a Weinstein nevű producer volt annyira megátalkodott, hogy több szempontból is megvizsgálta stúdiója látókörébe került filmszinésznőcskék szerteágazó tehetségét, és mindezt karrierje során meglehetős eredményességgel tette. A haladó média azonnal kutyafalkává változott és megpróbálta az összes férfit levadászni, aki valaha bármilyen pozíciót betöltött. Az őrületek közös nevezője, hogy ha elszabadulnak, senki nem képes már irányításuk alatt tartani őket, így hamar eljutottunk a buzik és pederaszták, valamint ezek legbájosabb keverékeinek nyilvános égetéséig, amivel különösebb problémánk nincs. Pláne, hogy szinte kivétel nélkül a progresszív erők nemzetközi és hazai hősein foganatosítottak hajnali felpofozásokat, majd kényszerítették őket száműzetésbe, a kulturális élet elhagyására. Mintha csak mi találtuk volna ki ezt az egészet, de szerencsére nem kell ennyire okosnak lennünk, mivel ők kibaszott buták.