Hogyan készül a fake news? – A semmiből születnek feketéket nyomorgató neonácik a haladó médiában

Történt, hogy a 444.hu ismét megnyilvánult. Ami ebben az esetben szerencse, mivel ők szállítják be nekünk a hulladék, politikai megrendelésre készült, újságírásnak nevezett agitációs propagandát külföldről. Ők fordítják le azokat a cikkeket, amikre mi magunktól sosem kattintanánk, mert nemcsak az időnk véges, hanem a türelmünk is. A segítségükkel most bepillantást nyerhettünk a haladó fake news gyártás rejtelmeibe, amiért sosem szűnünk meg nekik hálásak lenni. Illetve Gyurkabácsinak, mert az ő pénzéből csinálják ezt a foshalmot.

A mese úgy szól, hogy egy afroamerikai képviselőasszony megijedt a neonáciktól, akik nemrégiben felfegyverkezve tüntettek a michigani törvényhozás épületében, ezért aztán fekete testőrségével fegyverekkel vonult fel, hogy biztonságban érezhesse magát. A történet mindenben megfelel a haladó költészet szabályainak, vannak benne nácik (akik a filmekben magasak, szőkék és erőszakosak), vannak benne elnyomott feketék és egy okos, szemfüles fekete képviselőasszony hős, aki trükkösen a saját fegyverüket fordítja a gazfickók ellen. Nem lennénk meglepve, ha az Obama házaspár tulajdonában lévő produkciós cég nemsokára ebből is didaktikus propagandafilmet gyártana a Netflixre.

Persze semmi nem így történt, de ennek – legyünk őszinték – semmi jelentősége.

A mesét legyártották, a haladó média tovább színesítette, a közösségi média letiltja az alternatív hangokat, a legkisebb, a valóságra rákövesített liberális propagandaréteget nem igazán kapargató polgár pedig mind megetette.

Ha léteznének fékek és ellensúlyok, vagyis néhány marginális portál kivételével nem purgálná ennyire lelkesen a valóságot a Cukorhegyi és tsi. kommandó, akkor nehezebb volna nekik ekkorákat hazudni. De az a helyzet, hogy ma nekik áll a zászló, ám ennek az is a következménye, hogy figyelmetlenül és könnyelműen hamisítják a valóságot; egyre könnyebben és gyakrabban buknak le.

Ahogy most is. Csak a Google helyett kínai keresőt kellett használni. (Tulajdonképpen az egyik cenzúrát kijátszottuk a másik ellen, amiben rejtőzik némi másodlagos humorforrás is.)

Igazi nácik már nincsenek. Kihaltak. De azért lehet vele még ijesztgetni az átlag haladó polgárt, ahogy az ágy alatt rejtőző globális felmelegedéssel is, ami előjön, ha nem kapcsoljuk le a villanyt. De tegye fel a kezét, aki látott mostanában élő nácit! Mármint olyan vérbő, igazi nácit, aki valahol a germán birodalomban csinált mindenféle disznóságot, még 1933-1945-között. Könnyű válasz ígérkezik: ha igazi náci valamikor 1945-ben 20 éves volt, a fizika, a matematika, továbbá a biológia törvényei szerint jelenleg épp a 95. életévét kell, hogy tapossa az illető. Ha egyáltalán tapossa.

Az USA-ban még nehezebb élő nácit találni.

Persze, ha nagyon keresgélünk olyanokat, akik mondjuk antiszemiták, gyűlölik Izrael államot, legszívesebben tengerbe hajítanák a zsidókat, imádják a palesztinokat, továbbá Hitlert remek politikusnak tartják, nos, olyanokat találni. A baloldalon és az arab világban. Szóval, ha nagyon erősen koncentrálunk és megpróbálunk nácikat találni, akkor egy idő múlva megakadhat a szemünk mondjuk Jeremy Corbynon és a nemrégiben még általa vezetett Brit Munkáspárton. Vagy éppenséggel Iránon. Vagy az Index című lapon, amelyik szavazásra bocsátotta, hogy a zsidók mennyiben felelősek a holokausztért.

Ezért aztán szüksége lett a nemzetközi ballib mozgalomnak egy új náci mozgalomra, a neonácikra. Ezek a valódi neonácik általában futóbolondok, szívesen pózolnak a harmadik birodalom relikviáival, néha pedig zsidó temetőket dúlnak fel. Ők azok, akiknek valami senki által nem ismert okból valami lázadnivalójuk van, csak éppen azt sem értik, minek a nevében, vagy leginkább, mi ellen lázadnak. Bazári majmok, akiket szoros megfigyelés alatt kell tartani, mert néha harapnak. De belőlük sincs valami sok, legalábbis nem germán földön.

Csakhogy mára mindenki, akit a balosok nem szeretnek (vagy a haladó mozgalomnak szüksége van némi plusz érvre valamelyik lieblingje mellett), az neonáci lett.

Merthogy a 444 ipso facto egy olyan társaságra hivatkozott, mint neonácikra, akik speciel a legkevésbé se neonácik. Lehetett köztük ugyan az is, de legfeljebb odatévedt, mert maga az esemény, amire hivatkoznak, az egy olyan tüntetés volt, ami a legalapvetőbb (amerikai) alkotmányos alapjog védelméről szólt, vagyis a szabad mozgásról.

Valljuk be, nem túl szép látvány, amikor néhány gettópozitív fekete fiú hatalmas karabélyokkal mászkál a belvárosban, így szolgálatba helyezte magát a haladó média fake news szakosztálya és nekiállt átkeretezni a történetet. Az új valóság szerint a fekete képviselőasszonyt azért kísérték felfegyverzett legények a törvényhozásba, mert félt, rettegett és természetesen tiltakozott a neonácik ellen.

És hogy a fake news termék fogyasztója is együtt retteghessen a képviselőasszonyal, mindjárt ott egy irokéz frizurás halszínű fehér fiatalember is a fotón, hogy belássuk, mennyire jogos is volt a képviselőasszony félelme.

Csakhogy a képen látható fiatalember nem neonáci.

Ők ugyanis egészen másért mentek oda tüntetni, ellentétben a Guardian tudósításával. A Guardian ugyanis természetesen lenácizta őket, szolgaian követve Michigan demokrata kormányzójának sorvezetőjét. A tüntetők ugyanakkor mégse náculni mentek oda, hanem azért, hogy ne legyen karantén Michiganben, továbbá nyilván szóba került a fegyvertartás alkotmányos joga is.

És, hopp, volt köztük fekete-amerikai is. Meg indiai származású. Meg ortodox zsidó. (Ezeket a fotókat nehéz megtalálni a szabadságunkat felett őrködő Google segítségével.) Ők mind neonácik a Guardian és a 444.hu szerint, mert egy tökéletesen ismeretlen demokrata képviselőasszony hülyeséget csinált, felfegyverkezett gettólakókkal ment a törvényhozásba, ami természetesen viszolygást váltott volna ki a nézőből, olvasóból, ha nem kap egy mesét. De átkeretezve már nem viszolyog, elvégre a neonácik miatt csinálta mindezt. Mert félt és tiltakozott.

Így készül a fake news.