Tökéletlen konzervatívok és tökéletes liberálisok
Szájer József lemondott, mert konzervatív. Hibázott, óriásit hibázott, sőt bűnt követett el, és most szembenéz vele. Igaz, hogy nincs is választása, de ez is azért igaz, mert konzervatív. Borkai Zsolt sincs már ott, ahol volt. Lackner Csaba viszont ott van, és él és virul. Még Gréczy Zsoltnak is találtak új munkahelyet a ferencvárosi helyi médiában, mihelyst alábbhagyott a kezelhetetlen merevedése. Gyurcsány Ferencről sem azt mondta ki Altus-ügyben a bíróság, hogy nincs bűncselekmény, hanem csupán azt, hogy elévült az ügy. De ez sem akadálya annak, hogy ismét az ellenzék vezére legyen, Karácsony Gergely, Fekete-Győr András és Jakab Péter főnöke, meg azé a formáé, aki pár éve az MSZP elnöke. Ezek vagytok ti, akik megint erkölcsről próbáltok oktatni. Hát azt se tudjátok, mi az!
Libsinek lenni rohadt könnyű. A saját élvezetedet és pillanatnyi érdekedet mindig hibátlanul felismered. Ezek persze adott esetben köszönőviszonyban sincsenek a tényleges, hosszútávú érdekeddel, de ugyan már, kit érdekel?! Liberális, egykori leszbikus egykori nőismerősömtől (már nem leszbikus, és már nem ismer – a szerk.) származik a felejthetetlen bölcsesség:
Ha boldog vagyok, miért nem érzem?
Ilyenek vagytok. Ennyi közötök van a normalitáshoz meg a valósághoz, az élethez. Aztán csodálkoztok, hogy a baloldaliságot mentális betegségnek nevezzük, látva a rendszerszerűen romokban heverő magánéleteiteket, és hogy a saját elcseszett életetek helyett a világot akarjátok megjavítani. De elég sokan éltek így, úgyhogy megerősítitek egymást, mint az egyszínű vásznakat, színes geometriai alakzatokat festő és trutymókat szobrászkodó művészeiteket felszopó műkritikusaitok.
A liberális életmód ugyanúgy lett különösen értékes, ahogy a falra ragasztott banán. És ugyanannyit is ér.
Ha libsiként élsz, nem tudsz hibázni. Legalábbis a saját mércétek szerint, hiszen gyakorlatilag nincs is mércétek. Ami jól esik most rögtön, az hadd szóljon, durr bele! Más kérdés, hogy ha egy teljes társadalom él libsiként, akkor a nép tekintélyes része egyúttal antidepresszánsokon, nyugtatókon és altatókon fog élni. Ahogy ez most is történik. A gyógyszergyáraknak még a koronavírusnál is nagyobb üzlet, hogy ilyen nyomorultak vagytok, és hogy magatokkal rántottátok a társadalmat is.
Ha viszont keresztényként, konzervatívként élsz, akkor folyamatosan hibázni fogsz, sosem leszel tökéletes. Állandóan azzal szembesülsz, hogy elrontasz dolgokat, és nem tudsz megfelelni az isteni mércének. Ez iszonyúan nehéz, és időnként nagyon elcseszi az ember. 100 százalékkal nehezebb, mint libsi módon mindig a kisebb ellenállás irányába sunnyogni. Sosem érhetsz oda, ahova törekszel, viszont ezzel olyan támpontod van, amelyhez képest látszanak a hibáid, bűneid. Ez ad esélyt arra, hogy jó irányba menj. És ez már itt a Földön is kifizetődő hosszútávon.
Keresztény-konzervatív alkotmányt mindig tökéletlen konzervatívok fognak írni. A világot pedig mindig tökéletes libsik fogják szétbaszni.
Titeket nem az zavar, hogy a keresztény mércén most elbukó, de remélhetőleg majd újra talpra álló Szájer írta az alkotmányt, hanem az, hogy az alkotmányunk keresztény-konzervatív. Igaz, hogy még messze nem elég keresztény, de kezdetnek megteszi, és azért lássuk be, jönnek szép sorban a keresztényítő módosítások, a ti görcseitektől kísérve. Ennek minden eleme biztató.
Mi keresztények továbbra sem a bűnös embert gyűlöljük, hanem a bűnt, a nem megbánt bűnt pedig mindennél rosszabbnak tartjuk. Ellentétben veletek, akik ez az ügy kapcsán is parádés, hörgő gyűlölködésbe fogtatok. De mi a bajotok? Szexuális forradalom, szabadosság, homoszexualitás, orgiák, élvhajhászás, tabudöntögetés. Nem ezt reklámozzátok folyamatosan? 1968 óta ez a szívetek vágya, ezek a jelszavaitok. Akkor most mit fröcsögtök és gyűlölködtök megfeszülve?
