Elzúgtak forradalmaink

Ez lesz Orbán Sztálingrádja, gondolhatták a demokratikus, haladó csillogó szeműek a Hősök terére meghirdetett, elvileg a CEU-ért kiálló, de utóbb már az NGO-kért is aggódó, végül minden kormányellenes frusztrációt beleadó tüntetésről. Az összejövetelen szépen felvonult Soros György több magyarországi alkalmazottja, hogy beszédet mondjon, majd kiderült, amit előzetesen is lehetett sejteni: néhányan iszonyúan szeretnék megbuktatni az Orbán-kormányt, de bármilyen hangosan kiabálnak, ez kevésnek tűnik a nagy célhoz. Mindezért egy hatalmas éjszakai bulival vigasztalódtak a fiatalok.

CEU, TASZ, Igazgyöngy Alapítvány, Ökotárs Alapítvány – ezek mind képviseltették magukat a rendkívül kifejező nevű Civilizáció csoport által szervezett tüntetés felszólalói között, vagyis már a látszatra sem próbálnak adni. Meg sem kísérelik elfedni, hogy egy összefüggő és szorosan együttműködő hálózat mozdult meg a kormány ellen. A résztvevők körében hallható sok-sok angol szó mellett a szónokok előadták az unalomig ismételt paneleket a csodálatosan hasznos civil szervezetekről, a borzasztó állapotban lévő országról és a nem elég aktív demokráciáról.

Egészen 2006-os utánérzésünk volt, amikor szembesültünk vele, hogy nemcsak a csőcselék és az unatkozó, de most rögtön forradalmi életcélt találni akaró fiatalok emlékeztetnek az akkori eseményekre, hanem a tömegben fapados szórólapokat osztogató holdkórosok is, akik nem tudnak kisebb léptékben gondolkodni az ország negyedikbélai újraalapításánál. Nagy szerencse, hogy ez csak egyszeri alkalom volt, nem olyan permanens tünti, mint anno Gyurcsány és csapata ellen, mert ha letáboroztak volna a Hősök terén, akkor szörnyű húgyszagban kényszerülnénk dolgozni járni a PestiSrácok.hu ostromot végül mégis megúszó szerkesztőségébe.

Soros György szíve a Hősök terén (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

A Fidesz-székház ellenállt a tétova ostromkísérleteknek

Mintegy egyórás szeánsz után a tüntetést befejezettnek nyilvánította a szervező, az emberek egy része elindult a belváros felé, egy kisebb csoport pedig felsorakozott a Fidesz-székháznál, hogy… És itt nemcsak mi akadtunk el, hanem ők is. Ha esetleg valaki nem a „kormány által kézivezérelt” sajtóból tájékozódik, komolyan elhihette, hogy ez lesz az a momentum, amikor a Budapest utcáin még sosem látott tömeg menekülőre, lemondásra kényszeríti Viktort, aki Bakı felé távozik az aranyvonattal – természetesen egy Graz-i kitérővel. Aztán megint ott tartunk, hogy a „tömeg” tulajdonképpen szemantikai kérdés. Erre a barátja nyakából közvetítő fiatal lány is ráérzett:

Ez már hatalmas tömeg… Legalábbis ahhoz képest, hogy…

Itt elvesztettük a hangot, de a lényeg így is átjött. A tömeg élő pajzsát az operatőrök és fényképészek adták, akiket maga előtt tolt a sereg magját képező, kevésbé iskolázott arcú, középkorosztályú egység. Leghátul álltak a fiatal politikai tisztek, akik egyrészt lehetetlenné tették a visszavonulást, másrészt időnként kiadták a támadási ukázt – „menjünk be!” –, és elkezdtek előrenyomulni, a mag pedig végül rátolta a rendőrsorfalra a sajtómunkásokat. A néhányszor megismétlődő ütközetet a kétségbeesetten imbolygó kamerák jelezték, miközben a levegőből folyamatosan ment a szőnyegbombázás szállingózó papírrepülők képében. A rohamok azonban rendre visszapattantak a rendőrökről, amit a haladó tüntetők a szabadságjogok megkurtításaként értelmeztek, és heveny diktatúrázással próbáltak enyhíteni a frusztráción.

Európa volt a tüntetők egyik kedvence (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

Annyi haszna viszont feltétlenül volt a Hősök terei összejövetelnek, hogy bebizonyosodott: kiterjedtebb hálózattal és sokkal több külföldivel is lehet a Békemenetnél nagyságrendekkel kisebb tüntetést szervezni. A legjobb trükk feltétlenül a tér közepén megformált, üres szív volt, amely úgy vált a tüntetők által birtokolt területté, hogy nem kellett megtölteniük.

Indul a buli!

A szó szerint bulivá nemesülő rendezvény az Oktogonon folytatódott, ahol valószínűleg semmi sem lett volna, ha még mindig le lenne zárva a Szabadság-híd, mert akkor ott ment volna az arconpörgés.

Mindenkinek a kurva anyját, szedjétek már össze magatokat végre!

– kiáltotta kétségbeesetten egy hang, amelynek a gazdája még hitt a kormánybuktatásban.

Az Oktogon majdnem úgy érezhette magát, mint nyáron a foci Európa-bajnokság idején. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

A tömeg nagyobbik része ekkor még a Kossuth térre vonult bemutatni, hogy az Orbán- és Áder-ellenes szlogeneken kívül nincs túl sok ötlete, habár azért rutinszerűen követelték a bebocsáttatást a parlamentbe. A visszatérő himnuszéneklést bátran értelmezhetjük a tehetetlenség indirekt beismeréseként, de miután harmadjára már az addigiaknál is kínosabb lett volna, a tüntetők inkább az ismételt vándorlásba fojtották az ötlettelenségüket. Rengeteg szemetet, főleg üres üvegeket és sörösdobozokat maguk mögött hagyva visszatértek a vélhetően nemzeti dohányboltja és étkezdéi miatt stratégiai fontosságú Oktogonra, ahol végleg diszkóba fulladt a dolog, ment a szeletelés, a Facebookon futó streamek pedig Club Rotationné változtak. Amikor egy csontrészeg, szétborozott hangú fiatal a technó ütemére üvöltötte, hogy „EU-RÓ-PA! EU-RÓ-PA!”, akkor már biztosak voltunk benne, hogy elzúgtak forradalmaink.

Kiengedte a gőzt a 21. század közéletileg aktív ifjúsága. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

Az est nyertesei sikerességi sorrendben a sört is árusító nemzeti dohányboltok, a giroszosok, az üres üvegeket összegyűjtő hajléktalanok, végül az év első komolyabb szabadtéri buliját a Budapest Park helyett az Oktogonon megtartó fiatalok. Különdíjas ebben a kategóriában Orbán Viktor és kormánya, mert bebizonyosodott, hogy a legpotensebb ellenzéke igazából csak bulikázni akar egy kiadósat.