Krasznahorkai László kapta meg az irodalmi Nobel-díjat
Krasznahorkai László leghíresebb műve a Kádár-rendszerből fakadó kilátástalanságot tükröző Sátántangó. Az immár Nobel-díjas író korábban olyan nyilatkozatot is tett, hogy a magyar történelemnek nincsenek dicsőséges időszakai, mert csupán vereségekből áll. Krasznahorkai szerint Trianon nem egyéb, mint egy kastély, a magyarok egy részét pedig szemétládáknak nevezte.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia csütörtökön Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda az idei irodalmi Nobel-díjat. A hivatalos indokolás szerint az 1954. január 5-én, Gyulán született Krasznahorkai „látnoki erejű műveiért részesült az elismerésben, amelyek az apokaliptikus terror közepette is képesek megerősíteni a művészet erejét.”
Az író első művei a hetvenes évek második felében jelent meg a Mozgó Világ című folyóirat lapszámaiban, műveiből Tarr Béla készített filmeket. Krasznahorkai 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Leghíresebb alkotása a Sátántangó, amellyel a nyolcvanas évek vidékének kilátástalanságára, a hétköznapi ember tehetetlenségére és a Kádár-rendszer besúgóhálózatának aljas működésére is rámutatott.
A rendszerváltoztatás után elhagyta Magyarországot, élt már többek között Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban és az Egyesült Államokban is, majd hosszabb időt töltött Kelet-Ázsiában.
Krasznahorkai azonban a Nobel-díja előtt nemcsak műveivel került a címlapokra. Miután átvette a Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjat, a Svenska Dagbladet nevű lapnak adott interjúban gyakorlatilag szemétládának nevezte a magyarokat.
Most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll
– mondta még idén februárban az író. A gyalázatos, magyarellenes interjúról a PestiSrácok is beszámolt. Abban Krasznahorkai úgy fogalmazott:
Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek. Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció. A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda. Egy teli vasúti kocsiban elég, ha egy neonáci van.
Orbán Viktor is gratulált az új magyar Nobel-díjasnak
Orbán Viktor csütörtökön reagált arra, hogy Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda az idei irodalmi Nobel-díjat.
Ugyancsak gratulált másokkal együtt a díjazottnak Sulyok Tamás államfő, Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter is. A Krasznahorkai regényéből készült Eötvös Péter-mű, a Valuska című opera október 17. és 24. között három alkalommal látható az Eiffel Műhelyházban, Budapesten.
Reagált az ellenzék is a sikerre
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, Karácsony Gergely főpolgármester és Dobrev Klára, a DK elnöke is gratulált csütörtökön Krasznahorkai Lászlónak az irodalmi Nobel-díjhoz. Magyar a Sátántangóról ömlengett, Karácsony szerint kiérdemelt helyre került az irodalmi Nobel-díj, kusza okfejtésében Dobrev pedig az orbáni diktatúra cenzúráját igyekezett sejtetni, mintha Krasznahorkait bárki, bárhol a világon cenzúrázni akarta volna.
A PS is gratulál, és reagál
A PS szerkesztősége is gratulál Krasznahorkai Lászlónak a legnívósabb elismeréshez, mi valahogy úgy gondolunk a szerzőre, mint főszerkesztőnk, Huth Gergely, aki azt írta csütörtöki bejegyzésében:
Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjat kapott, megérdemelten. Prózai stílusa egészen egyedi, végtelen, egymásba fonódó, sajátosan rezignált, melankolikus hangulatú mondatai kivételes tehetségről tanúskodnak. Fiatal felnőttként kifejezetten faltam a könyveit, azok közül is a Kegyelmi viszonyok és az Ellenállás melankóliája vált a kedvencemmé. E téren teljesen egy húron pendülünk öcsémmel, Gáborral. A jobbakat többször újraolvastam és olvasom. Azonban már Báró Wenckheim hazatér is szánalmasan erőltetett volt 2016-ban, mely regény hősei kb. a Norvég Civil Alap-botrány kedvezményezettjei, a főgonosz újhitler-hungaroputyin pedig már akkor is Orbán. De pl. a legutóbbi pikareszkjében, a Zsömle odavanban már annyira erőltetetten írta le a feudális Fidesz-kormány vízióját, hogy a végeredmény kifejezetten szórakoztató lett. (Kövér László itt egy titkos társaság párfogója, amely egy lepukkant félhajléktalan öregben felfedezi IV. Béla egyenes ági leszármazottját és terrorcselekmények révén királlyá akarják választani őt......) Sajnos a berlini levegő nagyon rosszat tett Krasznahorkainak, valóságos magyargyűlölővé vált. Alighanem ez sokat lendített a Nobel-díj odaítélésén. Nemrég például ezt nyilatkozta egy svéd lapnak: „Most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll. (...) Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek. Ma Magyarországon már nincs remény. (...) Egy teli vasúti kocsiban elég, ha egy neonáci van.” Mindezek ellenére remélem, hogy Krasznahorkai tanul Kertész Imre jó példájából, felnő a feladathoz és a frissen szerzett világhírét nem a magyarok további gyalázására használja fel.
Kiemelt kép: MTI/Marjai János
