Nekem fáj

Szimbolikus lépésként ugyan, de a nemzetpolitikai fordulat jelzéseként – a tragédiáról a jelenbe, esetleg a jövőbe fordulás szándékával – az Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békediktátum napját, június 4-ét. Azaz törvényben is kimondatott a szétszakított, több államban élő magyarság együvé tartozása. Nagy jelentőségű döntés volt, annak a jelzése, hogy a globalista világrend, a nemzetközi pénzpiaci érdekek feltétel nélküli kiszolgálása helyett a nemzeti érdekek védelmét előtérbe helyező, s azokért kiálló nemzeti kormánya van Magyarországnak. Az első világháborút lezáró békediktátumot enyhén szólva gátlástalan, hazudozó politikusok hozták tető alá. Ennek következtében vált a maradék, a Csonka-Magyarország – amely elvesztette területének 2/3-át és lakosságának 1/3-át – olyan országgá, amely önmagával határos. Trianon után öt szomszédos államban éltek elszakított nemzettestek, az 1989-90-es változások után már hétfelé szakítottan éltek magyarok a környező országokban. Nem árt sokadszorra is elismételni, mi is történt Trianonban. A népek önrendelkezési jogát és a nemzetiségi elvet, azaz az akkoriban untig ismételgetett wilsoni pontokat semmibevéve az országrablást békeszerződésben törvényesítették. Ennek értelmében az 1916-ban hadba lépett, és az 1918. május 7-én a központi hatalmakkal különbékét kötött Románia, tehát a világháború első vesztese, a győztes hatalmak, elsősorban Franciaország közreműködésével nagyobb területet szakíthatott Magyarországból, mint amekkorára a román irredenták a világháború előtt valaha is számíthattak. 1920. június 4-e után az addig 137 000 négyzetkilométeres Románia 295 000 négyzetkilométeres országgá nőtt. Váratlanul és érthetetlenül. Ezzel szemben az 1920 előtt (Horvátország nélkül) 282 000 négyzetkilométeres Magyarország 93 000 négyzetkilométeres állammá zsugorodott. Hogyan volt ez lehetséges? A történet furcsaságát, érthetetlenségét csak fokozza, hogy akkoriban mind a magyarság, mind a románság összlélekszáma kb. 11 millióra tehető. Nem mellékes az sem, hogy Trianon után százszor annyi magyar lett Nagy-Románia állampolgára, mint amennyi román maradt Csonka-Magyarországon. Ami azután következett a kényszerpályára futtatott magyar politikában, már egy másik történet. A Nemzeti Összetartozás Napjához visszakanyarodva: talán még erősíthető a sokakban megingott egészséges nemzeti öntudat, önbizalom. Ami úgy kell, mint egy falat kenyér.