Ha mertünk kicsik lenni…
Forrnak az indulatok a Marosvásárhelyen Trianon óta folyó etnikai homogenizációs törekvések eredményeképpen egy ideje többségbe került román lakosság és a helyi magyar közösség között. Amit a helyi szélsőséges román politikai erők, természetesrn az állami szervek segítségével csak tovább fokoznak. A mostani konfliktus oka: ki birtokolja az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium iskolaépületét. Emlékeztetőül: az 1990-es márciusi magyarellenes pogromnak is szintén hasonló tanügyi konfliktusok voltak az eredői. Az iskolaépületet 1903 és 1905 között, a diákotthonként működő kisebb épületet 1908-ban építtette az egyház, és az 1948-as államosításig az előbb említett gimnázium működött bennük. Az 1989-es politikai rendszerváltásig az Unirea (Egyesülés) vegyes tannyelvű főgimnázium használta. Az államosítást 1998. január 8-án, a 7/1998 számú törvénnyel vonták vissza. A 2004-es visszaszolgáltatáskor az újrainduló katolikus oktatásnak a Bolyai Farkas Elméleti Líceum adott otthont. Az egyházi ingatlanban, a várossal kötött bérleti szerződés alapján, továbbra is az Unirea működött. A 2014. december 15-én kötött új szerződés értelmében a 2014. július 29-ei önkormányzati döntéssel újraalakult Római Katolikus Teológia Líceum a 2015-2016-os tanévet már saját otthonában kezdhette el. A román fél, etnikai felsőbbrendűségének hamis tudatában, no meg ahhoz szokva, hogy bármilyen konfliktus esetén a hatalom a pártjára áll, az ingatlan visszaszolgáltatásának jogszerűségét vitatja. A hivatásos román feljelentő, Dan Tanasa – székelyföldi települések elöljáróinak sorát jelentette fel a székely szimbólumok használata, valamint a magyar nyelvű feliratok miatt – azt állítja, hogy az épület sohasem volt a római katolikus egyház tulajdona. Az antikorrupciós ügyészség, a DNA már egy esztendeje ráérősen vizsgálódik az ügyben, tevékenyen hozzájárulva a konfliktus elmérgesedéséhez. A két oktatási intézmény, a római katolikus és a még vegyes tannyelvű, de magyar osztályairól lemondani szándékozó Unirea az első tanévben még megfért egymás mellett, a cirkusz a nyáron kezdődött, amikor azon különböztek össze a felek, hogy a két magyar osztály, amelyről az állami iskola lemondott osztályostúl vagy anélkül kerüljön át a felekezeti tanodához. Amikor a római katolikus egyház képviselői és a városháza között létrejött az egyezség az iskolaépületnek az Unirea Főgimnázium és a frissen létrejött Római Katolikus Líceum közötti megosztásáról, már előrelátható volt a mostani konfliktus. Hiába, tartós egyezségek csak egyenlő felek között köthetők, esetünkben meg igen távol vagyunk attól, hogy a románok egyenlő partnerként elfogadjanak. Hogy ebben kit terhel a nagyobb felelősség: a magát az erdélyi magyarság egyetlen legitim érdekképviseletének tartó, és a rendszerváltás óta tájba simuló, mondhatni önfeladó politikát folytató RMDSZ-t, vagy a befelé, saját híveihez, az erdélyi magyar közösséghez arrogánsan viszonyuló, a hatalom, azaz az RMDSZ és a román kormányzat irányában pedig túlzott engedékenységet – nevezhetném akár szolgalelkűségnek is – mutató katolikus egyházi vezetőket, azt egyelőre nehéz eldönteni. Ez van, ha mertünk kicsik lenni.
