Miben reménykedhetnek a románok? És mi?
Alig néhány napja, hogy a magyar külgazdasági és külügyminiszter - az előzményeket tekintve teljesen váratlanul - határozottan kiállt az erdélyi magyarság mellett, mondván: ameddig Bukarest nem oldja meg a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyét, addig Budapest gátolni fogja Románia OECD-be való felvételét. Az eset váratlanul érte a román politikusokat, hisz a rendszerváltás óta eltel időben - de azt megelőzően sem - nem voltak szokva a magyar fél hasonló módon karakteres lépéseihez. Sőt, inkább ahhoz, hogy a budapesti diplomácia a kovácslászlói “merjünk kicsik lenni” parancshoz tartva magát, rendre visszakozót fújt. Szijjártó Péter szavai váratlanul érték Bukarestet, ennek következményeként sokan túlreagálták az ügyet, legalábbis ilyen értelemben nyilatkozott maga Mihai Tudose kormányfő is. Aztán következett a hír, hogy a kijevi parlament megszavazta a kisebbségi oktatást - köztük a magyar mellett a románt is - teljesen ellehetetlenítő, gyakorlatilag szinte felszámoló oktatási törvényt. A magyar tiltakozások után Bukarest is elérkezettnek látta az időt a reagálásra: az ENSZ-közgyűlés ülésszakán jelen levő Klaus Iohannis államfő New Yorkban bejelentte, az említett jogszabály elfogadása miatt lemondta októberre tervezett kijevi látogatását. Iohannis értékelés szerint az említett új oktatási törvény összeegyeztethetetlen a „kölcsönös jóindulat” szellemével és drasztikusan korlátozza az Ukrajnában élő román közösség jogát az anyanyelvű oktatáshoz. Ebbéli véleményét közölte az ENSZ-közgyűlésen Petro Porosenkó elnökkel is. Iohannis diplomáciai csatornákon azt is megüzente Kijevnek, hogy az ukrán házelnököt sem hajlandó fogadni, aki szeptember végén készült felkeresni a román elnöki hivatalt. Mit remél Bukarest a tőle szokatlanul egyenes és határozott fellépéstől? Főleg, hogy ezzel a Nagy Testvér feltétlen támogatását élvező ukrán hatalom és kijevi kormány ellen is kénytelen fellépni? Különösen annak tudatában, hogy az
apropóján az USA kijevi nagykövetsége Twitter-üzenetben gratulált Ukrajnának “az oktatási reform előmozdításáért”. És mit remélhetünk mi, erdélyi magyarok, tudván: a román kormányfő a minap személyesen tájékoztatta Jakubinyi érseket, hogy jelen pillanatban nem akar lépni a marosvásárhelyi iskolaügyben, nehogy azt a látszatot keltse, hogy a magyar kormány nyomására cselekszik? Várjuk ki a végét!
