Döntse el ki-ki maga!
Nem tudom, mennyi naivságot, balekséget felételezne, hogy elhiggyük: ma, a huszonegyedik század Romániájában bárki is képes lenne úgy megélni a politikában/politikából, hogy távol tartja magát a korrupciótól. Nem lehet. Illetve egyesek számára esetleg lehetne, de akkor az holtbiztos, hogy emberünk túl sok kenyeret nem pusztíthat az “iparban”. Hát igen, a nemrég félreállított pártelnök klasszikusnak számító megállapítását idézve „ez egy ilyen kurva ország”! Legalábbis jelenleg. De ilyen volt korábban is, s feltételezhetően ilyen lesz ezután is. Nincs ez így jól, ezen lehetőleg gyorsan változtatni kell! A kérdés: hogyan? Egyáltalán lehetséges? Mert az nem mentség a cselekvés elodázására, hogy ezen mi úgysem tudunk változtatni. Ismertem én élhetetlennek tartott, sőt együgyűnek nevezett településévezetőt, aki képtelen volt csúszópénz vagy „spága” elfogadására, átadására. Meg is vádolták azzal, hogy felelőtlenül bánik a közpénzzel… Mert milyen dolog az, hogy akkor, amikor mindenki megvesztegethető, ő szándékosan árt a településének azáltal, hogy képtelen azt a fránya, korrumpálásra szánt összeget megfelelően célba juttani... Mintha megbűvöltek volna, elképzelhetetlennek tartjuk, hogy valamit is, bármit is el tudunk „intézni” oly módon, hogy közben ne korrumpáljunk másokat, önmagunkat. Hatalom és az azzal járó, annak árnyékában meglapuló, koncentrálódó korrupció mérgezi mindennapjainkat. Mennél nagyobb a feltételezett hatalom, annál nagyobb a korrupció, s mennél nagyobb a korrupció, annál nagyobb, kibogozhatatlanabb a hatalom csáprendszere… Aztán csak nézünk bambán, hogy velünk ilyen hogyan fordulhatott elő, amikor ellopjuk a saját kalapunkat... Nem éppen a legépületesebb a példa, de elmondom: a hetvenes években ismertem egy pincért, nem volt már fiatal, még a régi időkből maradt mutatóul, s mivel nyugdíja annyira kevés volt, hogy abból képtelen volt megélni, hát dolgoznia kellett. Soha egyetlen peták borravalót el nem fogadott, azt mondta: számára létfontosságú, hogy dolgozhasson, bármennyire keveset fizetnek érte, neki az jelenti a biztonságot. Ha jóízűeket beszélgethetett a vendégek némelyikével, az jelentette számára a ráadást. Ilyen emberekkel – bár csodabogárnak számított – lehetne új fejezetet nyitni. Sőt, csak ilyenekkel lehetne... Van esély rá? Döntse el ki-ki maga!
