Új undokok* ideje

A lassan unalomig ismételt megállapítás szerint Marosvásárhely, az egyes románok szerint úgynevezett, azaz nemlétező Székelyföld egykori gazdasági, kulturális központja amolyan „frontváros”. Az erdélyi magyarság közösségi jogérvényesítési küzdelmeinek szempontjából tekintve mindenképp. Mindezekből kiindulva természetes, hogy a magyar sorskérdések iránt érdeklődők figyelnek mindarra, ami Vásárhelyen történik. Mert hát mégiscsak a legnagyobb számú magyar lakossággal bíró erdélyi város. Hogy meddig őrizheti meg e státusát, az jelentős mértékben múlhat azon is, milyen eredményekkel zárulnak majd a szeptember végére kitűzött önkormányzati, majd a késő őszre tervezett parlamenti választások. Ez idő szerint az foglalkoztatja a leginkább az embereket, sikerül-e leváltani a két évtizede regnáló városvezetést. A Dorin Florea polgármester – ne feledjük: bevallva, bevallatlan, de szinte mindvégig az RMDSZ is támogatója volt – városvezetői tevékenységét mérlegre tevők számára csupán egyvalami biztos: bár igen hosszú ideig lehetett a város „ura”, egészen biztos, semmilyen körülmények között sem sorolható majd a nagy előddel, Bernády Györggyel azonos kategóriába. Nem tartoztak azonos súlycsoportba, na. Jelenleg kemény hatalmi harcok dúlnak, beleértve a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezetet is, hogy melyik erőcsoport, érdekkör emberei kerüljenek pozícióba, azaz bejutó helyhez a különböző jelöltlistákon. A 2012 után háttérbe vonulni kényszerült, de befolyását a mai napig őrző régi vezetés erős emberei – Markó Béla, Borbély László, Frunda György, Kelemen Atilla – amolyan „keresztapai” szerepben próbálják famulusaikat előre tolni a kegyetlen pozíció- és kenyérharcban. Ismerős a mondás: egyre kevesebb a fóka, egyre több az (éhes) eszkimóka. Marosvásárhelyre fokozottan érvényes, hogy az RMDSZ-ben mindenki mögött áll egy-egy „valaki”. Az önkormányzati képviselői jelöltlistát végigolvasva megakad a szemünk a Frunda Csenge és a Kelemen Márton nevén. Vajon milyen előzetes politikai, vagy szakmai érdemeik lehettek, amelyek alapján képviselői posztra érdemesnek tartották őket? Jól sejtem, hogy apjuk különös érdemei lehettek a jelölésük melletti legfőbb érvek? Mint ahogyan a másik oldalról érkezett Portik Vilmosnak is megvan a maga „háttere” a Markó támogatását élvező megyei RMDSZ-elnök, Maros megyei önkormányzati elnök Péter Ferenc személyében, akinek jelenleg irodavezetője, s egyben a magyarországi kormányzati pénzekből jelentősen megtámogatott Vásárhelyi Forgatag főszervezője. Nem mellesleg pedig Soós Zoltán „független” polgármesterjelölt kampányának legfőbb irányítója. Szinte sikerült a másik belső érdekcsoporthoz tartozó, szintén egykori néppártos vezér, a megbuktatott vásárhelyi RMDSZ-elnök jobbkezének számító Kali Istvánnak is felkerülnie a jelöltlistára, de az utolsó pillanatban, az „erősebb kutya szaporodik” elv alapján, Soós Zoltán „független” polgármesterjelölt panaszára, félreállították. Jelzésértékűnek nevezhető, hogy Kozma Mónika, az anyaországból érkező agrártámogatások szétosztását lebonyolítani hivatott Pro Economica Alapítvány vezetője, megelégelve az elvtelen kötélhúzást, visszalépett mind a helyi szervezet választmányi elnöki tisztségéből, mind az önkormányzati jelöltlista első helyéről. Félreállását az egyeztetések és valódi viták nélkül hozott döntésekkel indokolta, a méltatlan belső csatározásokkal, amelyekben, mint írta, nem kíván részt venni. Tiszteletre méltó Kozma Mónika elvszerűsége. Kérdés: meddig tart ki álláspontja mellett? Mert, ha ősszel ott lesz a neve a parlamenti jelöltlistán, akkor pusztán olcsó taktikai manővernek bizonyul… S ha már a függetlenkedő Soós személye is szóba került – jelöltsége mellett egyértelműen elkötelezte magát a Fidesz is –, hadd osszam meg a régi, négy esztendővel korábbi történetet. Azt kérdeztem egy vásárhelyi református egyházközség papjától, hogy kiáll-e a hitgyülis Soós mellett, biztatja-e majd híveit, hogy rá szavazzanak? Hogyan tehetném - felelte -, olyan árulás lenne ez részemről, mintha mondjuk egy RMDSZ-vezető arra biztatná az embereket, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjére szavazzanak. Ezek után, nem tehetek mást, kíváncsian várom a fejleményeket. No meg a választási eredményeket…

*

A nyolcvanas évek szamizdatellenzéke emlegette így az MSZMP vezérkarában a Kádár Jánosét, Apró Antalét követő generáció tagjait. A lekicsinylő jelző nemcsak a szóban forgók emberi minőségére, hanem arra is utalt, hogy az állampárt megreformálhatatlan, önerőből képtelen a közjót szolgáló megújulásra. A megállapítás hatványozottan érvényes az RMDSZ-re is.