Megünnepeltetnék velünk Trianont

Döntött a román képviselőház: elutasította az államfő kérését, hogy tárgyalja újra – esetleg módosítsa – a Trianon-törvényt*. Az újratárgyalás mellett csak az RMDSZ törvényhozói szavaztak, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselői tartózkodtak, a Szociáldemokrata Párt (PS) és a Népi Mozgalom Párt (PMP) – a döntő többség – viszont ellenezték. Most már csak annyi maradt hátra, hogy az államfő kihirdesse „a román identitásra és román államra nézve alapvető fontossággal bíró” jogszabályt, amire a törvény-kezdeményező szocialista párti szenátor fel is szólította már. Ezek szerint ezentúl nemcsak az országcsonkolást kimondó 1918. december 1-jei gyulafehérvári Nagygyűlés évfordulója, hanem az 1920. június 4-i trianoni békediktátum napja is nemzeti ünnepnek számít Romániában. Amelyek lelkes megünneplését tőlünk, itt élő magyaroktól is elvárnák, sőt megkövetelnék… Az ilyenkor obligát hűségeskük kíséretében. Nem tehetek mást, újra idézem azt, amit Willer József képviselő egy 1932-ben, a bukaresti képviselőházban elmondott beszédében fogalmazott meg:

“(…) Uraim, vegyék elő józanságukat és nyugalmukat. Ítéljék meg: december elseje éppen úgy örömnapja a román népnek, mint amilyen gyásznapja a magyar nemzetnek, mert Magyarország katasztrófáját hozta meg. Ha magyar ember december elsején önök elé áll és azt mondja, hogy az ő szíve is tele van örömmel, az ilyen kijelentés merőben ellentétben áll az emberi természettel és éppen ezért kérem, hogy ilyesmit ne kívánjanak tőlem (…).”

Nem hinném, hogy létezne jóérzésű, felelősen gondolkodó román ember, aki szerint elképzelhető, hogy jóérzésű, felelősen gondolkodó magyar ember megünnepelje az országcsonkítást. Még száz évvel Trianon után sem… Akkor mégis miért tartották szükségesnek, mi célt szolgálhat az ominózus jogszabály? Nos, nem akarok felelőtlen találgatásokba bocsátkozni – bár lenne néhány sejtésem –, megsérteni sem szeretnék olyanokat, akik nem érdemelnék meg. Igaz, olyanok is vannak szép számban, akik már rég rászolgáltak volna a kemény szavakra, sőt, a sértegetésre is… Ők azok, akiknek – bizonyos, akár orvosinak is nevezhető okoknál fogva – létfontosságú, hogy időnként jelezzék, ki a kakas a szemétdombon. Azt kell mondanom, talán a román Trianon-szindrómában keresendők az okok. De hát ez van… A politikusok tették, mert tehették, s egyszersmind megmutatták azt is, hogy mire, mennyire képesek. Ennyire.

*A parlament által még júniusban elfogadott jogszabály értelmében a kormánynak és az önkormányzatoknak gondoskodniuk kell arról, hogy június 4-én az ország közterein kitűzzék a román nemzeti lobogót. Az alkalomból szervezendő, a trianoni szerződés jelentőségét tudatosító rendezvényekhez a hatóságok kötelesek logisztikai vagy költségvetési támogatás nyújtani, az eseményekről a román közszolgálati médiának is be kell számolnia.