A tisztánlátás végett

Vannak történelmi események, évfordulók vagy csak pusztán dátumok egy nép, nemzet vagy akár az egyének életében is, amelyek meghatározzák sorsának, életének további alakulását. Evidencia, hogy ezek rendszerint markánsan rányomják bélyegüket ki-ki gondolkodásmódjára, a közelmúlt történéseihez való viszonyulására, egész életszemléletére, társadalmi viselkedésére. Ide sorolandók a világháborúk, a különböző nemzetiszocialista és nacionálkommunista diktatúrák, az ilyen-olyan rendszerváltások, a dühöngő konzumidiotizmus, majd a Covid-őrület kétségbeejtő megnyilvánulásai, a politikai korrektség józan észt megszégyenítő túlzásai. Nekünk, magyaroknak jutott ezen felül még egy dátum: 2004. december 5. Személyes élményem: a referendum másnapján a román sajtós – másfél évtizedes ismeretség után is legtöbb köszönő viszonyig jutottunk –, akivel az utcán összefutottam, együtt érzően, szinte sajnálkozva szorította meg a kezem. Most már valóban bozgorrá váltál – jegyezte meg. Ilyen lelket maró szégyent, tehetetlenséggel vegyes dühöt azóta sem éreztem. Nem voltam ezzel egyedül.

Mindenesetre elgondolkodtató, komoly következtetéseket megelőlegező a tény, hogy anno pusztán másfél millió magyar állampolgár került, aki nem tagadta meg a határon túlra szakadt nemzettársait. Másként nem értelmezhető, hogy alig több, mint másfél milliónyian szavaztak igennel a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó kérdésre.

A magyarországi posztkommunista, globalista liberált baloldal akkor kimutatta foga fehérjét, bebizonyította, hogy tesz a határon túl rekedt magyarokra. Azokra, akiket eszmetársaik, a kunbélák, a szamuelik, a károlyik végtelen politikai idiotizmusuk, vagy „csak” gazemberségük folytán, de oda dobtak a Párizs környékén kiókumlált „békeszerződések” nyomán létrehozott utódállamoknak.

Számomra azóta egy dolog biztos: soha, semmilyen körülmények között, sem szavazatommal, sem másként őket, esetleg eszmetársaikat nem támogathatom.

És hogy söpörjek a magunk erdélyi portáján is: ne feledjük, voltak a gyurcsányi propagandának erdélyi támogatói, haszonélvezői is. Közülük sokan ma is kizárólag a magyarországi balliberális oldallal ápolnak mindenféle kapcsolatokat. Vannak számosan olyanok is, akik egyszerűen képmutatók, akik az első adandó alkalommal maguk is kimutatják majd foguk fehérjét… Kíváncsi lennék, közülük hányan vették fel azóta a magyar állampolgárságot?