A borbolyizmusról

A szemészeti osztályon bekövetkezett endoftalmitisz-fertőzés – baktériumok vagy gombák által okozott gyulladás – következtében három páciens fél szemére megvakult a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban. A súlyos fertőzés összesen tizennégy betegnél alakult ki. A kórházmenedzser a következőképpen számolt be az esetről: „Mind a 14 beteg elhagyta a kórházat, három páciens esetében pedig súlyos következményekkel járt a fertőzés, ők elveszítették egyik szemükre a látásukat”. Újságírói kérdésre válaszolva a kórházvezető kijelentette: bár súlyos esetről van szó, a történtek miatt nem merült fel a vezetőség tagjainak lemondása. Minderről pénteken szamoltak be a kórház illetékesei, akik egy nappal korábban még ködösíteni próbáltak az ügyben. Ebben a szellemben nyilatkozott Borboly Csaba megyei tanácselnök – mint a kórházat fenntartó intézmény vezetője – is, aki – mosván kezeit – elmondta: ő is péntek reggel szerzett tudomást a súlyos következményekről. „Nem voltam tájékoztatva, hogy mi történt. Volt egy közlemény, azt elolvasás nélkül leokéztam. Sajnálom, hogy nem volt megfelelő módon ennek az ügynek a kommunikációja végigvezetve. Azonnal kellett volna tájékoztatni a közvéleményt, de én nem kaptam értesítést arról, hogy baj lenne” – mondta , majd így folytatta: „Nem a kórház egészére jellemző hiba történt. Sajnos súlyosabban távozott három beteg annál, mint ahogy bejött az intézménybe”. Hogy a pórul járt páciensek esetleges anyagi kártérítésre számíthatnak-e, arról Borboly nem tudott konkrétumokat mondani. Talán nem is akart. Mit akarhatott akkor tuljadonképpen? Mármint Borboly. Nyilvánvalóan kommunikálni. Mit is akart kommunikálni? Hát azt, hogy a súlyos, maradandó egészségkárosulással járó hiba ellenére – figyelem! –: „Kórházunk nagyon jól teljesít, a kórházban dolgozók jól teljesítenek. Nem a kórház egészére jellemző hiba történt; van egy apró valami, egy tüske: súlyosabban ment el három ember, mint ahogy bejött. Mondta mindezt az a Borboly, aki a kórházfenntartó legfőbb megyei intézmény első embereként – az elemi logika szerint – felelősséggel tartozik, tartozna az alárendeltsége alá tartozó kórházért. Még akkor is, ha „kórházunk nagyon jól teljesít, a kórházban dolgozók jól teljesítenek”. De nem, Borboly csak akkor jelentkezik, ha valahol valami sikert lehet elkönyvelni, a babérokat és a dicsőséget learatni. Esett már meg velünk hasonló, példaként csak egyet említek: a marosvásárhelyi jégpálya, amelyet, különböző alkalmakkor, már többször felavattak – szalagvágással, pezsgőzéssel, politikusi szájöblögetéssel stb. –, hogy a mai napig ne vehessék használatba azok, akikre a működtetésük tartozna. Hogy a lakosságról most szót se ejtsek. A címben borbolyizmusnak neveztem a jelenséget, amikor a magát mindenhatónak, tévedhetetlennek tartó vezető politikus előszeretettel lubickol a neki kiszolgáltatott sajtó és a közösségi média által teremtett talmi népszerűségben, de amikor – mint a csíkszeredai történet esetében – vállalnia kellene valamiért a felelősséget, akkor hárít… Átlátszó és hazug módon. Borboly csak egy van – mondhatná bárki. A borbolyizmus viszont él és virul Erdély-szerte. A már klasszikusnak számító megállapítás alapján ki merem mondani: következmények nélküli társadalom az erdélyi magyar is…