Két úr szolgája

Beismerem: engem ez alkalommal teljesen meglepett Kelemen Hunor, hisz – a bukaresti sajtóértesülések szerint – nem volt hajlandó módosítani az Orbán Viktor egyesek által rasszistának bélyegzett tusványosi beszédével kapcsolatos korábbi álláspontját. Azaz nem volt hajlandó magyarázkodni és elhatárolódni a magyar kormányfőtől. Annak ellenére sem, hogy Iohannis államelnök, valamint Ciuca kormányfő, illetve az RMDSZ koalíciós társai ezt kifejezetten elvárták tőle. Ellenkező esetben a liberálisok (PNL) az RMDSZ-nek a kormánykoalícióból való kiebrudálását szorgalmazták. Erre azonban nem került sor, mivel a szociáldemokraták (PSD) – bár korábban maguk is magyarázatot követeltek – egyelőre ragaszkodnak a tulipánosokhoz. Mint említettem: elégedettséggel nyugtáztam Kelemen kiállását Orbán Viktor mellett, de azért nem tagadhatom el, hogy hiányérzetem van. Mégpedig azért, mert hiányolom a Markó Béla korábbi kijelentésetől való elhatárolódást, aki a Krónika című erdélyi napilapnak nyilatkozva a következőket mondta: „Kritizálom a Nyugat-ellenes retorikája, az EU elleni támadásai, az uniós döntések állandó megkérdőjelezése, populizmusa miatt, de nem láttam, hogy revizionista nyilatkozatokat tett volna vagy a revizionizmus jeleit mutatta volna.” Sőt, azt is hozzátette, hogy szerinte Kelemen „nem akarta kritizálni Orbán Viktort, de nem hiszi, hogy egyetértene az elszigetelődés ideológiájával”. A fentiek miatt nem tartom egyértelműnek Kelemen kiállását. Úgy vélem, összeegyeztethetetlen, következésképpen nem fér meg egymás mellett Orbán és Markó, illetve a nemzeti érdekeket védő keresztény-konzervatív értékrend és a globalista érdekeket kiszolgáló progresszív gondolkodás, politika. Kelemennek pedig, ha hiteles politikussá szeretne válni, akkor választania kell: vagy-vagy. „Mert senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak. Hiszen vagy gyűlöli az egyiket, és a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti” – áll Máté evangéliumában.