Pesti Srácok

Rettegj, Orbán!

Rettegj, Orbán!

Bekövetkezett az elkerülhetetlen: Orbán Viktort, egy liberális román törvényhozó beadványa nyomán, beidézték a retteget Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz. Igen, jól látták/olvasták: az említett gittegylet vagy mi maga elé rendelte a magyar miniszterelnököt tusványosi „rasszista” és „idegengyűlölő” kijelentései miatt.

Csak úgy mellékesen: az említett hivatal vezetője az RMDSZ által jelölt és támogatott Asztalos Csaba, aki korábban azzal dicsekedett a román sajtóban, hogy vezetése alatt a liberális soros-hivatal (vagy sóhivatal?) már magyarokat is elítélt. Nyilván diszkrimináció miatt. Mindezt annak bizonyítékaként, hogy az említettek olyan elszántsággel, no meg nyílt társadalmi elkötelezettséggel rágják az égbe törő diszkrimináció fájának gyökereit, mint abban a bizonyos egyletben a gittet. Ide tartozik még, hogy a fényes tekintetű Asztalos július végén még azt állította, hogy nincs jogalap a vizsgálatra, bár – tette hozzá – maga is feljelenetette volna Orbán Viktort.

„Az igazgatótanács tagjaként én magam kezdeményeztem volna, hogy a testület saját hatáskörben indítson eljárást, ha nem lenne az immunitás”–

vélekedett Asztalos. Nem tudom, ki hogyan értelmezi, de számomra ez mintha megbízói előtti mentegetőzésként hatna. Aztán, mint valami mentőöv, érkezett a liberális törvényhozó, aki megmentette Asztalost, s maga jelentett fel Orbán Vikort. Érvelése szerint

„a magyar kormányfő diplomáciai mentessége nem érvényes olyan kijelentések esetén, amelyek a büntetőjog hatálya alá esnek, az immunitás csak hivatalos látogatás esetében lenne érvényes, Orbán azonban magánlátogatás keretében járt Tusványoson”.

Ez bizony egyenes beszéd, egyenesen nevetséges. Nem kevésbé az Asztalos által az eljárás menetét illetően kifejtett vélemény is: „Még nem találkoztunk ilyen esettel. Úgy gondolom, hogy az idézést Magyarország hivatalos bukaresti képviseletén, vagyis a nagykövetségen keresztül lehet megtenni” – mondta. „Az ODT-nek törvényes kötelessége foglalkozni a panasszal – folytatta –, ennek részeként pedig kötelezően beidézik a feleket”. Nagy a gyanúm, hogy a szereptévesztés – orvosilag is súlyos – esetével van itt dolgunk. El tudják képzelni, amint Orbán Viktor rettegve megjelenik a fényes tekintetű tanácstagok színe előtt, s magyarázni próbálja szavait? Bevallom: nekem sehogy sem sikerül…

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.