Túléljük ezt is…
A román nemzeti ünnep közeledtével – ahogyan az lenni szokott – újra színre léptek azok, akik mindig kaphatók arra, hogy tevőleges szerepet vállaljanak a román-magyar ellentétek kiélezésében. Régi és ismert foglalatosságuk ez nékik. Tagadhatatlan, a magyargyűlölet a román társadalom széles rétegeinek legfőbb jellemzője: pontosan nem is tudják, miért, de gyanakvóan tekintenek mindenre, zsigerből elutasítanak mindent, ami magyar. Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy közéleti és egyéb ügyekben megszólaló román emberek – politológusok, újságírók, stb. –, akiknek véleményére adunk, amint magyarokkal kapcsolatos téma kerül szóba, nyomban fröcsögő sovinizmusra váltanak. Miért van ez így? Talán a lélekbúvárok szolgálhatnak megfelelő magyarázattal rá… Hajlok arra, hogy osszam azok véleményét, akik abban látják ennek legfőbb okát, hogy bizony nem ugyanazokat a könyveket olvastuk. Vagy inkább nem olvastuk… És főleg: történelmi ismereteinket – feltéve, ha egyáltalán vannak – nem ugyanazokból a forrásokból merítettük. Ami természetes, amiként az eltérő nézőpontok is, ahonnan az eseményeket szemléljük… Lásd: Trianon. Egy biztos, a szükséges tudás hiányában bárki kiszolgáltatottá válik a különböző manipulációs kísérletekkel szemben. A hiányos történelmi ismeretekről szóltam az imént, íme, mit tartalmaz a román nemzeti ünneppé avanzsált 1918. december 1-jei eseményen felovasott Gyulafehérvári Nyilatkozat, amelyre oly gyakran hivatkoznak a nagyromán eszme hívei, de amelyet igen kevesen ismernek. A dokumentumban az áll, hogy a román nemzetgyűlés a bekebelezett területeknek ideiglenes autonómiát biztosít az általános népszavazással választott alkotmányozó testület összegyűléséig, továbbá kijelenti: teljes nemzeti szabadság jár az összes együtt élő népnek; minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által; a lakosok számának arányában minden népet képviseleti jog illet meg a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben. Emellett kijelenti, hogy egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság biztosítandó az állam minden felekezetének, továbbá teljes sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadság. Mi valósult meg mindebből? Hát nem sok… Ha pedig a be nem tartott ígéretekkel szembesítik őket, máris kitör a botrány, azonnal vádak özöne fogalmazódik meg: a magyarok lábbal tiporják Románia történelmét, a románok méltóságát. Eközben a jobb érzésű román ember csendben meghúzódik, lapul, nehogy színvallásra kényszerüljön. Azt kevesek vállalják, azért megbélyegzés, kiközösítés jár. Hogy mást ne mondjak…
