Pesti Srácok

Az angol gyep titkáról és egybekről, de főleg ez utóbbiakról

Az angol gyep titkáról és egybekről, de főleg ez utóbbiakról

Lassan két hete, hogy az EU illetékes döntéshozói újfent keresztbe tettek Romániának, azaz megkadályozták a schengeni övezethez való csatlakozását. A „hóhér” szerepét – a polkorrekt munkamegosztás dícséretére – ezúttal Ausztria látta el, korábban mások. Nagy volt a felháborodás Bukarestben, elsősorban a média által feltüzelt közvélemény ítélte el Ausztria ellenséges lépését. A román diplomácia reakciója – bár a román nagykövetet visszarendelték – azonban túl lagymatagnak bizonyult, érezhetően a társadalmi felháborodás váltotta ki inkább, mintsem a meggyőződés. Azóta tombol az osztrákellenes hisztéria, a kancellár mellett, elsősorban az országban működő osztrák érdekeltségű vállalatok, bankok kerültek célkeresztbe. Közülük is elsősorban az OMV számít a legfőbb közellenségnek. Köztudomású: a privatizáció során az OMV tette rá a kezét – nyilván az akkori román kormány közreműködésével – a román kőolajipari óriásvállalatra, a Petromra. Az említett óriáscég fontos szerepet játszott – az OMV révén játszik ma is – a romániai hatalmi viszonyok alakulásában. Adrian Năstase egykori szocialista kormányfő mondta volt: aki a Petromot ellenőrzi, az ellenőrzi Romániát is. Mindenesetre a média már az OMV államosítását követeli, e célból aláírásgyűjtést is kezdeményeztek. Majd meglátjuk, hova fut ki az egész. Mindenesetre a román politikusok felelőssége szinte fel sem merül… Közben Iohannis mérsékelni próbálta a habzó hisztériát, kijelentvén, hogy a román állami intézmények nem szándékoznak bojkottálni osztrák tulajdonú vállalatokat. Ezzel szemben megteszik ezt román állami tulajdonban lévő vállalatok vezetői, akik a Raiffeisen, illetve az Erste BCR bankokban vezetett számláikat más, főleg román tulajdonú pénzintézetekbe helyezték át. Közben naponta hallani osztrákellenes kirohanásokat, amelyek által a románok – közemberek, politikusok – többnyire a rendszerváltás után szerzett frusztrációiknak engednek szabad teret. A minden jóízlést nélkülöző, ordenáré megnyilvánulásokról most szót se ejtsünk. Ismerős a mondás a híresen gyönyörű angol gyep titkáról: semmi rendkívüli, csak naponta kell nyírni és öntözni – úgy ötszáz évig. Ezt juttathatja eszünkbe a hirtelen román felhorgadás, önérzeteskedés, amely igencsak hiteltelennek tűnik… Miért? Mert éppen az hiányzik belőle, ami az angol gyepet olyan csodálatossá teszi: az ötszáz esztendő kitartása, a rendszeres ápolás, öntözés, nyírás… Más szóval a természetté vált szokás… Ezért aztán, mivel a semmiből bukkant elő, valószínűleg oda is süllyed vissza.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még