Elqúrták

Tegnap történt, hogy az európai uniós tagállamok belügyminiszteri tanácsa jóváhagyta Horvátország csatlakozását a schengeni övezethez, elutasította viszont Bulgária és Románia csatlakozását. Igen felcsigázott hangulatban várták a döntést országszerte, a politikum és a média egyaránt különös figyelmet szentelt az eseménynek. Az izgalmat csak fokozta a döntést belengő bizonytalanság, amit Ausztria várható – előre bejelentett – vétója váltott ki, s amelytől az utolsó száz méteren kétségbeesetten igyekeztek eltéríteni a sógorokat. Mindhiába, az osztrákok hajlíthatatlanok maradtak, pedig megpróbáltak mindent a románok: kértek, követeltek, fenyegetőztek, stb. A döntés nyilvánosságra hozatala után, amint az előrelátható volt, elszabadultak az indulatok, azóta is folyik az egymásra mutogatás, a vádaskodás a koalíción belül: úgy tűnik, senki sem hajlandó magára vállalni a felelősséget a történtekért. Ahogy mondani szokás: szarnak, kárnak nincs gazdája… Bukarestben sem. Inkább Bécsre kennek mindent, mintha a román diplomáciának semmi köze nem lenne az egészhez. Hát, ha jól meggondoljuk, nem is volt. Mármint köze. Találóan jegyezte meg az egyik neves román újságíró, hogy a külügyminisztériumot az elnöki hivatal appendixeként működködtetik… Azóta nem is beszélhetünk román diplomáciáról. Alighogy megszületett a döntés, politikusok, a média megmondóemberei, vállalkozók sora azonnal kemény szavakkal illették Ausztriát, különösen Neuhammer kancellárt, akit egyesek fasiszta jellegű megnyilvánulásokkal vádolták. Voltak forrófejűek – kormánypárti politikusok is –, akik egyenesen Ausztria, osztrák vállalatok – van belőlük bőven: OMV, bankok (Raiffeisen, Erste, stb., fafeldolgozók (Schwweighofer Holzindustrie, jelenleg HS Timber Production), ingatlanfejlesztők (Immofinanz ) – elleni bojkottra szólították a románokat. Még véletlenül sem vetődött fel bennük annak gondolata, hogy esetleg önvizsgálatot tartsanak: talán ők hibáztak, s ha így van, akkor kit, hol, miben terhel a felelősség… Nem, ehelyett indulatos, ha nem is teljesen alaptalan, de lényegében sehova sem vezető vádaskodásba kezdtek az osztrákok ellen, amelyben odáig eljutottak, hogy Putyin kiszolgálóinak nevezték az osztrák kormány tagjait, elsősorban Neuhammer kancellárt. Kötelességének érezte megszólalni Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. Mit mondhatott a román kormány miniszterelnök-helyetteseként? Azon túl, hogy a kormányéval egybevágó álláspontra helyezkedett, nem sokat. Bár annyi is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Bukarest iránti hűségnyilatkozatként értelmezhető legyen. Amit el is várnak Bukarestben egy magát magyarnak mondó politikustól…

Ui. Hogy mi állhatott valójában az osztrák vétó mögött, arról talán a fekete-tengeri Neptun Deep gázmező körüli kötélhúzás árulkodhat, amelyet fele-fele arányban közösen birtokol az OMV és a román állam, s amelybből évente 10 milliárd köbméter gáz kitermelését remélik.