Láttunk mi már karón varjút
A jelek szerint jótékény hatással volt a román diplomáciára a schengeni övezethez való sikertelen csatlakozási kísérlet nyomán kipattant társadalmi elégedetlenség, az országban működő osztrák cégek elleni bojkottban kicsúcsosodó össznépi felhorgadás. Igaz, a társadalom öntudatosabb, következésképpen tájékozottabb egyedeivel ellentétben, a megszólalók zöme – főleg politikusok – odáig sehogy sem akar eljutni, hogy ne csak az ország kifosztóit – ez esetben az osztrákokat – bélyegezzék meg hetediziglen, hanem azokat a román politikusokat is, akik – természetesen busás jutalék ellenében – mindezt lehetővé tették. Hogy esetleg felelősségre is vonják, az jelen körülmények között elképzelhetetlen. Ilyen-olyan fórumokon néha-néha szóvá tették/teszik, hogy a román kormányzat, diplomácia számára szinte nem léteznek a határokon kívül élő román nemzeti közösségek, legalábbis a bukaresti illetékesek alig foglalkoznak velük. Viszont mélyen sértve érzik magukat, ha más állam tesz valamit a Románia területén élő kisebbségeiért, különösképpen, ha Magyarországról van szó. A magyarországi románok kizárólag akkor jutnak eszükbe, ha a magyar kormány az erdélyi magyarság érdekében lép valamit. Ilyenkor rögtön méltatlankodnak egy sort, hogy mit akarnak a magyarok, mit követelőznek, hisz a magyarországi románoknak nincs sem parlamenti képviseletük, sem egyetemük, hát még autonómiájuk. Egyébként is – állnak elő a farbával – Romániában a nemzeti kisebbségek helyzete példaértékűen megoldott… A vázolt körülmények között valóban meglepetésként hat a román külügynek a nemzeti kisebbségek életét rendkívüli módon megnehezítő, az anyanyelvhasználati jogokat korlátozó, a nemzetiségek nyelvén folyó oktatást ellehetetlenítő új ukrán kisebségi törvényt kifogásoló állásfoglalása. A határozott hangvételű közlemény – ez előzmények ismeretében – amennyire váratlanul, előzmények nélkül, már-már a semmiből bukkant fel, annyira nem illeszkedik a román diplomácia hagyományai közé. Amely köztudomásúlag minden román nemzeti törekvést, célt kizárólag valamely külföldi, éppen erősnek számító hatalom árnyékából, annak támaszát élvezve próbál elérni. Éppen ezért nem árt illő körültekintéssel, sőt, akár kétellyel fogadni a román diplomácia mostani feltételezett „megemberesedését”. Nem másért, de láttunk mi már karón varjút…
