Pesti Srácok

Láttunk mi már karón varjút

Láttunk mi már karón varjút

A jelek szerint jótékény hatással volt a román diplomáciára a schengeni övezethez való sikertelen csatlakozási kísérlet nyomán kipattant társadalmi elégedetlenség, az országban működő osztrák cégek elleni bojkottban kicsúcsosodó össznépi felhorgadás. Igaz, a társadalom öntudatosabb, következésképpen tájékozottabb egyedeivel ellentétben, a megszólalók zöme – főleg politikusok – odáig sehogy sem akar eljutni, hogy ne csak az ország kifosztóit – ez esetben az osztrákokat – bélyegezzék meg hetediziglen, hanem azokat a román politikusokat is, akik – természetesen busás jutalék ellenében – mindezt lehetővé tették. Hogy esetleg felelősségre is vonják, az jelen körülmények között elképzelhetetlen. Ilyen-olyan fórumokon néha-néha szóvá tették/teszik, hogy a román kormányzat, diplomácia számára szinte nem léteznek a határokon kívül élő román nemzeti közösségek, legalábbis a bukaresti illetékesek alig foglalkoznak velük. Viszont mélyen sértve érzik magukat, ha más állam tesz valamit a Románia területén élő kisebbségeiért, különösképpen, ha Magyarországról van szó. A magyarországi románok kizárólag akkor jutnak eszükbe, ha a magyar kormány az erdélyi magyarság érdekében lép valamit. Ilyenkor rögtön méltatlankodnak egy sort, hogy mit akarnak a magyarok, mit követelőznek, hisz a magyarországi románoknak nincs sem parlamenti képviseletük, sem egyetemük, hát még autonómiájuk. Egyébként is – állnak elő a farbával – Romániában a nemzeti kisebbségek helyzete példaértékűen megoldott… A vázolt körülmények között valóban meglepetésként hat a román külügynek a nemzeti kisebbségek életét rendkívüli módon megnehezítő, az anyanyelvhasználati jogokat korlátozó, a nemzetiségek nyelvén folyó oktatást ellehetetlenítő új ukrán kisebségi törvényt kifogásoló állásfoglalása. A határozott hangvételű közlemény – ez előzmények ismeretében – amennyire váratlanul, előzmények nélkül, már-már a semmiből bukkant fel, annyira nem illeszkedik a román diplomácia hagyományai közé. Amely köztudomásúlag minden román nemzeti törekvést, célt kizárólag valamely külföldi, éppen erősnek számító hatalom árnyékából, annak támaszát élvezve próbál elérni. Éppen ezért nem árt illő körültekintéssel, sőt, akár kétellyel fogadni a román diplomácia mostani feltételezett „megemberesedését”. Nem másért, de láttunk mi már karón varjút…

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?