Pesti Srácok

Szlovákiai választások: Holnap is felkel a nap

Szlovákiai választások: Holnap is felkel a nap

Lezárultak a választások Szlovákiában, a nyilvánosságra hozott eredmények szerint a magyar párt ismét elbukott. Azaz nem sikerült teljesítenie a parlamenti bejutáshoz szükséges feltételt, az 5 százalékos szavazatarányt. Pedig egyesek – főleg Budapesten – fokozott várakozással tekintettek a Szövetség szereplése elé, azt remélve, nem volt hiábavaló a nem kis igyekezettel, s hathatós anyaországi támogatással egy zászló alá összeterelni a töredezett felvidéki magyar politikai erőket. A magyar kormánypártok vezetői, illetve a kormánytagok ezúttal nem ragadtatták magukat olyan nyílt fenyegetéssel is felérő kijelentésekre, hogy „nemzetáruló az, aki nem a magyar pártra szavaz”, mint tették azt a korábbi, 2016-os, illetve 2020-as romániai választások alkalmával. A nyilvánvaló bukta ellenére felelőtlenség lenne világvége hangulatot kelteni. Pedig megtapasztalhattuk, sokan hajlamosak erre… Igaz, többnyire a választás előtt riogatnak előszeretettel, ami még érthető is lenne. Annak ellenére, hogy olykor már-már visszataszító, hogy ne mondjam: hányingerkeltő, amikor a választóikra egyébként magasról tevő politikusok a hatalommal járó mindenféle személyes előnyökért a voksainkat kérik/koldulják. Gyakran az érzelmi zsarolás fogalmát kimerítő módon. Ismerős a riogatás: „mind meghalunk, ha nem jutunk be a parlamentbe”, továbbá: „legyünk ott, ahol a ránk vonatkozó döntések születnek”, és végül: „ne döntsenek nélkülünk”… Hát nem, nem halunk meg, legfennebb a politikusoknak kell majd lemondaniuk a parlamenti mandátummal, a hatalommal, s az azzal járó kapcsolati tőkével járó mindenféle, különösen anyagilag jól hasznosítható előnyökről. Mert többnyire erről van szó, s nem az érintett kisebbségi magyar közösség sorsának alakulásáról. A szabályt erősítő ritka kivételt leszámítva, a kutyát sem érdeklik a közösségi érdekek, a politikusokat a legkevésbé. Az meg legfennebb a kampányok idején pufogtatott bombasztikus kijelentések sorába helyezhető, hogy aszongya – mármint Forró Krisztián, a Szövetség elnöke – „a magyarság megmaradása szempontjából létfontosságú a szombati – azaz tegtnapi – szavazás”. Hallottunk már hasonlókat Erdélyben is, aztán maradt minden a régiben: a politikusok a következő választási kampány kezdetéig tették, amit mindig: elvtelen módon követték saját érdekeiket, a szavazópolgárok meg… Nos, a szavazópolgárok sorsa senkit sem érdekelt… A politikusokat aztán végképp nem. Következésképpen azt kell mondanom: a politikum lehet, hogy kudarcként éli meg most a bukást, de a választópolgár számára nem jelent akkora tragédiát, mint ahogyan előbbiek vizionálták. Felvidéki honfitársaimnak vigasztalásul – ha egyáltalán szükségük lenne ilyesmire – csak annyit: a Fidesz által egyértelműen megtámogatott erdélyi magyar párt – az RMDSZ-re gondolok, mire másra – hiába jut be rendre a román törvényhozásba, mégsem képes az erdélyi magyarság számára létfontosságú ügyekben – autonómia, állami magyar tannyelvű egyetem, államosított javak restitúciója, gazdaságfejlesztés stb. – előrehaladást elérni. És még valami: igazán szomorú az lenne, ha az utódállamokbeli magyar nemzeti közösségek sorsa kizárólag egy-egy párt parlamenti jelenlétén állna vagy bukna…

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.