A nagyszámú sérülést és több áldozat halálát a környéket elöntő maró lúgos folyadék okozta – állítja a GreenPeace a vörösiszap katasztrófával kapcsolatban. Miközben a védelem a helyi lakosok és vezetők felelősségét firtatja, a zöld szervezet arra próbálja felhívni a döntéshozók figyelmét, az egymillió köbméter maró hatású zagy, amely a környékre zúdult, megkerülhetetlen tény. Márcsak azért is, mert elvileg a lúgos vizet a kezelőcég rendszeresen lecsapolta és ártalmatlanította, így kapott ugyanis engedélyt. Elvileg.
A 2010-es kolontári vörösiszap-katasztrófát megelőzően a MAL Zrt. számítások szerint közel 1 millió köbméternyi, veszélyes anyagnak számító folyékony lúgot tárolt a balesetet okozó X. kazettában – írja a GreenPeace közleményében. Mint fogalmaznak, a nagyszámú sérülést és több áldozat halálát a környéket elöntő maró, lúgos folyadék okozta, pedig a cég számára előírás volt a víz- és lúgtartalom csökkentésével járó technológia alkalmazása, és az engedélye nem veszélyes hulladék tárolására szólt. A vörösiszap-per másodfokú eljárása során a védelem ugyanakkor továbbra is kitart amellett, a katasztrófát talajtörés okozta, és a helyi vezetők felkészületlenségét hangsúlyozza.
Akkor mit keresett ott egymillió köbméternyi folyékony lúg?
Felidézik, 2006-ban a MAL Zrt. egységes környezethasználati engedélyt kapott (10897/05), amelyben a X. kazetta „nem veszélyeshulladék-tárolóként” lett besorolva, a Környezetvédelmi felügyelőség ugyanis egy szakvélemény alapján elfogadta, hogy a tárolt hulladék nem veszélyes hulladék, mert a vörösiszap és annak lúgossága „fiziko-kémiai mutatóit tekintve távol esik azoktól a mutatóktól, melyek egy veszélyes mintát jellemeznek.” A szakvélemény leírja, hogy az iszapokat „nátron- és víztartalom csökkentés” után kell tárolni. Az engedély szerint a vörösiszap mellett a nátronlúg semlegesítése után keletkezett szennyvíziszap kerülhet a tározóra. A szakvéleményben és a Környezetvédelmi Felügyelőség vonatkozó dokumentumában is szerepel, hogy a lúgot visszanyerik a tározóból. Ehhez képest a katasztrófa idején közel egymillió köbméter folyékony lúg volt a tározón, és a minták lúgossága két nagyságrenddel (legalább százszorosan) haladta meg a veszélyességi értéket. Az alacsony nedvességtartalmú vörösiszap tárolására engedéllyel rendelkező tározóban tehát nagy mennyiségű folyadékot és lúgot is tároltak.
Amennyiben a tározóban csak szilárd halmazállapotú anyag lett volna, a maró vörös ár nem hömpölyöghetett volna két méter magasan, kilométereken át, tíz ember halálát és sok tízmilliárdos kárt okozva
– hangsúlyozta Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője.
A védelem a helyiek felelősségére koncentrál
Emlékezetes, január 23-án kezdte meg a másodfokú eljárást a Győri Ítélőtábla a vörösiszap katasztrófa ügyében. Az elsőfokú döntésben a Veszprémi Törvényszék bírói tanácsa korábban az összes vádlottat felmentette a büntetőjogi felelősség alól. Az ügyészség első fokon bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért nyújtott be fellebbezést, a másodfokon eljáró ügyészség eljárási hibákra, helytelen ítéleti tényállásra hivatkozva új első fokú tárgyalást indítványozott.
A másodrendű vádlott, Deák József védője a másodfokú eljárás során megdöbbentőnek és bántóan kimunkálatlannak nevezte a Győri Fellebbviteli Főügyészség fellebezését, hozzátéve, nem az elsőfokú ítélet megalapozatlan, hanem a vádhatóság fellebbezése alaptalan. A védőbeszéd kitért a katasztrófavédelmi tervre, és a települések, települési vezetők személyes felelősségére, mivel a cselekvési láncolatnak csupán az utolsó pontja a hatóságok riasztása. A Pál Helga védőügyvéd szerint, ha a települések vezetői a védelmi terveik szerint cselekedtek volna, az enyhíthette volna a katasztrófa eredményét. Pál Helga arról is beszélt, hogy a kazetta túl volt töltve, több folyadék volt rajta a megengedettnél, mivel a tározó tetején a maximális vízmennyiség a dokumentációkban, engedélyekben nem volt meghatározva. Hozzátette, szintén tévhit a tározó szerkezeti hibája, mert a katasztrófát talajtörés eredményezte, aminek semmilyen előjele nem volt.
Nem csapolták le, nem ártalmatlanították
Portálunk a közlemény és a védelem érvei kapcsán megkereste Simon Gergelyt, a GreenPeace regionális vegyianyag-szakértőjét, aki hangsúlyozta: alapvetően problémás, hogy már az elsőfokú ítélet is azt bizonygatta, nem a tározó gondatlan üzemeltetése, hanem talajtörés okozta a katasztrófát. Véleménye szerint teljesen mindegy, mi váltotta ki a katasztrófát, ha az a kérdés megválaszolatlan marad, mit keresett a tározóban 1 millió köbméter erősen lúgos, folyékony zagy. Hozzátette, a szakértői vélemények és engedélyek is többször hivatkoznak arra, a területen tárolt anyag úgy kaphatott nem veszélyes hulladék-besorolást, ha a tulajdonos folyamatosan gondoskodik arról, hogy a lúgos vizet lecsapolják és ártalmatlanítják.
Hogyan akarták befüvesíteni?
A védőügyvéd állításával kapcsolatban, miszerint tévhit, hogy a kazetta túl volt töltve, mivel a tározó a maximális vízmennyisége a dokumentációkban, engedélyekben nem volt meghatározva, Simon Gergely elmondta, igaz, hogy ilyen jellegű szabályozás nem volt meghatározva. A szakértő ugyanakkor visszautalt korábbi állítására, hogy a tárolóban lévő 1 millió köbméternyi anyag pH-ja 13,5 felett volt, ami 100-szor lúgosabb volt, mint amikortól veszélyesnek számít egy anyag. Hozzátette, feltehetően nem csapolták le és nem semlegesítették az erősen maró anyagot, és ez annak köszönhető, hogy a szakértői vélemények és az ez alapján született engedélyek is homályosan, vagy legalábbis szakmailag pontatlanul voltak kiállítva, nem pontosan definiálva a tárolás szabályait. A szakértő ismételten hangsúlyozta, a maximális vízmennyiség ugyan nem volt előírva, de a terület folyamatos lecsapolása és a lúg ártalmatlanítása viszont igen. Mivel ez nem történt meg, a később kiömlő, súlyosan maró hatású zagyot igen nagy bátorság nem veszélyes anyagnak nevezni. Azaz jogosan merül fel a kérdés, hogy a tározó mennyire az előírásoknak megfelelően üzemelt. A szakértő arról is beszélt, a tározó bezárását követően annak felszínét úgy alakították volna ki, hogy azon sétálni lehetett volna, sőt a terület növényekkel való beültetése is elő volt írva. Simon Gergely szerint alapvető kérdéseket vet föl a tározó kezelésével kapcsolatban, hogy ez hogyan valósult volna meg, mikor a katasztrófa előtt körülebelül 1 millió köbméter maró hatású zagy ömlött a környékbeli településekre.
Megkerülhetetlen az 1 millió köbméternyi lúg
Portálunk kérdésére, a GreenPeace bejelentése hogyan befolyásolhatja a másodfokú eljárást, Simon Gergely elmondta, kívülről csak annyi lehetőségük van, hogy a média nyilvánosságát felhasználva felhívják az illetékesek, az ügyészség, a bíróság és a szakértők figyelmét a jelzett visszásságokra. Hozzátette, az egymillió köbméter súlyosan maró hatású anyag ténye véleménye szerint megkerülhetetlen az eljárás során, különösen az emberi felelősség szempontjából. Hozzátette, a probléma felvetésével a hatóságok figyelmét is szeretnék felhívni a szabályozatlanságból adódó problémákra.
Abszurd a helyieket hibáztatni
A védőügyvéd a helyi vezetők felkészületlenségét firtató állításaival kapcsolatban Simon Gergely elmondta, abszurd felvetés a polgármesterek és a helyiek felelősségét hangsúlyozni, hiszen az előzetes vészhelyzeti forgatókönyv szerint maximum 400 ezer köbméternyi anyag ömölhetett volna ki a tározóból. Ez el sem érte volna a településeket, pusztán egy kisebb kifröccsenés lett volna az 1 millió köbméterhez képest. A védőügyvéd állítása ismételten fölveti a kérdést, az engedélyek és a szakértői vélemény szerint nem lehetett volna a megengedettnél 100-szorta lúgosabb kémhatású anyag a tározóban, hiszen azt elvileg le kellett volna csapolnia és semlegesítenie kellett volna tározó kezelőjének, mert ilyen feltételek mellett kapott engedélyt a vörösiszap tárolására.
A Mal Zrt. Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház pedig lakhatatlanná vált. A 2012. szeptember 24-én kezdődött per vádirata szerint a 15 vádlott közül a cégvezetőt, a műszaki szolgáltatási igazgatót, a labor- és környezetvédelmi vezetőt, valamint a hidrátgyártás üzemvezetőjét halált előidéző gondatlan közveszély okozás vétségével, különösen nagy kárt okozó közveszély okozás bűntettével, gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás vétségével, annak minősített esetével, valamint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértésének bűntettével vádolták meg. További 7 vádlott esetében közveszély előidézése, 9 vádlott esetében a bekövetkezett közveszély elhárításának akadályozása, 5 vádlott ügyében pedig környezet- és természetkárosítás miatt módosította az ügyész a vádat.
Forrás: GreenPeace/MTI/PestiSrácok.hu; fotó: vorosiszap.info
Facebook
Twitter
YouTube
RSS