Az Európai Unió a jog és a demokrácia hazája – ezzel próbálják beetetni az itt élő embereket, de egy Tavares-jelentésen, egy Sargentini-jelentésen és számtalan packázáson túl már egyre naivabbnak kell lenni ahhoz, hogy elhiggyük ezt. Ha pedig olyan, hétköznapibb ügyekben is megkapirgáljuk a brüsszeli technokrata kaszt által felmázolt demokráciafestéket, mint a szlovák kárpótlás, akkor kiderül, hogy az Unió nagy ívből tesz a polgáraira, de még a saját jogszabályaira is. Csak a nagybefektetők jöjjenek, mozogjanak a sok pénzükkel – lehetőleg a brüsszeli politikusok körül. Valahogy így képzelik az EU-t ezek a vízfejű, bürokrata mozgó morálpénztárcák.
Az Európai Bizottság (EB) már a 2017 tavaszán beadott egyéni panaszra is elismerte, hogy európai jogot sért a szlovák kárpótlási törvény, de mint írta, nem akar eljárást indítani, mert még vizsgálja a jogsértés belső piacra gyakorolt hatását.
A 2003 őszén elfogadott, és 2004-től hatályba lépett szlovák kárpótlási törvény a szlovák állampolgárokra, illetve a Szlovákiában állandó lakcímmel rendelkezőkre szűkítette a jogosultak körét. Csak ők igényelhettek kártérítést az 1948. február 25., a kommunista hatalomátvétel után elkobzott földjük, illetve felmenőik földje után. A felelősségkerülést ott számították el a szlovák törvényalkotók, hogy 2004 végéig lehetett kárpótlást igényelni, csakhogy Szlovákia 2004. május 1-től az Európai Unió tagja, így nem alkalmazhatott volna ilyen jogszűkítést. Ebben a nyolchónapos időszakban tehát uniós alapelvet sértve diszkriminálták azokat, akik nem Szlovákiában élnek, állampolgárságuk sincs, de tőlük vagy felmenőiktől szintén földbirtokot koboztak el annak idején.
Az EB szerint, ha valaki vissza is kapja a földjét, abból nem lesz határon átnyúló befektetés, ami viszont a „tőke szabad mozgása” alapelv célja. Ezért azt javasolta az érintetteknek, hogy indítsanak pereket a szlovák bíróságok előtt. Ezt a választ is az egyéves határidőt szinte órára kitöltve, csak 2018 tavaszán küldte el a Bizottság a Kisebbségi Jogvédő Intézetnek (KJI). Annak ellenére húzták el a válaszadást, hogy ismerték az ügyet, hiszen Csáky Pál szlovákiai EP-képviselő már több beadványban támadta a szlovák kárpótlási törvényt. Az EB válaszában az is szerepelt, hogy nincs elég érintettje az ügynek, mire a KJI 1100 érintett aláírását juttatta el a Főméltóságú Bizottságnak, azóta pedig kétezerre nőtt a számuk. Érdekes ellentmondás, hogy a CEU ügyében, ahol egy befolyásos, ráadásul Junckerrel is puszipajtási viszonyt ápoló milliárdos érdekei forogtak kockán, néhány hét alatt eljárást indított a Bizottság, de ahol kétezer mezei európai polgárt diszkriminálnak, ott a háta közepére se kívánja az intézkedést, próbálja lerázni magáról, meg húzni az időt.
Nagy a barátság (fotó: Olivier Hoslet/AFP/Getty Images)
A szlovák bíróságok a kárpótlási ügyben érintett osztrák és belga állampolgárok egyéni keresetét is utasították már el az uniós jogot figyelmen kívül hagyva, miközben nem is küldték tovább az ügyeket a luxemburgi Európai Bíróságra. Márpedig az uniós jog alkalmazását csak akkor lehet kikerülni, ha a bíróság nem biztos annak módjában, ilyenkor viszont az Európai Bíróság felé kell továbbadni az ügyet. Az Európai Bizottságot azonban ez az újabb jogsértés sem zavarta, emiatt sem indított eljárást.
Nagybefektetői Unió
Itt is különös párhuzam adja magát. Amikor 2014-ben lejárt az új tagállamokban a termőföld vásárlására vonatkozó derogációs időszak, az érintett államok megszüntették a megkülönböztetést, de különböző arányosító intézkedésekkel (helyben lakás, birtokméret, stb.) szabályozták a földvásárlást. A tagállamoknak joguk van erre, mégis azonnal rájuk szállt az EB, történelmi és gazdasági indokokra hivatkozva.
Pedig ott senkit sem ért hátrányos megkülönböztetés, hacsak nem vesszük annak, hogy a régi tagállamok óriáscégei nem tudtak egyből korlátlanul bevásárolni az új tagállamok földjeiből, kihasználva az óriási tőkefölényüket.
Ha a régi tagállamok gazdasági érdekeit éri sérelem, akkor egyből mozdul Brüsszel, egyszerű állampolgárok érdekében viszont még általa elismert diszkrimináció és az uniós jog megsértése esetén sem. A Bizottság láthatóan sokkal jobban szereti a munkánál az ingyen lobbipénzt. Ezért még azt is bevállalja, hogy a hatáskörét túllépve, jogalkalmazó helyett politikai szereplővé lépett elő a befektetők és tőkeerős társaságok érdekében.
Persze mondhatjuk, hogy a tőke szabad mozgását a gazdaság szemszögéből vizsgálja, csakhogy sokat ismételgetett cél, hogy az Unió segítsen betartatni a magánemberek jogosultságait, és ezzel mozdítsa elő a demokratizálási folyamatot. Ezek szerint úgy képzelik a demokratizálást, hogy az egyszerű uniós polgárok kedvéért, akiknek gond egy pereskedés, nem indítanak eljárást, még akkor sem, ha súlyos jogsértés éri őket, és sokan vannak. A pereskedést sokkal könnyebben kivitelező nagybefektetők kedvéért viszont egyből felsorakozik az uniós bürokrata had, és hivatalból eljárást indítanak. Elvégre a bőkezűen lobbizó nagybefektetőt igazán érdemes megkímélni a fáradságtól és a költségektől.
A jogállamiságnál is fontosabbak a nagybefektetők jogai (fotó: MTI/Európai Parlament/Dominique Hommel)
A saját szabályaikat is simán megszegik
A Bizottság nemrégiben elküldött válasza még egy lapáttal rátesz az eddigiekre. A helyes hivatali magatartásról szóló kódex szerint az uniós intézményeknek a megszabott határidőn belül érdemi választ kell adniuk az állampolgároknak. Az első válaszra egy évük van az uniós szerveknek, hogy legyen idejük alaposan megismerni az ügyet, utána pedig a további kérdésekre 15 napos válaszadási határidejük van, hacsak nem merül fel valamilyen új érv vagy körülmény. A KJI tavasszal megcáfolta az EB válaszában írtakat, és a korábbi érvekre alapozva további kérdéseket tett fel júniusban.
A szuperdemokratikus Európai Bizottság naptárában csak nem bírt letelni a hosszú tizenöt nap, ezért a KJI felkereste az uniós ombudsmant.
Utóbbi válaszadásra kötelezte a Bizottságot, amely végül augusztusban beletörődött a tizenöt nap leteltébe, és válaszolni méltóztatott. Csupán az volt a dolog szépséghibája, hogy a válasz szerint megfontolandóak az érvek, tovább vizsgálják a kérdést, de valószínűleg nem indítanak kötelezettségszegési eljárást. Ezt bírták kiizzadni az érdemi válasz törvényi kötelezettsége alatt.
Csak a nyugati nagytőkének lehetnek történelmi érvei
Az érdemi válasz elmaradása miatt újabb kör következett az ombudsmannál, amire az EB (természetesen a saját tizenöt napos előírását ismét megszegve) azt válaszolta, hogy történelmi és gazdasági okokból nem indít eljárást, mert ez nem érinti a belső piacot. Megismételték, hogy tovább gondolkoznak a kérdésen, és majd értesítik a KJI-t a döntésről. Mint valami megalázó állásinterjún, úgy kommunikálnak az uniós polgárokkal. Nem beszélve arról, hogy kínosan kerülik a történelmi okokat, kivéve, ha arról van szó, hogy nyugati nagybefektetők felvásárolhassák a 2004 után csatlakozott tagállamok termőföldjeit. Olyankor valahogy hirtelen mégis roppant fontossá válnak a történelmi okok.
Mint Gyurcsány Ferenc a szakdolgozata bemutatását, úgy sunnyogja el a válaszadást az Európai Bizottság, amely öt éve ismeri a szóban forgó kérdést, de ennyi idő alatt sem sikerült rendes választ adnia rá. Talán ha az egyszerű halandó állampolgárok is úgy „olajoznák” az EU fogaskerekeit, ahogy a multik és a befektetőtársaságok…
Ha nem olajozzák némi lobbipénzzel az uniós szervek fogaskerekeit, akkor nehézkesen fordulnak (fotó: Reuters/Francois Lenoir)
A jog rugalmas, a lényeg, hogy a pénz susogjon
A szlovák kárpótlási ügy mellett a romániai kárpótlási visszaélések elleni fellépést is felkaroló Kisebbségi Jogvédő Intézet a történtek miatt most már egy egészen megalázó petícióval fordul napokon belül az Európai Bizottsághoz. Azt követelik, hogy az EB akkor is tartsa be az európai uniós jogot, ha egyszerű polgárokat érint, és nem tőkeerős befektetőket. A jövő évben a KJI segít elindítani az érintettek egyéni pereit is a szlovák és román bíróságokon, ha pedig ezúttal sem alkalmazzák az uniós jogot, akkor újabb jogsértéssel fordulnak majd az Európai Bizottsághoz. És akkor a Bizottság újra elkerülheti a válaszadást, egészen addig, amíg a magasról lesajnált európai polgárok nem választanak helyette egy olyan Bizottságot, amelyik nemcsak szövegel az emberekről meg a demokráciáról.
Vezető kép: MTI/AP/Geert Vanden Wijngaert
Facebook
Twitter
YouTube
RSS