Pesti Srácok

Olcsó Jánost a magyar válogatott kispadjára!

Olcsó Jánost a magyar válogatott kispadjára!

Elege van a méltánytalanságból a magyar edzőknek! Azok a szakemberek, akik oroszlánrészt vállaltak futballunk elképesztő mélyrepüléséből, szervezetet alapítottak, hogy megvédjék magukat. Kérdés, hogy mitől? Hogy már egyik élcsapatnál sem kérnek belőlük? A következő nagy terv az lehetne, ha tüntetést szerveznének, ahol maguknak követelnék a Fradi, a Videoton és a magyar válogatott irányítását. Olcsó Jánost mindenhova - jegyzet.

Egyértelmű, hogy a magyar futball edzői karának megújulásra képtelen, a változatást, tanulást, fejlődést elvből elutasító része – gondoljunk arra, amikor Sir Alex Ferguson továbbképzést tartott nálunk, de arra egyetlen ismertebb „mester” sem akart elmenni – az elmúlt években kiszorítva érzi magát. A labdarúgásba óriási támogatási összegek érkeznek, épülnek a stadionok, néha-néha már egy-egy igazán nívós légiós is feltűnik, de azt látjuk, hogy az első négy helyezett csapatnál kivétel nélkül külföldi az edző. A Videotonnál a norvég Berg, a Honvédnál az olasz Rossi, a Vasasnál a német Oenning, a Ferencvárosnál pedig sokat kritizált honfitársa, Doll. A legtöbb támadást Doll mellett a szövetségi kapitány Storck kapta, kapja, az a csoport – élükön Bognár Györggyel vagy Csank Jánossal – aki korábban a szakma „szembe köpésének” értékelte Dárdai Pál kinevezését, később váltott, s már a berlini edzőt visszasírva ócsárolja a németet. Így megy ez: még az "áruló", "germanofil magyar" is jobb a bratyizásra (Dárdaihoz hasonlóan) nem sok energiát fordító Storcknál.

Nem véletlenül emeltem ki Csankot és Bognárt. Előbbi sohasem tudja magáról lemosni az 1–12 szégyenét (ezt sikerült elérni a jugoszlávok elleni pótselejtezőben, fiatalkorom tragikus élménye), utóbbi pedig nem csupán sikertelen (nem tudnám most összeszámolni, hogy hány csapatot járt meg), de erkölcsileg is támadható. Finoman szólva. Bár a soproni sikkasztási ügyet végül megúszta közös megegyezéssel, nem ilyen példaképet állítanánk a labdarúgók felé. Csankra, de több más hasonló magyar "nagyágyúra" pedig jellemző az a történet, hogy amikor a Várszegi-féle MTK megkereste, akkor azt nyilatkozta: „János vagyok, de nem olcsó János.

Vagy valami ilyesmit. A sors végül igazságot szolgáltatott, bár hazai szinten jó edzőnek számított (számít), semmi sem indokolta azt a nagyképűséget, amivel beragyogta a magyar sajtót.

PestiSracok facebook image

A két magyar szakember azért is jutott eszembe, mert egyrészt ők hallatják leginkább a hangjukat – a többszörös bajnok Csank nyilván méltatlannak érzi, hogy esélye sincs mostanában elsőosztályú kispadra –, másrészt bekerültek a frissen alakult („nem leszünk gittegylet”) érdekvédelmi szövetségbe.

Bekerültek? Csank elnök lett, Bognár meg elnökségi tag... Abba a szervezetbe, amelynek ügyvezetője, Híres Gábor a múlt heti megalakuláson rögvest leszögezte:

„Nagyon fontos, hogy nem a külföldi edzők ellen vagyunk", de azért még hozzátette a következőket: – Egyszerűen azt szeretnénk, hogy méltányos kép alakuljon ki a helyzetünkről, és hogy egymást erősítve ne menjünk el szó nélkül a méltánytalan bírálatok mellett. Amikor például azt olvassuk, hogy élcsapataink külföldi mesterei mennyit tesznek hozzá a magyar futballhoz, ne legyen mellette az is, hogy bezzeg a magyar edzők… Ez igazságtalan.”

Kapkodjuk a fejünket. Komolyan már csak Mezey doktor és Tornyi hiányzik. Mitől is lenne igazságtalan?

Nem az volt méltatlan, hogy egy futballbolond országnak hozzá kellett szoknia a szánalmas eredményekhez, a bundákhoz, a lötyögéshez, a jobbat, mást akaró szakemberek kíméletlen felfalásához?

Varga Zoltán, élt 65 évet / Fotó: Nemzetisport.hu

Nem az volt furcsa, hogy amikor néhány évvel jegyzetet írtam az egyik dédelgetett, klubról-klubra járó kóklerről, akkor a sportrovat vezetője felháborodva próbált lebeszélni?

Nem vitatkoztam vele túl sokáig, mert nagyon tiszteltem, sokat tanultam tőle, ő egyszerűen abban a világban lett sportújságíró, amikor a riporter, a futballista, az edző és a szertáros összejátszott, amikor csak néhány engedték meg maguknak a kritikát, de ők is csak azokkal szemben, akikkel nem voltak jóban.

Ez az egész a Storckkal készített interjú kapcsán jutott eszembe, amelyet a német edző kénytelen volt így befejezni: „Nem tudom, mi történik a következő két évben. Nem ígérhetek semmit, de hiszek abban, hogy eredményesek leszünk. Egyedül azonban nem megy. Támogatásra van szükségem a klubok oldaláról is. Együtt kell működnünk. Minden magyar, valamint itt dolgozó külföldi edző sikeres akar lenni. Kérdem én, miért ne lehetnénk azok együtt?!”.

Látjuk, hogy kénytelen óvatosan fogalmazni, előremenekülni. Az éji vadak már felkészültek, ahogy elgyengül az áldozat (védhetetlen eredmények jönnek), támadni fognak. Pedig ha lehet, én továbbra is realista Berndt választanám olcsó János helyett. Tudom, hogy elég sokan vagyunk ezzel így.

Borítókép: a válogatott a jugoszláv verés előtt /Forrás: Magyarfutball.hu

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)