„Megkönnyeztem, amikor kiderült, hogy engem választottak” – Jónyer István a Nemzet Sportolója lett (PS-interjú!)
Ismét teljes a Nemzet Sportolóinak 12 fős tagsága, miután a tagok egyhangú szavazással a korábbi négyszeres világbajnok asztaliteniszezőt, Jónyer Istvánt választották tagjaik sorába. Tekintettel arra, hogy az egykori világklasszis pingpongost tavaly a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete is a tagjai közé választotta, így Jónyer a magyar sport két legnagyobb elismerését egyaránt birtokolja. Pályafutása alapján nem is kérdés, hogy jogosan.
Monspart Sarolta tragikus halálával megüresedett egy hely a Nemzet Sportolóinak 12 fős grémiumában, így ismét aktuálissá vált, hogy új tagot válasszanak maguk közé a testület tagjai. A választásra az Emberi Erőforrások Minisztériumában (EMMI) került sor. Az eseményen nyolcan személyesen is részt vettek, hárman pedig telefonon adták le szavazatukat.
A címet azok a hatvan éven felüli, kimagasló eredményeket elért magyar sportolók kaphatják meg, akik aktív sportpályafutásuk befejezése után is meghatározó szerepet játszanak a sportéletben. Egyéni- vagy csapatsportágban nyújtott teljesítményért egyaránt odaítélhető az elismerés.
A Nemzet Sportolói a Monspart Sarolta halálával megüresedő helyre egyhangú szavazással a négyszeres világbajnok asztaliteniszezőt, Jónyer Istvánt választották meg, így a korábbi zseniális pingpongozó a Nemzet Sportolója lett! Portálunk elsők között szólaltatta meg a Nemzet újdonsült Sportolóját.
„Leültem a telefonommal az asztalhoz...”
Hogyan értesült a hatalmas elismerésről? Látva a különböző online szavazásokat, amelyeken rendre előkelő helyen végzett, gondolt esetleg arra, hogy önre eshet a választás?
A korábbi alkalmak során, amikor bővült a Nemzet Sportolóinak tagsága, négyszer is megnyertem a szavazást arról, hogy a sportrajongók kit látnának szívesen a megüresedett helyen. Ez nagyon jól esett természetesen, ám különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki, mert tudtam, hogy úgyis mindig a 11 fős tagság dönt a 12. tag személyét illetően. Most először viszont leültem a telefonommal az asztalhoz úgy fél 11 tájban, bízva abban, hogy hátha megcsörren.
10 óra 40 perckor meg is csörrent a készülék, és amikor felvettem, Szabó Tünde államtitkár asszony volt a vonalban, aki tudatta, hogy a 11 fős grémium egyhangú szavazással engem választott a Nemzet Sportolójává. Már ettől is elérzékenyültem, ám amikor meghallottam, hogy Szabó Tünde tájékoztatása után a jelenlévők vastapssal köszöntöttek, nem tagadom, el is könnyeztem magam.
A világ nyolcadik csodája
Halhatatlanná választása kapcsán tavaly ősszel nyilatkozott portálunknak, és kiemelte, hogy a halhatatlanság, valamint a Magyar Örökség-díj milyen sokat jelent önnek. Hová helyezhető a mostani elismerés?
Most is azt mondom, hogy a Halhatatlan Magyar Sportolók közé kerülés, valamint a Magyar Örökség-díj hihetetlen rangot jelent, rendkívüli boldogságot. Ám talán érthető, ha azt mondom, hogy ez a mostani elismerés még felülírja talán azt a kettőt is. Egyrészt a rangja okán, hiszen a Nemzet Sportolójának lenni egy olyan nemzet szülötteként, amely ennyi világklasszis sportolót adott az egyetemes sportéletnek, a világ nyolcadik csodájával ér fel. És nem hallgathatom el azt sem, hogy nyolc évnyi nyugdíjas lét után anyagilag is ad némi megnyugvást, biztonságot a mostani elismerés, ami járadékkal is jár.
Amikor Faragó Tamással beszélgettünk, szintén a Nemzet Sportolója elismerése kapcsán, ő azt mondta, hogy ezzel csak hivatalos lett az, amit ő mindig is érzett, mert büszke magyarként egész pályafutása során a Nemzet Sportolójának érezte magát. Népszerűségét látva akár ön is így lehetne ezzel...
Érdekes dolog ez valóban, mert éppen Faragó Tonó mondta nekem nemrég, hogy nem számít, ha esetleg nem téged választanak, úgyis te vagy a legjobb. Amellett, hogy nagyon jól estek Tonó szavai, én azért másként gondolom ezt.
Igenis más dolog érezni a szeretetet, a népszerűséget – mert ebben sosem szenvedtem hiányt –, és más dolog, ha az ember hivatalosan is elmondhatja magáról, hogy márpedig ő a Nemzet Sportolóinak egyike. Rendkívüli megtiszteltetés és rang ez a cím!
Különösen annak fényében, hogy társaimmal, Klampár Tiborral és Gergely Gáborral nekünk nem adatott meg, hogy olimpián indulhassunk, pedig talán ott is sikerült volna megszereznünk a legfényesebb érmet. Ennek ellenére – ahogyan azt a halhatatlanná választásom alkalmával is elmondtam –, szeretném most is kiemelni, hogy nem lehettem volna a Nemzet Sportolója a társaim nélkül. Nekik is köszönöm, és az elismerés részben őket is illeti.
A magyar sportért és a magyar sportolókért tenni akar
Bár még nagyon friss a dolog, de mégis adódik a kérdés: mit gondol, mennyiben változik majd meg az élete a rangos elismerés okán?
Valóban friss a dolog, de máris érezhető a változás. Először is, nem sokkal azután, hogy elköszöntünk egymással az államtitkár asszonnyal, elkezdett csörögni a telefonom és nem túlzok:
este fél 11-ig megállás nélkül hívtak, gratuláltak. Sporttársak, gyermekkori barátok, egykori osztálytársak, ismerősök, családtagok és persze a tévék, rádiók, újságok is kerestek. Két-három napba telt, mire sikerült mindenkit visszahívnom, illetve minden üzenetre válaszolni tudtam.
Aztán máris befutottak az első meghívások, de talán úgy pontosabb, ha meghívásözönt mondok, mert feljegyezni sem tudtam minden invitálást. Éppen az imént emlegetett Faragó Tamással megyünk majd Sátoraljaújhelyre, társaimmal, Klampár Tiborral és Gergely Gáborral pedig több bemutatóra is meghívást kaptunk. Szóval nem túlzok, ha azt mondom: alig pár nap után is sarkaiból fordult ki a világ az életemben.
Hálás vagyok a Sorsnak, a Jóistennek! Persze a rang mellett feladatot is ró az emberre ez a cím. Olyan érdekes az élet, mert éppen Monspart Sacit váltottam annak idején a Sportsegély Alapítvány élén, amikor ő lemondott, és igyekeztem ugyanabban a szellemiségben tovább vinni a feladatokat, mint amit ő képviselt. Mert talán nem is tudják az emberek, hogy milyen sok egykori nagyszerű sportember él rossz körülmények között, szinte tengődve. Rajtuk igyekeztünk és igyekszünk a jövőben is segíteni.
Most, hogy – éppen Monspart Saci tragikus halála okán – a Nemzet Sportolóinak tagjai közé kerültem, továbbra sem lehet más a feladatom, mint az, hogy ami csak tőlem telik, megtegyem a magyar sportért, a magyar sportolókért. Nemes és szép feladat, amit örömmel fogok végezni!
Vezető kép: MTI/Kovács Tamás
