„A csapategység és szenvedélyes játék” – Exkluzív interjú az olimpia lázában égő női kézi-válogatott kapitányával
2008 után ismét ott lesz az olimpián a magyar női kézilabda-válogatott. A csapat sorsolása nehéznek ígérkezik ugyan, ám a kiváló erőkből álló csapatunk leküzdheti az előtte tornyosuló akadályokat és véghezviheti a bravúrt, vagyis az olimpiai pontszerzést. A szövetségi kapitány, Elek Gábor a repülőtéren, kevéssel a felszállás előtt adott exkluzív interjút portálunknak, amelyben szót ejtettünk esélyekről, várakozásokról, motiváltságról, realitásokról és a fordulópontok fontosságáról is.
Szakmai vezetőként nyilvánvalóan más szempontok szerint is nézi csapatát, mint mások. Ha kifejezetten szakmai értelemben nézzük a helyzetet, akkor hol áll a csapat? Ott, ahol eltervezte, vagy van még lemaradás, fejleszteni való?
Kérdése mindkét részére igennel tudok felelni, ám még sincs ellentmondás a dologban. Ugyanis a felkészülés terén azt lehet mondani, hogy ott tartunk, ahol nagyjából lennünk kell, ám az is nyilvánvaló, hogy van még mit finomítani, javítani, alakítani. De ez természetes is; alig hiszem, hogy találni olyan edzőt, aki tökéletesnek érzi csapatát.
Túl kell lépni a nehéz sorsoláson
Ha a fociválogatottunk esetében elmondtuk az Eb előtt, hogy halálcsoportba került, akkor ez talán még inkább igaz a női kézilabdázók tokiói csoportjára. Ön is így látja?
Persze, természetesen mi sem ugrottunk a plafonig örömünkben, amikor kiderült, hogy mely csapatokkal kell majd mérkőzni, ám ezen muszáj túllépni. A sorsoláson egy-két napig lehet úgymond nyavalyogni, ám aztán egész egyszerűen túl kell lendülni ezen, mert az válik fontossá, hogy a ránk váró feladatra koncentráljunk. Kerülhettünk volna könnyebb, jobb csoportba, de mivel ez adatott meg, így ezt kell megoldani.
A csapat felkészülési meccsei alapján le lehet vonni bárminemű következtetést arra nézve, hogy milyen formát mutatnak majd a lányok Tokióban?
Nem igazán, hiszen a csoportrivális Brazília ellen játszottunk és nyilván nem is terítettük ki minden kártyánkat. A felkészülési meccsek elsődleges célja egyébként is mindig az, hogy begyakoroljuk a legfontosabb játékelemeket, illetve kiütközzenek azok a hibák, amelyeket még orvosolni kell. Az olajozottan működő játékvariációinkat pedig ismételni, stabilizálni kell. Az utolsó simításokat persze így is, úgy is Tokióban végezzük már majd el, ahogyan az ellenfeleink is.
Csapatként szerepelve nagyobb az érdeklődés
Az olimpiák sajátossága, hogy a csapatsportágak megkülönböztetett figyelmet kapnak, hiszen ott szinte a játékok egésze alatt zajlik a küzdelem. Hogy látja: ez a megnövekedett figyelem előnyös hatással lesz a lányokra, vagy esetleg béklyókat tehet rájuk?
Érdekes kérdés. Valóban úgy van, ahogyan mondja, a csapatsportágakban, Magyarország néven szerepelve valahogy más fénytörést kap az egész olimpiai torna. Ugyanakkor azt hiszem, hogy nem lehet általánosságban felelni erre a kérdésre, mert egyéne válogathatja, hogy kinek fogja ez a tény feldobni a teljesítményét, és kit fog esetleg blokkolni. Ugyanez elmondható egyébként az üres csarnokos helyzetről is, hiszen az is egy speciális állapot, hogy nézők nélkül kell majd játszanunk. Más kérdés, hogy mindez valamennyi csapatra egyformán igaz, tehát ezzel a sajátos körülménnyel minden játékosnak egyformán meg kell majd küzdenie.
Az olimpiai kvóta megszerzése után az egyik nyilatkozatában négy területet emelt ki csapatánál. Érzelmi töltet, szenvedély, motiváció, csapategység – ezekben látta a jó szereplés kulcsát. Ezek terén jól áll most is a válogatott?
A csapategység most is rendben van, a másik három dolog kapcsán viszont ki kell emelni, hogy azok ugyanúgy ciklikusan változnak, mint például a játékosok formája vagy fizikai állapota. A motivációban, a szenvedélyben ugyanúgy vannak terhelési és pihenési fázisok, és ezek jó megtalálása kulcskérdés, hiszen nyilvánvalóan akkor kell felkorbácsolni a szenvedélyt, a motiváció szintjét, amikor arra szükség van. Az alapok megvannak, jóllehet, amikor az utolsó szabadságokat kiadtuk és onnan visszatértek a lányok, érzelmileg érthető módon kicsit fásultabbak voltak. Ez természetes dolog, hiszen innentől kezdve tudjuk, hogy már nincs hazamenetel, pihenés, találkozás az otthoniakkal. Most már Tokióba kell menni és a feladatra kell koncentrálni. Az érzelmi töltet, a szenvedély és a motiváció megfelelő szintre jutása az első meccs előtt kell majd, hogy megtörténjen.
A pontszerzés lenne a megvalósult álom
Tudom, hogy legendásan nem szeret és nem is szokott előzetesen tippelgetni, még kevésbé jóslásokba bocsátkozni, most azonban mégis kihagyhatatlan a kérdés: milyen eredménnyel lenne elégedett?
Megfogalmazhatom a vágyaimat, de nem biztos, hogy ez reális volna. Azt hiszem, hogy az olimpiai pontszerzés lenne az álom megvalósulása, de a realitás azt mondatja velem, hogy már a csoportból való továbblépéshez is bravúr kell. Nagyon sok fog múlni a pillanatnyi formán, valamint az aktuális mentális állapoton. Éppen ezért én inkább onnan közelíteném meg ezt a kérdést, hogy a fontos pillanatok fogják meghatározni a dolgokat. Minden meccsen vannak fordulatok, kulcspillanatok. Ha ezekben sikerül jó döntéseket hoznunk, sikerül ezekre jól reagálnunk, akkor sikerélménnyel és szép eredménnyel térhetünk haza Tokióból. A csapat számára komoly felszabadultságot adhat a továbbjutás; más kérdés, hogy a csoportban elért helyezés sem lesz mindegy, hiszen attól függhet az, hogy kivel kerülünk szembe a későbbiekben. Mindent egybevetve azonban azt is szeretném kiemelni: ez egy elit verseny lesz, mint ahogyan minden olimpiai torna az. S ha figyelembe vesszük, hogy a magyar női válogatott legutóbb 2008-ban, Pekingben szerepelhetett olimpián, akkor kijelenthető: már az is nagy szó, hogy Tokióban végre mi is ott vagyunk.
*****
A magyar női kézilabda-válogatott olimpiai kerete
Kapusok: Bíró Blanka, Janurik Kinga (mindkettő FTC-Rail Cargo Hungaria).
Jobbszélső: Lukács Viktória (Győri Audi ETO KC).
Jobbátlövők: Kiss Nikolett, Tomori Zsuzsanna (mindkettő Siófok KC), Klujber Katrin (FTC).
Irányítók: Kovacsics Anikó, Szucsánszki Zita (mindkettő FTC), Vámos Petra (DVSC Schaeffler).
Beállók: Bordás Réka (DVSC), Kisfaludy Anett (FTC).
Balátlövők: Háfra Noémi (FTC), Szöllősi-Zácsik Szandra (MTK Budapest).
Balszélsők: Márton Gréta, Schatzl Nadine (mindkettő FTC).
Tartalékok (sérülés esetén nevezhetőek be): Szikora Melinda (kapus, Siófok), Helembai Fanny (beálló, Váci NKSE)
*****
A csapat programja
Női kézilabda-válogatottunk július 25-én Franciaország ellen kezdi meg olimpiai szereplését. Ezt követően kétnaponta követik egymást a csoportmeccsek, sorrendben a brazil, az orosz, a spanyol, majd végül a svéd válogatott ellen. A csoportból az első négy helyezett jut tovább az egyenes kieséses szakaszba. A negyeddöntőkre augusztus 4-én, az elődöntőkre augusztus 6-án, a bronzmeccsre és a döntőre pedig az olimpia zárónapján, augusztus 8-án kerül majd sor.
Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor
