Nem jutott be a legjobb négy közé férfi vízilabda-válogatottunk - Magyarország-Olaszország 10-11

A magyar női vízilabda-válogatott tegnap esti, nagyszerű győzelme – Ausztrália ellen, 7-6 – és elődöntőbe jutása után azt reméltük, hogy férfi csapatunk is követi a nagyszerű példát, és bejutnak a hazai rendezésű világbajnokság elődöntőjébe. Ehhez a világ egyik legjobb csapatát, Olaszországot kellett legyőzni, amellyel a mögöttünk hagyott világversenyeken rendre összecsaptunk, és bizony általában le is győztek bennünket.

Most azonban a hazai közönség és a fittebb, pihentebb állapot mindenképpen a mi csapatunk mellett szólt. Miután a miénk volt az utolsó negyeddöntő, így már a mérkőzés előtt tisztában voltunk azzal, hogy győzelmünk esetén Görögországgal mérkőzünk a döntőbe jutásért, míg a másik ágon Horvátország-Spanyolország elődöntőt rendeznek majd a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában.

Az olaszok vezethették a mérkőzés első támadását, miután a ráúszásnál elhozták a labdát, ám szerencsére kontrát ítéltek a bírók, így mi következhettünk, és nemcsak támadtunk, de egy gyönyörű centerteljesítmény után Hárai három védő gyűrűjében lőtt elemi erejű gólt (1-0). Kettős emberfórból egyenlítettek a taljánok, Dolce góljával. Hárai második lövéséből a második gólját is belőtte, de ismét hamar jött az olasz emberelőny és az egyenlítés is (2-2).

Kimaradt egy helyzet itt is, ott is, majd érkezett Varga „Dumi”, és kettős emberelőnyből betalált (3-2). Az ellentámadásnál Vogel nagy bravúrral hárított, így maradt az előnyünk, ami egészen a negyed végéig kitartott, mert mindkét oldalon gólcsendet láthattunk. Annál több volt ugyanakkor a kiállítás, különösen nálunk, ami az eredményen nem látszott ugyan meg, de a gyűlő személyi hibáknak nem örülhettünk.

Sajnos a második negyedet rendkívül huszárosan kezdték az olaszok. Három gólt szereztek, miközben mi gólképtelenek maradtunk, így kétgólos hátrányba kerültünk (3-5). Manhercz Krisztián lehetetlen helyzetből, védővel a nyakán pattintott a rövid sarokba, amely nagyon kellett, hiszen egy gólra felzárkóztunk. Miután az ellentámadásnál Manhercz kitűnően blokkolt, így ismét támadhattunk. A tornán kiválóan játszó Zalánki Gergő elhintette a balost, így ismét egyenlő volt az állás (5-5). S hiába ítéltek ismét ellenünk a bírók, a védelem blokkjáról levágódott minden olasz próbálkozás. Az utolsó mozzanat azonban sajnos Di Fulvio zseniális ejtése volt, amely Vogel feje felett elszállt és a felső lécről a kapuba csapódott, így Olaszország vezetett a félidőben (5-6).

A harmadik negyed első góljára több, mint három percet kellett várni, és sajnos az olaszok lőtték, de szerencsére az ellentámadásból Vámos elemi erővel a hálóba bombázott, így maradt az egy gól a két csapat között (6-7). Az emberhátrányokat továbbra is könnyű szívvel megítélték nekünk a bírók, amelyek közül az egyiket ki is használták a kék sapkában játszó olaszok, így ismét kettővel mentek (6-8). Märcz Tamás rövidesen időt kért, ám hiába játszottuk a megbeszélt figurát, az olasz kapus, Del Lungo rendre túljárt az eszünkön. A negyed végéig nem született újabb gól, így nyolc percünk maradt ledolgozni a kétgólos hátrányunkat.

Nagy Ádám a lehető legjobbkor hozta el a labdát a ráúszásnál, így mi támadhattunk, de sajnos Vámos nem talált be. A túloldalon viszont az argentin születésű, honosított Echenique igen (6-9), így egyre kevésbé hibázhattunk támadásban. Merthogy a védekezésünk alapvetően rendben volt, elöl nem sikerült ma igazán jól befejezni az akcióinkat.

Öt perc volt hátra a találkozóból, amikor emberelőnybe kerültünk, ám Varga Dénes lövése ezúttal sem talált utat a kapuba. Már csak egy hosszú hajrában reménykedhettünk, hiszen az utolsó negyednek is eltelt a fele, ráadásul a játékvezetők nekünk is elkezdték megítélni az emberfórokat. A hajrát mindenesetre megindítottuk, Vámos lövése levágódott ugyan, de becsusszant a bal sarokba, így már „csak” két gól volt a hátrányunk (7-9). A következő olasz előnynél azonban Di Fulvio ismét bevarrta a labdát, így bő három perccel a vége előtt háromgólos hátrányunk volt. Lényegében minden támadásunkat góllal kellett zárni, miközben nem kaphattunk volna már gólt.

Miután az akciónk végén Manhercz sajnos mellédurrantott, Echenique viszont betalált, így eldőlt a mérkőzés (7-11). Szépítettünk (8-11), majd a kivédekezett olasz akció után újabb gólt szereztünk (9-11), de már csak egy perc volt hátra és az olaszok támadhattak. Gólt ugyan nem szereztek, tőlünk viszont Jansik igen, így egészen egy gólig felzárkóztunk (10-11). Ám az utolsó tizenöt másodpercre „lenyelték” a labdát, sőt, három másodperccel a vége előtt Alessandro Campagna időt is kért, amellyel gyakorlatilag megnyerték a meccset a taljánok.

Összegezve a látottakat, elmondható, hogy bár a játékvezetők, különösen a mérkőzés első félidejében rengeteg kiállítást ítéltek csapatunk ellen, ami nyilván sokat kivett a mieinkből, ám mégsem okolhatjuk a sípmestereket a vereségért, mert egyrészt a második félidőben meg az olaszokat sújtották többször, másrészt pedig Olaszország ma jobban játszott és megérdemelten jutott be a legjobb négy közé. Mi az 5-8. helyért zajló helyosztókkal folytatjuk, és szurkolunk a női válogatottnak, amely már a döntőbe jutásért mérkőzik majd.

Vezető kép: MTI/Illyés Tibor