„Úgy születtem én focistának, ahogyan Beethoven muzsikusnak!” - Elhunyt a földkerekség egyetlen háromszoros világbajnok labdarúgója, a Fekete Gyöngyszem
Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt a világ legeredményesebb labdarúgója, Pelé. A háromszoros világbajnok, már életében legendává váló brazil futballcsillag egy São Paoló-i kórházban veszítette életét. A „Fekete Gyöngyszem” becenévvel illetett Pelé 82 évet élt.
Brazília sajátosságai közé tartoznak a világvárosok peremén, olykor a kastélyoktól és villáktól nem is olyan nagy távolságra elhelyezkedő nagy kiterjedésű szegénynegyedek, a favelák, amelyekben minden nagyvárosban százezrek tengetik kilátástalan életüket. Az itt cseperedő gyermekeknek legtöbb esetben egyetlen örömforrásuk akad: a foci. A futball, amelynek bár Anglia az őshazája, de aligha kétséges: Brazília a Mekkája. A nagyvárosok szegénynegyedeiből és a Copacabana homoktengeréből világklasszisok egész sora került és kerül ki a mai napig. Közülük is minden idők egyik legjobbja lett Edson Arantes do Nascimento, vagy ahogyan a világon mindenütt ismerik, Pelé.
A kezdetek
Edson Arantes do Nascimento 1940. október 23-án született Três Corações városában, amely São Paolo és Rio de Janeiro között fekszik, viszonylag messze a tengerparttól. Dodinho becenévre hallgató édesapja a legendák szerint kiváló tehetségű játékos volt, ám egy fiatalkori sérülés megakadályozta abban, hogy jelentős futballkarriert futhasson be. Talán emiatt is volt, hogy édesanyja sokáig nem nézte jó szemmel, hogy fia minden gondolata a labda körül forog. Azt szerette volna, ha tanul, majd rendes munkát talál magának és így tör ki a reménytelenségből. Edson sorsa azonban elrendeltetett.
Mindössze 15 éves volt, amikor egy helyi focitornán, ahol barátaival Edson is elindult egy csapattal, felfigyel rá a Santos FC játékosmegfigyelője. A Paulista bajnokságban szereplő nagy múltú csapathoz vonakodva bár, de elengedik Edsont a szülei. Rendkívüli labdaügyessége és fizikai ereje, amely ötvöződik az ősi, ösztönből fakadó, laza brazil mozgásformával, a gingával, lenyűgözi ugyan a Santos edzőit is, ám játékstílusa a két súlyos kudarc – az 1950-es és az 1954-es vb-blama – után önmagát éppen európai stílusjegyekkel felvértezni kívánó brazil labdarúgás direktíváitól szögesen eltér. S bár igyekeznek lefaragni róla mindent, ami ginga, teljesen szerencsére nem sikerül, így az egyetemes futballtörténelembe betör minden idők egyik legjobb, és kétséget kizáróan minden idők legeredményesebb labdarúgója.
Az ekkor már Pelé néven szereplő ifjú csillag már 1957-ben, vagyis mindössze 17 évesen bemutatkozik a felnőtt válogatottban. A Seleção Brasileira gőzerővel készül, hogy végre valahára megszerezze a hőn áhított világbajnoki címet. 1950-ben, hazai pályán, a telt házas Maracanában bukták el az aranyat Uruguay ellen, 1954-ben pedig – ki feledné, aki magyar? – a Kocsis Sándor húzta Aranycsapat verte őket. Utóbbi zakó után ráadásul képtelenek voltak emelt fővel veszíteni: az öltözőben verekedést provokáltak a mieinkkel, de ott is alulmaradtak, így duplán is szégyenkezve kulloghattak haza.
Az első vb-cím
Ez viszont azt is jelentette, hogy az 1958-as svédországi világbajnokságon kizárólag az aranyérem volt elfogadható, minden brazil azt áhította. Nem volt alaptalan ez a reménykedés, hiszen elképesztő kerettel érkeztek Skandináviába. Gilmar, Djalma Santos, Didi, Zagallo, Vava, Garrincha, Mazzola és Nilton Santos fémjelezte elsősorban azt a szenzációs brazil válogatottat, amelynek legfiatalabb, még csupán 17 éves tagja Pelé. Az a Pelé, aki ráadásul sérülten érkezik a tornára és egyébként is: kereste önmagát, mert a szíve, a lelke a gingára vitte volna rá, de Vicente Feola szövetségi kapitány ellentmondást nem tűrően közli vele, hogy annak ellenkezőjét követeli meg tőle.
A csoportmeccsek még nem Peléről szólnak, számára a torna a kieséses szakaszban kezdődik. A mieinket a továbbjutástól elütő Wales ellen az ő góljával nyer a Seleção, majd az elődöntőben mesterhármast hint Franciaországnak. Ekkor már kap némi lehetőséget arra, hogy önmagát adja a pályán, ennek meg is volt az eredménye.
A döntőt a házigazda svédek ellen vívják a brazilok és a legendák szerint Vicente Feola – részben Pelé csodálatos futballja láttán is – „feloldozza” a csapatot az addig megkövetelt játékstílus alól és arra kérte övéit, hogy focizzanak úgy, ahogyan a brazilok tudnak játszani. Bár a vezetést még a svédek szerzik meg, onnantól kezdve egy csapat van csak a pályán: a Seleção Brasileira. Álomfutballal 5-2-re megnyerik a döntőt, ezzel Brazília első világbajnoki címét nyeri. Két gólt szerez és ezzel oroszlánrészt vállalt a diadalból a 17 éves Pelé, aki minden idők legfiatalabb világbajnoka lett. Brazília a mennyekben, emberek milliói számára jelent felfoghatatlan örömet a világbajnoki aranyérem.
További világbajnoki aranyak
Egy csapásra megismeri Pelé nevét a világ és kezdetét veszi egy elképesztő pályafutás. Többé nem kérdőjeleződik meg a ginga létjogosultsága, ami szédítő sikereket hoz Brazília számára. Ami nem sikerült 1950-ben hazai pályán, az sikerül 1962-ben Chilében, az újabb dél-amerikai vb-n. Némileg kicserélődött kerettel az Andokba érkező, de legfontosabb sztárjaira továbbra is számító brazilok megvédik vb-címüket. Ez a bravúr azóta sem sikerült egyetlen válogatottnak sem, immáron hatvan éve. Pelé szerepe itt fordított, mint Svédországban: a csoportmeccseken még szerepel, Mexikó ellen gólt is szerez, ám megsérül és az újabb aranyérmet már nélküle nyeri meg a Seleção. 1966-ban kerettag ugyan, de ismét megsérül, így csak egy meccsen lép pályára. A mieink ellen sem játszik, igaz, csapatának se terem túl sok babér: már a csoportmeccsek után búcsúznak, ami nagy csalódás a triplázás szándékával Angliába repülő szambásoknak.
Aztán 1970-ben, a mexikói világbajnokságon az egykori játékostárs, Mario Zagallo irányításával újra szárnyal a Seleção. Pelé is villog, igaz, ismét az 1958-ashoz hasonló, csodálatos társak veszik körül. Jairzinho, Tostão, Rivellino vagy éppen Carlos Alberto klasszisa tökéletesen kiegészíti Pelé zsenialitását. Az eredmény: ismét Brazília a világbajnok, amelynek révén Pelé harmadik vb-aranyát szerzi. Olyan rekord ez, amit máig sem ért utol egyetlen klasszis sem, és nagy a gyanú: nem is ér egyhamar senki. 1971-es búcsújáig összesen 92 meccsen szerepel a Seleçãóban, 77 találatot szerez a címeres mezben.
A Santos FC csillaga
Bár a három vb-cím mellett általában kevés szó esik róla, de feltétlenül beszélni kell Pelé különleges klubpályafutásáról is. Amint kortársai jelentős részére, úgy rá is jellemző volt a feltétlen és örökös klubhűség. Attól a pillanattól fogva, hogy – amint írtuk, 15 évesen – beteszi a lábát a Santos FC klubházába, végérvényesen el is kötelezi magát a fekete-fehér klub mellett. 1956 nyarától egészen 1974-ig, közel két évtizeden keresztül viseli hűséggel a Santos fekete-fehér dresszét.
Klubjával otthon és a nemzetközi színtéren is sikert sikerre halmoz. Tízszer nyeri meg Sao Paolo állam bajnokságát, ötször pedig az akkortájt Taca Brasilnak hívott országos bajnokságot. Megnyerik a Libertadores Kupát és a Világkupát is. S ha már a válogatottnál írtuk, akkor szerepeljen itt is, hogy a Santosban játszott hivatalos, díjmérkőzéseinek száma 638, amelyen 619 gólt szerzett. A közel egygólos átlag még akkori viszonylatban is kiemelkedő, mutatja extraklasszisát.
Úttörő az Egyesült Államokban
1974-ben – több, más világhírű játékossal egyetemben – az Egyesült Államokba szerződik, ahol akkortájt kezdik megismerni és felfedezni az általuk csak soccernek hívott európai labdarúgást. A New York Cosmos csapatában együtt futballozik a német legendával, Franz Beckenbauerrel, valamint világbajnok honfitársával, Carlos Albertóval, és 1977-ben meg is nyerték az észak-amerikai bajnokságot.
Fotó: MTI/ UPI
Ennél a bajnoki címnél is nagyobb sikert érnek el azonban a sportág népszerűsítésével, amelynek hatalmas lendületet ad a legendás világsztárok szereplése. Sokan innen datálják az Egyesült Államok labdarúgásának felívelését, amely 1994-ben vb-rendezéssel, és azóta is rendszeres vb-részvétellel jár, ráadásul a 2026-os vb-nek is társházigazdája lesz majd az USA.
Könyvek, filmek, közéleti szerepvállalás
Visszavonulása után annyiban nem a klasszikus ívet futja be a pályafutása, hogy nem lett edző. Más módokon azonban mindvégig imádott sportága közelében marad. Pályafutását ismerve ez persze nem is meglepő. Könyveket ír és filmekben is szerepel, amelyeknél mindig a labda van a középpontban. A gyermekkorát és pályafutása korai szakaszát feldolgozó 2016-ban készült filmben is feltűnik egy rövid snitt erejéig. Közéleti aktivitása is jócskán meghaladja az átlagost.
Fotó: MTI/Németh Ferenc
Volt hazája sportminisztere és a szó legszorosabb értelmében a futball utazó nagykövete. Aligha zajlott le olyan jelentős futballesemény, ahol ne tette volna személyesen is a tiszteletét. Még a 2018-as oroszországi világbajnokságon is jelen volt, idén azonban nagyon leromlott egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy Katarba is elutazzon.
Súlyos állapota tudatában a Seleção az idei világbajnokságon érte is játszott, de nem sikerült megszerezniük a hatodik vb-trófeát. A közönség is kifejezte iránta érzett tiszteletét és megbecsülését, ami biztosan jól esett a kórházban fekvő legendának.
Pelé állapota karácsony napjaiban fordult rosszabbra. A hírek szerint szervezete az utolsó napokban már nem reagált a kezelésekre. A hívő keresztény Pelé, Krisztus Urunk születésének szent ünnepét még megérte, az új esztendőt már nem.
Önmagáról a következőképpen beszélt egy vele készült interjúban.
„Úgy születtem én focistának, ahogyan Beethoven muzsikusnak!”
Aligha vitatható, hogy nem túlzott a párhuzammal! Isten nyugosztalja a Fekete Gyöngyszemet!
Vezető kép: Pelé, a földkerekség egyetlen háromszoros világbajnok labdarúgója.
