Pesti Srácok

A főpróba sikerült, Marco Rossi győzelemmel jubilált, hétfőn jöhet az előadás Bulgária ellen! – Magyarország–Észtország 1–0 (1–0)

A főpróba sikerült, Marco Rossi győzelemmel jubilált, hétfőn jöhet az előadás Bulgária ellen! – Magyarország–Észtország 1–0 (1–0)

Időnként jó játékkal, szoros, de a játék képe alapján mégis magabiztos győzelmet aratott Észtország ellen a magyar labdarúgó-válogatott, amely így sikerrel kezdte az évet és önbizalommal készülhet a hétfő esti első Eb-selejtezőjére, Bulgária ellen.

Idei első válogatott meccsére készült válogatottunk, az ellen az Észtország ellen, amellyel szemben eddig kifejezetten kedvező mérlegünk van, hiszen a hat párharcunkból négyszer diadalt arattunk, és amely a hírek szerint hasonló felállásban és stílusban futballozik, mint első Eb-selejtezős ellenfelünk, Bulgária. Utóbbi okán kifejezetten érdekes lehetett, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány miként állítja össze csapatunkat, hiszen a sérülés miatt hiányzó kerettagokon túl több újoncot is behívott a talján mester. Arra is érdemes volt figyelni, hogy miként próbáljuk feltörni a baltiak védelmét, hiszen ez a mérkőzés bevallottan azt a célt is szolgálta, hogy gyakorlásul szolgáljon a bolgárok elleni selejtező előtt.

Marco Rossi végül a Dibusz – Lang, Orbán, Szalai A. – Bolla, Kalmár, Vécsei, Kerkez – Szoboszlai, Sallai – Ádám M. kezdőnek szavazott bizalmat, amely választ adott arra, hogy Botka és Bolla helyett az utóbbi kezdett, középütt a Kalmár–Vécsei duó jutott szóhoz, a címeres meztől visszavonuló Szalai Ádám megüresedett posztján pedig az őt korábban már többször is váltó Ádám Martin léphetett pályára.

Válogatottunk a Himnuszt énekli a Puskás Arénában a Magyarország-Észtország barátságos mérkőzés előtt. Fotó: MTI/Mónus Márton
Válogatottunk a Himnuszt énekli a Puskás Arénában a Magyarország–Észtország barátságos mérkőzés előtt. Fotó: MTI/Mónus Márton
PestiSracok facebook image

Első félidő

A kezdő sípszóra szép számú, mintegy ötvenezernyi szurkoló teremtett kiváló hangulatot a Puskás Arénában, és csapatunk kellő motivációval is kezdte a mérkőzést. Lendületesen, kezdeményezőkészséggel játszott csapatunk, igaz, azokba a bizonyos utolsó, kulcspasszokba gyakorta csúszott hiba, így lövőhelyzetig nem igazán jutottak játékosaink, amikor pedig mégis, akkor nem sikerült kaput találni.

Észrevehető volt, hogy az észtek sem vonultak sündisznóállásba, ők is próbáltak támadni, s bár kapura lövésig csak egy alkalommal jutottak el – ekkor Dibusz gyors vetődéssel, bravúrral hárította a jobb alsó sarokra tartó löketet –, azért az látszott, hogy mindvégig koncentrálni kell hátul, mert pillanatok alatt baj lehet. Mindez nyilván jó tapasztalat lesz a bolgárok elleni párharcra is.

Mint ahogyan az is jó tapasztalat lehet, hogy türelmes építkezéssel érdemes próbálkozni a támadásokkal, mert a passzsávokat remekül lezáró, fegyelmezetten védekező észtek ellen így van igazán esély megtalálni a rést és eljutni a kapuig. Ez a félidő második részében többször sikerült is, s bár Bolla Bendegúz elemi erejű gólja – amelynél Vécsei parádés indításával ugrott ki – hosszas videózás után még les címén érvénytelenítve lett, ám a hajrában csak meglett a vezetés. Szoboszlai szögletvariációja után Kalmár lövésébe kitűnően bólintott bele Ádám Martin, akinek fejese a kapu jobb oldalában kötött ki (1–0).

Az Ulszan csapatában légióskodó egykori paksi gólkirály az első gólját szerezte címeres mezben, és gólörömén látszott a felszabadult öröm, nagy kő esett le a szívéről, hogy végre a válogatottban is eredményes tudott lenni. Felszabadulva a góltalansági nyomás alól, nagyon fontos gólokat lőhet majd az Eb-selejtezőkön is.

Szurkolótáborunk ezúttal is fergetegesen buzdította csapatunkat. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Szurkolótáborunk ezúttal is fergetegesen buzdította csapatunkat. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Második félidő

A félidőre tehát egygólos előnnyel mehettünk és a szünetben csupán egyet változtatott Marco Rossi: Vécsei helyére Nagy Ádám állt be. A második félidőt némi mezőnyfölénnyel kezdtük, de érdemi gólhelyzetet nem tudtunk kialakítani. A 60. percben újabb cseréket eszközölt a kapitány, a gólszerző Ádám és Kalmár jöttek le, Gazdag és Kleinheisler álltak be. Ez szerkezeti változást nem hozott, de az látható volt, hogy Ádám Martin helyére Sallai húzódott előre, Szoboszlai átjött a bal oldalra, helyére pedig Gazdag ment a jobb szélre. A cserénk után egy észt megugrást láthattunk, Zenjov szélről leadott lövésénél azonban szerencsére résen volt Dibusz. Igaz, a szöglet után a kifejelt labdát rádurrantották úgy húsz méterről, és Käit lökete csak kevéssel ment el a jobb alsó sarok mellett.

A 67. perc végén Kerkez ugrott ki a bal oldalon, bevezette a labdát a büntetőterületen belülre, Baranov utolérte, lökte is, a lábára is rálépett, így videózás következett, ami után a játékvezető befújta a jogos büntetőt, az észt bekk pedig „besárgult”. Hogy ki rúgja, azt kő-papír-ollóval döntötte el egymás között Szoboszlai és Sallai, amelyből az utóbbi jött ki győztesen. Sallai jobb sarokra tartó, nem túl jól helyezett büntetőjét azonban Hein bravúrral kiütötte sajnos, így nem sikerült növelni az előnyt.

Marco Rossi ötvenedik alkalommal ült a magyar válogatott kispadján és győzelemmel jubilált. Fotó: MTI/Mónus Márton
Marco Rossi ötvenedik alkalommal ült a magyar válogatott kispadján és győzelemmel jubilált. Fotó: MTI/Mónus Márton

Az utolsó negyedórára ismét változtatott kettőt Marco Rossi: újoncot avatva becserélte Csoboth Kevint, az újpesti játékos a csapatkapitány Szoboszlait váltotta és az ő posztját foglalta el, Németh András pedig Sallai Roland helyére állt be. Az újonc Csoboth nem sokat teketóriázott, azonnal helyzetbe került és pompás lövést eresztett meg, amit Hein nagy vetődéssel tornázott szögletre. Nem akármilyen bemutatkozás lett volna az újpesti szélsőtől, ha ilyen bombagóllal debütál, de a kitűnő próbálkozásért is jár a dicséret.

A mérkőzés hajrája – amelyre Bolla helyett Botka is beállt – hozott néhány észt próbálkozást, de egyenlíteni szerencsére nem sikerült a baltiaknak, így csapatunk győzelemmel hangolt a rendkívüli fontos hétfői, Bulgária elleni Eb-selejtezőre. Ott a mainál jobb játék kell, de erre minden esély meg is van, és egy jó rajttal megalapozhatjuk kvalifikációs reményeinket.

Vezető kép: MTI/Mónus Márton

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.