Az újabb csoda nem sikerült, a házigazda, a közönség és a játékvezetői segítség együtt már túl nagy falat volt – Férfi vízilabda Európa-bajnokság: Horvátország–Magyarország 11–8

Bravúros szereplése révén a döntőbe jutásért szállt ma medencébe a magyar férfi vízilabda-válogatott a Zágrábban zajló Európa-bajnokságon, ahol a házigazda horvát válogatott várt a mieinkre. Fiatal csapatunk szenzációsan, minden várakozást felülmúlóan szerepelt eddig a tornán: a Varga Zsolt által mélyvízbe dobott fiataljaink maximálisan igazolták, hogy képesek a legmagasabb szinten is helyt állni.

A mérkőzés teljes telt ház előtt, nagyszerű hangulatban kezdődött, jóllehet a hazai pálya előnyét természetesen a saját közönségük előtt játszó horvátok élvezték. Sajnos nem csupán a közönség részéről „lejtett a pálya” a horvátok felé, de a játékvezetők se a mi kegyeinket keresték az első negyedben hozott ítéleteikkel, amikor több alkalommal is elmaradt a horvát kiállítás, sőt, olykor még a magyar szabaddobás is.

Ennek ellenére csapatunk egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek. Fegyelmezetten védekeztünk, a kapuban Gyapjas pedig többször is bravúrral tudott védeni, s mivel Fekete Gergő és Vigvári Vince nagyszerű gólokat szerzett, így az első játékrész végén 2–2 volt az állás. A második negyedben is a horvátok lőtték az első gólt, ám két góllal nem tudtak ellépni, mert Gyapjas újból ziccert hárított. A Háraival szembeni szabálytalanságot követően – már meg sem lepődtünk – elmaradt az ötméteres, csupán egy fórt kaptunk, ám nem tudtunk belőle egyenlíteni.

Ez azért volt baj, mert az ellentámadásból Patovic kettőre növelte a hazai előnyt. Támadásunknál kontrát fújtak ellenünk, de szerencsére kiválóan védekeztünk, lövőhelyzetig se jutottak a horvátok. A negyedet sajnos lőtt gól nélkül játszottuk végig, így hiába voltunk hátul teljesen rendben – négy gólt kapni két negyed alatt abszolút belefér –, de a kettő szerzett gól kevésnek bizonyult, támadásban kellett tehát feljavulnunk az utolsó két negyedre.

Nagyszerűen kezdtük a harmadik negyedet, egy kihasznált emberelőnnyel, majd Gyapjas védett ismét remekül. A következő percben kettős emberhátrányt is ki tudtunk védekezni, hátul egész egyszerűen hibátlan volt a csapat teljesítménye; a gond továbbra is azzal volt, hogy elöl nem sikerült jól befejezni a támadásokat. Hárai kiharcolt egy emberelőnyt, de lövőhelyzetig se jutottunk belőle, így továbbra sem sikerült egalizálni. A hazaiak ötméteresből újra kettőre növelték az előnyüket, de ez nem tartott sokáig, mert Nagy Ádám a „kígyótérről” hatalmas gólt ragasztott a bal felsőbe (5–4). A következő támadásnál ismét a horvátok felé dőlt el egy vitatott helyzet, újabb ötméterest kaptak a kék sapkások, Marinic-Kragic ezt is belőtte (6–4). Vigvári Vince képtelen szögből lőtt felső sarkos gólt (6–5), de Buric lövése is túljutott a gólvonalon, így gólt kellett szereznünk ahhoz, hogy ne kétgólos hátrányban kezdjük az utolsó negyedet. Fekete Gergő be is varrta a bal alsóba (7–6). Burján elképesztő blokkja után kettős emberhátrányban is megőriztük az egygólos különbséget, így teljesen nyílt volt a meccs a befejező játékrész előtt.

A negyedik negyedben a horvátok lassan felőrölték csapatunkat a nagyobb rutinjuk jóvoltából, amikor pedig kétgólos horvát vezetésnél előállt egy vitatott helyzet egy magyar támadásnál, a bírók Vigvári Vince ellen ítéltek. Az ellentámadásból a horvátok gyönyörű gólt szereztek, így a háromgólos előnyük (10–7) birtokában lényegében megnyerték az elődöntőt. Az utolsó percben a horvátok még egy gólt szereztek, amelyre Vigvári Vince válaszolni tudott, így maradt a háromgólos horvát győzelem (11–8).

Vezető kép: MTI/Illyés Tibor